Idézetek nyomorúság-ről

„Nem érdekel a száraz gazdasági szocializmus. A nyomorúság és az elidegenülés ellen harcolunk. A marxizmus egyik alapvető célja, hogy eltüntesse az érdeket, az egyéni érdek tényezőjét és a kapzsiságot az emberek pszichológiai motivációi közül. Marx belefeledkezett a gazdasági tényezőkbe és a hatásukba a szellemiségre. Ha a kommunizmus nem érdekelt ebben, akkor lehet a javak elosztásának egy módja, de sohasem az élet forradalmi útja.”

„Addig elmélkedünk az emberiség nyomorúságáról, míg végül leroskadunk e nyomorúság képzelt terhei alatt…”

„Hajszoljuk a boldogságot, de csak nyomorúságot és halált lelünk.”

„Nem azok közé tartozom akik félnek a néptől. A nép, és nem pedig a gazdagok továbbélő szabadságunk támaszai. És, hogy megõrizzük népünk függetlenségét, nem engedhetjük meg, hogy vezetõink állandó adósságal terheljenek meg bennünket. Választanuk kell takarékosság és szabadság, vagy tékozlás és szolgaság között. Ha olyan adósságokba verjük magunkat, hogy adót kell fizetnünk a húsra, italra, szükségleteinkre és kényelmünkre, munkánkra és szórakozásunkra, hivatásunkra és hitünkre - ahogy Anglia népe is kénytelen -, akkor népünknek, mint nekik is, huszon-négyből tizen-hat órát kell majd dolgoznia és tizenöt óra jövedelmét a kormánynak adnia adósságaira és költségeire; és a tizenhatodik óra keresete nem lévén elég kenyérre, kénytelenek leszünk - mint ők is - zabkását és krumplit enni. Nem lesz időnk gondolkozni, nem lesz módunk a hûtelen gazdákat számadásra vonni, hanem örülünk majd ha létfenntartásunkat megkereshetjük, bérbeadván magunkat társ-szenvedőink nyakára bilincset verni. Földbirtokosaink is, mint az övéik, névleg megtartják ugyan a sajátjuknak nevezett ingatlant és annak igazgatását, de valójában csupán mint a kincstár intézői, és kénytelenek lesznek - mint övéik is - külföldön vándorolni és megelégedni nyomorral, ismeretlenséggel, kivetettséggel és a nemzet glóriájával. E példa áldásos tanulságként állhatna elõttünk, hogy köz- és magán szertelenség miként teszi tönkre a magán vagyonokat. Az alapelvtõl való eltérés elsõ esete a második példájává válik, a második a harmadikévá, és így tovább, míg a társadalom nagy része nyomorúság automatáivá alakul és nem lesz máshoz érzéke mint bûnhöz és szenvedéshez. Azután indul el majd a bellum omnium in omnia [harc mindenki mindenkik ellen], amit egyes filozófusok oly elterjedtnek találtak ebben a világban, hogy azt képzelték az embertelenség az emberiség természetes állapota. Az államadósság e félelmetes fogat első lova. Amit adózás és az annak nyomában járó nyomorúság és elnyomás követ.”

„Az első ember, akinek eszébe jutott, hogy egy darabka földet elkerítvén így szóljon: ez az enyém, s aki elég együgyű embereket talált, hogy ezt elhiggyék, volt a polgári társadalom megalapítója. Mennyi bűntől, háborútól és gyilkosságtól, mennyi nyomorúságtól mentette volna meg az emberi nemet, aki ekkor kihúzza a karókat, betemeti az árkot, s azt kiáltja felebarátainak: őrizkedjetek attól, hogy erre a csalóra hallgassatok! Elvesztek, ha elfelejtitek, hogy a föld gyümölcse mindenkié, a föld viszont senkié.”

„Az élet nyomorúsága előtt kétféle menedékhely létezik: a zene és a macskák.”

„A népek élete csak nyomorúságok, bűnök és esztelenségek sorozata.”

„Van olyan nyomorúság, amelynek láttára valósággal szégyen boldognak lenni.”

„A tudomány minden nyomorúságának egyetlen alapvető oka van: oktalanul csodáljuk az emberi elme erejét, de nem igyekszünk hatékony segédeszközökkel a segítségére sietni.”

„Kerüljétek a kegyetlenséget, és az igazságtalanságot, mert az ítélet napján ugyanaz sok sötétségbe fordul; és őrizzétek magatokat a nyomorúságtól; már előtettek élt nemzeteket is romba döntött.”

„Valamennyi ismert és néven nevezhető, fontosnak vélt dolgon kívül még mi minden hiányozhat az embernek, s hogy a nyomorúságnak még másféle, elképzelhetetlen rétegei is léteznek.”

„Abban, hogy áldozatot hozunk valamiért, maga az áldozat a fontos. Ha az a cél, amelynek szenteljük magunkat, csak hiú ábránd, attól odaadásunk még nem kevésbé valóság; s ez a valóság a legtündöklőbb dísz, amellyel erkölcsi nyomorúságunkat ékesíthetjük.”

„Inkább Democritust utánozzuk, mint Heraclitust: ez utóbbi ugyanis, valahányszor megjelent a nyilvánosság előtt, zokogott, az előbbi kacagott; ez nyomorúságnak, az bohóságnak látta mindazt, amit művelnek.”

„Az élet szörnyűségre és nyomorúságra oszlik.”

„A barátság nem más, mint a mások ostobaságaival és szerencsétlenségeivel való szövetség másik neve. Elegendő a saját nyomorúságunk: miért lépünk be akkor önként a másik szenvedéseibe?”

„Az elkülönültségben rejlik a világ nagy nyomorúsága, az együttérzésben rejlik a világ igazi ereje.”