George Gordon Byron idézet

oldal 7

„Mindig nevess, amikor csak tudsz . A nevetés olcsó gyógyszer.”

„Az élet nagy célja az érzés - érezni, hogy létezünk, még akkor is, ha fájdalomban szenvedünk.”

„A barátság szerelem, szárnyak nélkül.”

„A barátságból lehet, és gyakran lesz is, szerelem, de a szerelem soha nem válik barátsággá.”

„A bánat a tudás. Aki a legtöbbet tud, annak kell a legmélyebben gyászolnia, a tudás fája nem az élet fája.”

„Nem hiszek semelyik vallásban sem. Semmi közöm nem lesz az erkölcstelenségetekhez: elég nyomorultak vagyunk ebben az életben is, mindenféle más életen való abszurd spekuláció nélkül is.”

„Huszonöt évesen, az élet jobbik felén túl, az ember lehetne már valami - és mi vagyok én? Semmi több, mint huszonöt éves, és néhány hónapos.”

„A katolikus vallás messze a legelegánsabb imádat, kivéve talán a görög mitológiát. A tömjén, képek, szobrok, oltárok, szentélyek, ereklyék gyónás mellett van valami értelmes, ami megfogható. Egyébként is, nem hagy lehetőséget a kétségre, ugyanis azok, akik térdet hajtanak istenségük elõtt, valóban, és igazán, átéléssel, nehezen találnak mást, csak könnyen emészthetőt.”

„A vallásról nem tudok semmit - legalábbis olyat nem, ami mellette szól.”

„A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.”

„A férfi élete és szerelme kettő, a nőnek élni és szeretni egy.”

„Igazság szócikk”

„A nő számára nincsen más, csak egy: mindig szeret, és mindig tönkremegy.”

„Mi a hazugság, végre is? Igazság, mely álarcot hord.”

„Majd jött a sóhaj mély, heves foka,
Lopták mohón egymás tekintetét,
Kigyúlt az arc, bár semmi indoka.”

„Ha bolond is vagyok, legalább kételkedő; és senkitől sem irigylem a maga bizonyosságát.”

„Körül vagyok véve lelkészekkel és metodistákkal, de mint látni fogod nem fertőztek meg mániájukkal.”

„"Csókra" rímel az "élvezet", így lesz verssé az életed.”

„Senkit nem ismerek, akinek jót tett volna a házasság. Összes házas kortársaim kopaszok és elégedetlenek.”

„Legnagyobb keserűségemre napról napra bölcsebb vagyok.”

„Minden szektában vannak bolondok, és a legtöbben szélhámosok is; miért higyjek rejtélyekben, amit senki nem ért, csak azért, mert olyan emberek írták, akik az őrületet választották inspirációként, és Evangélistáknak mondták magukat?”

„A keresztények abban a meggyőződésben égették egymást, hogy az Apostolok is így tettek volna.”

„Mindenki hajlamos azt hinni, amit kíván, egy lottó sorsjegytől a paradicsomba való útlevélig.”

„Furcsa, hogy valahányszor valamit komolyan kívánok, mindig elnyerem - és meg is bánom.”

„Azt mondják, az erény önmaga jutalma - kétségkívül meg is érdemli a jutalmat fáradozásáért.”

„De bárhogy színlel, épp a bús homály
Árulja el, mint a fekete ég
A zivatart. Hangot sem ejt a száj.”

„Az anyagi feltámadás furcsa és abszurd, kivétel, ha büntetés a célja, és minden büntetés, amley inkább bosszú, mint korrekció erkölcsileg rossz, és ha a világvége van, milyen morális vagy figyelmeztető célja lehet egy tortúrának?”

„Az igazság egy nagy mélységben talált ékkő, míg e világ felszínén mindenek a szokások hamis mérlegén méretnek.”

„A mennyországot remélem úgy érem el, hogy a földet pokollá teszem.”

„Ateizmus szócikk”

“Sublime tobacco! which from east to west
Cheers the tar's labor or the Turkman's rest.”

“There was a laughing devil in his sneer.”

“Farewell! if ever fondest prayer
For other's weal avail'd on high,
Mine will not all be lost in air,
But waft thy name beyond the sky.”

