Idézetek a napról

oldal 4

„Az év 365 napján egyenrangú pakisztáni állampolgárként kellene, hogy kezeljenek minket anélkül, hogy szükség lenne a Pakisztáni Vallási Kisebbségek napjára. Mi pakisztániak vagyunk, nem bevándorlók egy másik országból. Itt születtünk és nőttünk fel, Pakisztán függetlensége előtt már évszázadokkal korábban itt éltünk. Tehát nem kellene, hogy másodosztályú állampolgárokként kezeljenek bennünket. Hozzájárultunk az ország fejlő déséhez a függetlenség elnyerésének első napja óta. Ezt tesszük ma is.”

„Nem történik semmi kétszer,
minden új a nap alatt;
gyakorlatlanul születtünk,
s halálunk is próba csak.”

„Az éjszakák az álmokon keresztül mesélik el a nappal elfeledett meséket.”

„A só a legtisztább szülőktől születik: a naptól és a tengertől.”

„Annak a teremtménynek, aki megszületett, a születésnapja egy gyászos nap.”

„Felforgatsz mindent. Jól szóllt a biblia: semmi
Állandó nincsen, mondhatod, a nap alatt.”

„Ember vagy; majd por lészesz; valahány napot éltél,
Annyival indultál a temetődre közelb.”

„Esti béke, téged köszöntelek,
az úton nehéz napom pora száll;
lassú szívemben ilyenkor lágyan
szenderg a folyton készülő halál.”

„Ha egy nap Ferrarit szeretne vezetni, ne kövesse a Toyota pilótáinak tanácsait.”

„Eleget tűrtem, kemény kor, a láncod,
voltam fogantatásban gyáva bűn,
fényes sinen siklottunk át hazánkon.
Célpont voltunk. Céltáblán életünk.

S hogy lehelet kél dühtől dúlt kebelben,
s melegen száll hűvös hajnalba már,
dicsérném a nagy urat, ki sereggel
a vörös nappal nyugat fele jár.”

„Ezer nap koszorúz, szél hord, akárcsak
magasra duzzadó tengerhabok.
Hegyek - : körhintán óriáselefántok
öveznek, bimbózó város-magot.
Az utcákon emberi szárnycsapások.
Csodás ország: szerelmesed vagyok,
legtisztább hazát te adtál volt, bizony:
tág s fénylő - : ősparadicsom!

(...)

Imádunk -: egyesítő érzelem!
Ily szürke mondatokban is: "Hűs volt éjjel; s igen,
te szép asszony, hideg voltál hozzánk s cudar."
...Ó, kín-harmónia, mely téged könnyez itt...!
Sír, tombol, ki magáért küszködik!
Dicsértessék tehát, ami egybezár.
Csak soha ördög s pokol! S döghalál!
Imádunk, ó érzés, mely egyesít....”

„Egyszer könnyű lesz a sors megint...
teli kézzel alkotunk egészet.
táncra kelnek újból szavaink,
s napjaink az életre megérnek.

Kiskocsmában üldögélünk úlra,
ránk borulnak sűrü gesztenyék.
belenézünk majd az étlapokba,
s künn az éjben száz lampion ég...”

„Egy őszi nap, akár a többi ezrek:
ajtócsapódás, hervadt, őszi fény.
Erdőben ültem, levelek lepergett
sorsán merengve. hova. merre lesztek -
s akkor jöttél felém.

Körülfolyt a köd, s gomolygott fölöttem,
bár elfakult a rétek zöldje már,
még egyszer hajtott és virágba szökkent
sebes időnk többé tán el se röppen -
csak lenne örök, örökös a nyár!”

„Mert szellemedben a lélek erénye
Jó szállását sokáig megtalálta,
Az igaz nap égett ott mint a fáklya
S minden másnál tündöklőbb volt a fénye;

E lángelme, e roppant tűz, igézve
Gyujtott mást is lobogó, büszke vágyra,
Hogy a homályt, a bűn éjét utálja
S hogy kívánja, bár ő is lánggal égne.

De mennybe szállnak e ragyogó, ritka
Ékességek s ott mind a földi művet
Mérhetetlen kincs utasítja vissza.

Ott Jézus az, ki az örök, a tiszta
Titkot szent stílusával önkezűleg
Üdvözült szived árkusára írja.”

„A barátság az este árnyéka, amely az élet lenyugvó napjával együtt növekszik.”

„Két nagy nap van az ember életében - az a nap, amikor megszületünk, és az a nap, amikor rájövünk, hogy miért.”

„Eljött a nap, amikor a kockázat, hogy a szoros bimbó megmaradjon, fájdalmasabb volt, mint a kockázat, hogy kivirágozzon.”

„A napban mely világra kel, oly biztos vagyok mint tebenned - Ő hozza a földet világra.”

„Ez lesz talán a legszebb őszi nap!
Mintha nem lélegeznénk, áll a lég.
Csak szépséges gyümölcsök hullanak,
csak surranásuk hallik szerteszét.

A nagy természet ünnepel ma itt!
Ne zavarjuk a házi szüretet.
Mert ágakról csak az hull most, amit
a napfény szelíd sugara leszed.”

„Sóhajtásomnak ugyan mi haszna?
Ellenem tört az ég itélete.
Miért jár eszemben halott fivérem?
Eltépték tőlem, nem látom sose.

Lelke a honi táj fölött szálldos,
lett a főváros teste nyughelye.
Mi is, kik élünk, meghalunk végül,
jön a halál, s a rothadás vele.
Egy nemzedéknek rövid a léte,
harmat, mit gyorsan öl a nap heve,
alkonyat pírja szilfán, eperfán,
iramodó árny, visszhangzó zene.
Magam se vagyok fém avagy szikla,
csupán egy jajszó – szívem fáj bele.”

„Senki sem mehet vissza és kezdhet újra, de bárki elkezdheti a mai napot és új befejezéssel zárhatja le.”

„A vezetés a problémák megoldása. Az a nap, amikor a katonák már nem hozzák el a problémáikat, az a nap, amikor már nem vezeted őket. Vagy elvesztették a bizalmukat abban, hogy segíteni tudsz rajtuk, vagy arra a következtetésre jutottak, hogy már nem érdekelnek téged. Mindkét eset a vezetés kudarca.”

„Nem számít, milyen gyorsan szalad a hazugság, az igazság egy napon megelőzi.”

„Ha tíz percet kell beszélnem, akkor egy hétre van szükségem a felkészüléshez; ha tizenöt percet, akkor három napra; ha fél órát, akkor két napra; ha egy órát, akkor akár már most készen állok.”

„Egy nap majd minden tökéletesen érthető lesz. Egyelőre nevessetek a zűrzavaron, mosolyogjatok a könnyeiteken keresztül, legyetek erősek, és emlékeztessétek magatokat, hogy minden okkal történik.”

„Minden ötletemmel és bolondságommal egy nap akár egy céget is alapíthatnék a szép, de valószerűtlen képzeleteim forgalmazására.”

„A liberális olyan férfi, nő vagy gyermek, aki egy jobb nap, egy nyugodtabb éjszaka és egy fényes, végtelen jövő elé néz.”