George Gordon Byron idézet

oldal 6

„Mindig nevess, amikor csak tudsz . A nevetés olcsó gyógyszer.”

„Az élet nagy célja az érzés - érezni, hogy létezünk, még akkor is, ha fájdalomban szenvedünk.”

„A barátság szerelem, szárnyak nélkül.”

„A barátságból lehet, és gyakran lesz is, szerelem, de a szerelem soha nem válik barátsággá.”

„A bánat a tudás. Aki a legtöbbet tud, annak kell a legmélyebben gyászolnia, a tudás fája nem az élet fája.”

„Nem hiszek semelyik vallásban sem. Semmi közöm nem lesz az erkölcstelenségetekhez: elég nyomorultak vagyunk ebben az életben is, mindenféle más életen való abszurd spekuláció nélkül is.”

„Huszonöt évesen, az élet jobbik felén túl, az ember lehetne már valami - és mi vagyok én? Semmi több, mint huszonöt éves, és néhány hónapos.”

„A katolikus vallás messze a legelegánsabb imádat, kivéve talán a görög mitológiát. A tömjén, képek, szobrok, oltárok, szentélyek, ereklyék gyónás mellett van valami értelmes, ami megfogható. Egyébként is, nem hagy lehetőséget a kétségre, ugyanis azok, akik térdet hajtanak istenségük elõtt, valóban, és igazán, átéléssel, nehezen találnak mást, csak könnyen emészthetőt.”

„A vallásról nem tudok semmit - legalábbis olyat nem, ami mellette szól.”

„A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.”

„A férfi élete és szerelme kettő, a nőnek élni és szeretni egy.”

„Igazság szócikk”

„A nő számára nincsen más, csak egy: mindig szeret, és mindig tönkremegy.”

„Mi a hazugság, végre is? Igazság, mely álarcot hord.”

„Majd jött a sóhaj mély, heves foka,
Lopták mohón egymás tekintetét,
Kigyúlt az arc, bár semmi indoka.”

„Ha bolond is vagyok, legalább kételkedő; és senkitől sem irigylem a maga bizonyosságát.”

„Körül vagyok véve lelkészekkel és metodistákkal, de mint látni fogod nem fertőztek meg mániájukkal.”

„"Csókra" rímel az "élvezet", így lesz verssé az életed.”

„Senkit nem ismerek, akinek jót tett volna a házasság. Összes házas kortársaim kopaszok és elégedetlenek.”

„Legnagyobb keserűségemre napról napra bölcsebb vagyok.”

„Minden szektában vannak bolondok, és a legtöbben szélhámosok is; miért higyjek rejtélyekben, amit senki nem ért, csak azért, mert olyan emberek írták, akik az őrületet választották inspirációként, és Evangélistáknak mondták magukat?”

„A keresztények abban a meggyőződésben égették egymást, hogy az Apostolok is így tettek volna.”

„Mindenki hajlamos azt hinni, amit kíván, egy lottó sorsjegytől a paradicsomba való útlevélig.”

„Furcsa, hogy valahányszor valamit komolyan kívánok, mindig elnyerem - és meg is bánom.”

„Azt mondják, az erény önmaga jutalma - kétségkívül meg is érdemli a jutalmat fáradozásáért.”

„De bárhogy színlel, épp a bús homály
Árulja el, mint a fekete ég
A zivatart. Hangot sem ejt a száj.”

„Az anyagi feltámadás furcsa és abszurd, kivétel, ha büntetés a célja, és minden büntetés, amley inkább bosszú, mint korrekció erkölcsileg rossz, és ha a világvége van, milyen morális vagy figyelmeztető célja lehet egy tortúrának?”

„Az igazság egy nagy mélységben talált ékkő, míg e világ felszínén mindenek a szokások hamis mérlegén méretnek.”

„A mennyországot remélem úgy érem el, hogy a földet pokollá teszem.”

„Ateizmus szócikk”

“"Bring forth the horse!" — the horse was brought;
In truth, he was a noble steed,
A Tartar of the Ukraine breed,
Who look'd as though the speed of thought
Were in his limbs.”

“The "good old times" — all times when old are good —
Are gone.”

“I live,
But live to die: and, living, see no thing
To make death hateful, save an innate clinging,
A loathsome and yet all invincible
Instinct of life, which I abhor, as I
Despise myself, yet cannot overcome—
And so I live. Would I had never lived!”

“Besides, they always smell of bread and butter.”

“My best! my last friends!
Let's not unman each other: part at once:
All farewells should be sudden, when for ever,
Else they make an eternity of moments,
And clog the last sad sands of life with tears.
Hence, and be happy: trust me, I am not
Now to be pitied; or far more for what
Is past than present; — for the future, 'tis
In the hands of the deities, if such
There be: I shall know soon. Farewell — Farewell.”

“In the desert a fountain is springing,
In the wide waste there still is a tree,
And a bird in the solitude singing,
Which speaks to my spirit of thee.”

“Oh, God! it is a fearful thing
To see the human soul take wing
In any shape, in any mood.”

“Soprano, basso, even the contra-alto,
Wished him five fathom under the Rialto.”

“For the sword outwears its sheath,
And the soul wears out the breast,
And the heart must pause to breathe,
And love itself have rest.”

“And if we do but watch the hour,
There never yet was human power
Which could evade, if unforgiven,
The patient search and vigil long
Of him who treasures up a wrong.”

“A light broke in upon my brain, —
It was the carol of a bird;
It ceased, and then it came again,
The sweetest song ear ever heard.”

“Who killed John Keats?
"I," says the Quarterly,
So savage and Tartarly;
"'Twas one of my feats."”

“For freedom's battle, once begun,
Bequeath'd by bleeding sire to son,
Though baffled oft, is ever won.”

“How my soul hates This language,
Which makes life itself a lie,
Flattering dust with eternity.”

“Though the day of my Destiny's over,
And the star of my Fate hath declined,
Thy soft heart refused to discover
The faults which so many could find.”

“[Armenian] is a rich language, however, and would amply repay any one the trouble of learning it.”

“It would be difficult, perhaps, to find the annals of a nation less stained with crimes than those of the Armenians, whose virtues have been those of peace, and their vices those of compulsion. But whatever may have been their destiny — and it has been bitter — whatever it may be in future, their country must ever be one of the most interesting on the globe.”

“Such hath it been — shall be — beneath the sun
The many still must labour for the one!”

“The Assyrian came down like the wolf on the fold,
And his cohorts were gleaming in purple and gold;
And the sheen of their spears was like stars on the sea,
When the blue wave rolls nightly on deep Galilee.”

“He seems
To have seen better days, as who has not
Who has seen yesterday?”

“There be none of Beauty's daughters
With a magic like thee;
And like music on the waters
Is thy sweet voice to me.”

“A change came o'er the spirit of my dream.”

“Hands promiscuously applied,
Round the slight waist, or down the glowing side.”

“When a man hath no freedom to fight for at home,
Let him combat for that of his neighbours;
Let him think of the glories of Greece and of Rome
And get knock'd on the head for his labours.
To do good to mankind is the chivalrous plan,
And is always as nobly requited;
Then battle for freedom wherever you can.
And, if not shot or hang'd, you'll get knighted.”

“Mark! where his carnage and his conquests cease!
He makes a solitude, and calls it — peace!”

“Hope withering fled, and Mercy sighed farewell!”

“By all that's good and glorious.”

“There 's not a joy the world can give like that it takes away.”

“Here's a sigh to those who love me,
And a smile to those who hate:
And, whatever sky's above me,
Here's a heart for every fate.”