„Vár rád a Természet. Mély csendje ünnepi,lábadnál vadvirág, éjszínű fellege,ha búcsut mond a nap, sőhaja lengeti,mint füstölőket, a liliomkelyheket.Órjás pilléreik az erdőt eltakarják,elrejtőzik a rét, a fűz kinyujtja karját,s tartja oltárait a szűz habok felett.…Ó, költészet, te kincs! Eszméink gyöngyszeme!.A szív vad árja, mely mint tenger, égre csap,hiába zúg: marad lényednek lényege:a hét szín lepleden s a sok-sok árnyalat.Ám retteg a profán, s átokra nyíl szája,bántja szemét tüzed misztikus ragyogása,egy férfi homlokán ha látja lángodat.…Zord Természet, csak élj! Újulj meg szűntelen,alant és fent, ahogy törvényed hírdeti,te istennő vagy, élj s dölyfösködj! Földedenaz ember csak utas, nem, mi megilleti,királyod. Mit nekem pompád és birodalmad?Én nem vagyok rabod, nem zengem hatalmad,szívem a szenvedők fenségét szereti.” Alfred de Vigny (1797–1863) francia költő, író és drámaíró Szabó Magda Idézetek verseiből Szín , Tea , Szeretet , Hiba
„Megpillantok a láthatáron egy kifogástalan, gáncs nélküli férfit, de mihelyt közel kerülök hozzá, rájövök, hogy ez sem az igazi. Épp ez az egyik oka, hogy soha, de soha nem akartam férjhez menni. Dehogyis kellett nekem végtelen biztonság, dehogyis kell, hogy én legyek az íj idege, amely a nyílvesszőt kiröpíti. Változatosságra, izgalomra vágytam, arra, hogy én magam röppenhessek szanaszét, minden irányba, akár az ünnepi tűzijáték rakéta sziporkái.” Sylvia Plath (1932–1963) amerikai költő, író, novellista, gyerekkönyvíró
„A közösség. A megbocsátás és az ünnep helye; ford. Kaposiné Eckhardt Ilona; Vigilia, Bp., 1995 (XX. századi keresztény gondolkodók)” Jean Vanier (1928–2019) Magyarul Megbocsátás
„A magyar történelemben még igen nagy művelődéstörténeti terület hever kiaknázatlanul, márpedig népünk múltjának teljes és tökéletes megismerése megmunkálásuk nélkül hiányos. Ilyen terület, más egyebek között, a magyarság konyhája, étkezésének elemei, főzési babonái, valamint asztali szokásai. A tudomány ezen rögös területének művelése elméleti célunk: felkutatni és egybegyűjteni a magyarság ősi életéből máig a napi és az úri étkezés módját, tartalmát, köznapi és ünnepi asztali szokásait, nemkülönben a magyar főzés módjait és készségeit, tárgyi emlékeit. Sok ilyen egyes adat található a történeti és irodalmi közleményekben, de ezek a legtöbb esetben elhanyagolt, hiányos és felületes rövid feljegyzések, pedig fentiek népi jellemünknek színes és jellegzetes elemei. Konyhánk, ételeink, akárcsak a zenénk, a nyelvünk, elütnek a nyugati népekéitől, azonban ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk azt is, hogy nem a magyarság hátrányára. Mindezt ismerni nemcsak érdekes, hanem hasznos is.” Gundel Károly (1883–1956) vendéglős és gasztronómiai művek írója Tudomány , Nap , Történelem , Kapcsolatok
„Ady prózája csak a hírlapi vitában melegszik föl, különben csikorgó, kurta lélegzetű, emberei papirosfigurák. Petőfi tanult fő, literátus, a betű tisztelője, Shakespeare ihletes fordítója. Adynak a francia szellem a pórusáig se hat, műveltsége újságírós, értesültsége kávéházi. Petőfi, aki sohase látta a tengert, és Ausztrián kívül nem járt külföldön, világvárosi jelenség. Ady, minden Párizs-rajongása ellenére, nem az. Petőfi nyugat-európai formában fejezi ki, hogy magyar. Ady melldöngető, magyarkodó formában fejezi ki, hogy nyugat-európai. Politikai verseit többnyire megrendelésre írta a napilapok tárcarovatába, vagy a Galilei-kör március 15-i ünnepére, mintegy versenyezve Ábrányi Emillel, aki ezen a napon csengőbb rímekben és ötletesebb formában a másik, jobboldali tábort szolgálta ki…” Ady Endre (1877–1919) magyar költő, újságíró Róla írta, Kosztolányi Dezső Emberek , Tenger , Nap
„Van úgy, arcod ünnepi tünemény,S megöl, ha szemed kerüli szemem,Érzem, nem kell más kéj e földtekén,Csak mi általad adatik nekem.” Orosz László Wladimir (1966) költő Versfordítások, LXXV. szonett (William Shakespeare)
„Én akkor vagyok igazán hazafias,ha azt gondolom, hogy én vagyok a hatos villamos.S bennem utazik haza a nép.A villamos mélye az anyaméh.Minden megálló egy születés,minden megálló egy születés ünnepe.Le-fel száll a sok pete.Szakállas embrió, száguld a combino.Nem fáj, nem fáj, nem fáj,nem fáj, csak ha nevetek.…” Rutkai Bori (1973) magyar képzőművész, énekes, zeneszerző Hazáról , Születés
