Idézetek professzor-ről

„Egy-egy egyetemi professzor időnként – tanú vagyok rá – el-elmereng, hogy évszázadok éhenkórász költőinek szelleméből, műveiből, erényeiből és hibáiból évszázadokon át biztos pozícióban és köztiszteletben hogy megélnek az irodalom tanárai, taglalói, rendszerezői.”

Szabó Lőrinc (1900–1957) magyar költő, műfordító

„[Idézi Szent-Györgyi Albert professzort:] „Nem az a lényeg, hogy a magunk nemzetségét, faját vagy pártját helyezzük mindenki más fölé, hanem az, hogy a tudást helyezzük a tudatlanság fölé, a képességet, a szaktudást, a tehetséget a protekció és a pártérdek fölé, a szeretetet a gyűlölet, a megértést a marakodás, az építést a rombolás fölé.” (184. o.)”

Bálint György (1906–1943) magyar író, újságíró, kritikus, műfordító

„Az USA jobb egyetemein félévenként olyan „órákra” bontott foglalkozástematikákat készítenek, amelyekben előírják, hogy a hallgatóknak az újabban megjelent közlemények mely részeit kell elolvasniuk, értelmezniük. A professzor nem szónokol a katedrán, hanem a hallgatók kérésére magyarázza, kiegészíti a javasolt közleményeknek homályos, esetleg tévesnek tűnt részleteit, megállapításait. Ez a fajta brain-storming állítólag a professzornak is hasznos. És jaj neki, ha – a magas tandíj fejében jogosan követelő hallgatók – nem tartják eléggé „korszerűnek.””

Mőcsényi Mihály (1919–2017) magyar kertészmérnök, egyetemi tanár

„Ha én mint egyetemi professzor egy sor cikket írok néhány, szűk körben olvasott szaklapban, azt egy-két szorgalmasabb kollégám biztosan észreveszi. De ha napilapban nyilatkozozm egy újságírónak, vagy egy tudományos cikkem napi politika szerint aktuálisabb részét publikálom, akkor három-négy ilyen cikk utánaz ország fő politológusává, szociológusává, filozófusává avanzsálhatok.”

Pokol Béla (1950) magyar jogász, alkotmánybíró

„Ha említettem a fiút, aki fantasztikus országai térképét rajzolta iskolai füzeteibe, csak azért tettem, mert a "végső dolgokat" hajlamosak vagyunk ünnepélyesnek és fenségesnek, ősz szakállú bölcsek és próféták birodalmának tekinteni. Ugyanakkor a millenniumi ábrándok mögött gyakran valami gyermekit találunk. Az ártatlanság dalának és a tapasztalás dalának ugyanaz a témája. Kegyetlen és aljas évszázadunkban a "katasztrofizmus" idilli földről álmodott, ahol a "szénának álomillata van", a fák, az emberek és az állatok együtt magasztalják az Édenkert szépségét. Amikor emlékeztetek rá, hogy az a fiú, a "katasztrofista" költő és az idős Berkeley professzor ugyanaz az ember, összhangban vagyok e gyermeki és érett, fennkölt és földhözragadt könyv alapelvével.”

Czesław Miłosz (1911–2004)

„Képzeld el, előbb próbából fölakasztottam magam. Hát, valahova kötődni kell, tudod hogy van…
Felakasztva himbálództam, mert kurva huzat volt tudod, elütöttem a tizenkettőt, …meg a professzor urat – há’ mé’ mászkál arra, nem?
Nyakamba tábla is, ki volt írva: “Lengő teher alá ne állj!” – Aztán képzeld el, ott himbálództam, aszongya a professzor úr nekem, aszongya: “Mi van, nyolcaska? Száradunk-száradunk?” – “Az Isten fölvitte a dolgomat””

Hofi Géza (1936–2002) magyar humorista, előadóművész, színművész