“That which I am, I am; I did not seek
For life, nor did I make myself.”

“So, we'll go no more a roving
So late into the night,
Though the heart be still as loving,
And the moon be still as bright.”

“And to his eye
There was but one beloved face on earth,
And that was shining on him.”

“Where the virgins are soft as the roses they twine,
And all, save the spirit of man, is divine?”

“Were't the last drop in the well,
As I gasp'd upon the brink,
Ere my fainting spirit fell
'T is to thee that I would drink.”

“Send me no more reviews of any kind. — I will read no more of evil or good in that line. — Walter Scott has not read a review of himself for thirteen years.”

“Eat, drink, and love; the rest's not worth a fillip.”

“The best of prophets of the future is the past.”

“Tis pleasure, sure, to see one's name in print;
A book's a book, although there's nothing in 't.”

“Shrine of the mighty! can it be
That this is all remains of thee?”

“The blind old man of Scio's rocky isle.”

“As the liberty lads o'er the sea
Bought their freedom, and cheaply, with blood,
So we, boys, we
Shall die fighting or live free,
And down with all kings but King Ludd!”

“It is the hour when from the boughs
The nightingale's high note is heard;
It is the hour when lovers' vows
Seem sweet in every whisper'd word.”

“From my youth upwards
My spirit walk'd not with the souls of men,
Nor look'd upon the earth with human eyes;
The thirst of their ambition was not mine,
The aim of their existence was not mine;
My joys, my griefs, my passions, and my powers
Made me a stranger.”

“Where may the wearied eye repose
When gazing on the Great;
Where neither guilty glory glows,
Nor despicable state?
Yes — one — the first — the last — the best — The Cincinnatus of the West,
Whom envy dared not hate,
Bequeath'd the name of Washington,
To make man blush there was but one!”

“Whose game was empires and whose stakes were thrones,
Whose table earth, whose dice were human bones.”

“And the might of the Gentile, unsmote by the sword,
Hath melted like snow in the glance of the Lord!”

“There is no power in holy men,
Nor charm in prayer, nor purifying form
Of penitence, nor outward look, nor fast,
Nor agony—nor, greater than all these,
The innate tortures of that deep despair,
Which is remorse without the fear of hell,
But all in all sufficient to itself
Would make a hell of heaven,—can exorcise
From out the unbounded spirit the quick sense
Of its own sins, wrongs, sufferance, and revenge
Upon itself; there is no future pang
Can deal that justice on the self—condemn'd
He deals on his own soul.”

“To be thus—
Grey-hair'd with anguish, like these blasted pines,
Wrecks of a single winter, barkless, branchless,
A blighted trunk upon a cursed root,
Which but supplies a feeling to decay—
And to be thus, eternally but thus,
Having been otherwise! Now furrow'd o'er
With wrinkles, plough'd by moments, not by years
And hours—all tortured into ages—hours
Which I outlive!—Ye toppling crags of ice!
Ye avalanches, whom a breath draws down
In mountainous o'erwhelming, come and crush me!
I hear ye momently above, beneath,
Crash with a frequent conflict; but ye pass,
And only fall on things that still would live.”

“The dust we tread upon was once alive.”

“She was a form of life and light
That seen, became a part of sight,
And rose, where'er I turn'd mine eye,
The morning-star of memory!
Yes, love indeed is light from heaven;
A spark of that immortal fire
With angels shared, by Alla given,
To lift from earth our low desire.”

“And both were young, and one was beautiful.”

“Because
He is all-powerful, must all-good, too, follow?
I judge but by the fruits—and they are bitter—
Which I must feed on for a fault not mine.”

“By thy cold breast and serpent smile,
By thy unfathom'd gulfs of guile,
By that most seeming virtuous eye,
By thy shut soul's hypocrisy;
By the perfection of thine art
Which pass'd for human thine own heart;
By thy delight in others' pain,
And by thy brotherhood of Cain,
I call upon thee! and compel
Thyself to be thy proper Hell!”

“What say you to such a supper with such a woman?”

“The careful pilot of my proper woe.”