Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij idézet

oldal 5

„Általában az ember csakugyan szereti lesújtottnak látni a legjobb barátját. A barátság legnagyobbrészt ezen alapszik.”

„A művészet éppen olyan szükséglete az embernek, mint az evés és az ivás.”

„A szépséggel fel lehet fordítani a világot.”

„Sajnálom, hogy nem mondhatok semmi vigasztalóbbat, mert a cselekvő szeretet az ábrándozó szeretethez viszonyítva szigorú és ijesztő dolog. Az ábrándozó szeretet mielőbbi, gyorsan végrehajtható hőstettre és arra áhítozik, hogy azt mindenki nézze. Ilyen esetben az emberek valóban odáig jutnak, hogy akár az életüket is feláldozzák, csak ne tartson sokáig, hanem minél előbb leperegjen a vállalkozásuk, akár egy színjáték, és mindenki nézze, dicsérje. A cselekvő szeretet pedig - kitartó munka, sőt némelyek számára valósággal tudomány. De megjósolhatom: abban a pillanatban, amikor rémülten azt tapasztalja, hogy minden erőfeszítése ellenére sem jutott közelebb a célhoz, sőt mintegy eltávolodott tőle - abban a pillanatban, megjósolhatom, egyszeriben eléri a célt, és világosan meglátja maga előtt az Úr csodatévő erejét, az Istenét, aki mindig szerette, és titokban mindig vezérelte önt.”

„Az emberi lét titka nem abban rejlik, hogy éljünk, hanem abban, hogy miért éljünk. Az ember, ha nincs szilárd elképzelése arról, hogy miért éljen, nem hajlandó élni, és inkább elpusztítja magát, semhogy e földön maradjon, még ha csupa kenyérrel rakják is körül.”

„Mert a világ azt mondja: „Ha vannak szükségleteid, elégítsd ki őket, mert ugyanolyan jogod van hozzá, mint a legelőkelőbb és leggazdagabb embereknek. Ne félj kielégíteni, sőt még gyarapítsd is őket” – ez a világ mostani tanítása. Éppen ebben látják a szabadságot. És mi az eredménye ennek a szükségletek növelésére irányuló jognak? A gazdagoknál az elkülönülés és a lelki öngyilkosság, a szegényeknél pedig – a gyűlölet és a gyilkosság, mert jogokat ugyan adtak nekik, de a szükségletek kielégítésének eszközeit még nem mutatták meg.”

„Jegyezzétek meg mindnyájan: vagy tisztességes nővel tartsatok kapcsolatot, vagy tisztességtelennel… Csak egy választás lehetséges! Máskülönben okvetlenül belegabalyodik az ember…”

„… miről beszélhet egy rendes ember a legnagyobb élvezettel? A felelet: saját magáról.”

„Különösen azt jegyezd meg, hogy nem lehetsz bírája senkinek. Mert e földön senki se lehet bírája egy bűnösnek, amíg a bíró maga rá nem ébred, hogy ő is pontosan ugyanolyan bűnös, mint az előtte álló, és hogy talán elsősorban ő a felelős az előtte álló bűntettéért. Csakis akkor lehet bíró, ha erre ráeszmél. Bármennyire esztelenségnek látszik is – ez az igazság. Mert ha én magam igaz ember volnék, talán nem is lenne bűnös az előttem álló sem. Ha képes vagy magadra vállalni az előtted álló és a szívedben elítélt bűnös bűnét, akkor vállald azonnal, és szenvedj helyette magad, őt pedig bocsásd el egyetlen zokszó nélkül.”

„Mert a világ azt mondja: „Ha vannak szükségleteid, elégítsd ki őket, mert ugyanolyan jogod van hozzá, mint a legelőkelőbb és leggazdagabb embereknek. Ne félj kielégíteni, sőt még gyarapítsd is őket””

„Ha valakit teljesen meg akarnék semmisíteni, széttaposni, a legszörnyűbb büntetéssel akarnám sújtani, amelytől még a legszörnyűbb gyilkos is megremegne és összeroskadna, nem kellene egyebet tenni, mint a munkáját teljesen haszontalanná és értelmetlenné tenni.”

„A féltudomány az emberiség legszőrnyübb átka.”

„Kolombusz nem akkor volt boldog, amikor felfedezte Amerikát, hanem akkor, amikor még csak kereste.”

„A szépség: talány.”

„S alapozhatja-e boldogságát az ember mások boldogtalanságára? A boldogság nemcsak szerelmi gyönyör, hanem a lélek legmagasabb rendű harmóniája. Miben nyugszik meg a lélek, ha becstelen, könyörtelen, embertelen cselekedet áll mögötte? Csak azért szökjön meg, mert "itt a boldogságom"? De milyen boldogság az, amely más boldogtalanságára épül? Nos, képzeljék el, hogy önök épületet emelnek az emberi sorsnak azzal a céllal, hogy boldoggá tegyék az embert, végre békét és nyugalmat adjanak neki. És képzeljék el, hogy evégett elkerülhetetlen szükségből agyon kell gyötörniük csak egyetlen emberi lényt - mi több, nem is valami érdemes személyiséget, hanem holmi nevetséges halandót, nem egy Shakespeare-t, csupán egy derék öregembert, egy fiatal nő férjét, aki vakon hisz az asszony szerelmében, büszke a feleségére, boldogan él vele. Csak meg kell szégyeníteni, megfosztani becsületétől és meggyötörni, s e meggyalázott öregember könnyei árán felépíteni ezt az épületet! Vállalnák-e ezzel a feltétellel? Ez a kérdés. És feltételezik, ha csak egy percre is, hogy az emberek, akiknek az üdvére emelik ezt az épületet, hajlandók elfogadni a boldogságot, ha önök egy jelentéktelen, de könyörtelenül és igazságtalanul megkínzott emberi lény szenvedésére alapozzák – és boldogok tudnának-e lenni így időtlen időkig?”

„Én vérbeli bohóc vagyok, születésemtől fogva, főtisztelendő úr, olyan, mint egy eszelős; nem vitatom: lehet, hogy talán ördög bujkál bennem, egyébként csak kis kaliberű, mert a rangosabbja más kvártélyt választott volna, no nem magát, Pjotr Alekszandrovics, mert maga is gyatra szállás lenne. De én azért hiszek, hiszek Istenben. Csak az utóbbi időben fogott el kétség, de azért most itt ülök, és várom a nagy igéket. Úgy vagyok, főtisztelendő úr, mint Diderot, a filozófus. Talán tudja, szentséges atyám, hogy a filozófus Diderot Katalin cárnő idejében hogyan állított be Platon metropolitához. Belépett, és rögtön azt mondta: "Nincs Isten." Erre a nagy főpap felemelte ujját, és így szólt: "Mondá a bolond az ő szívében: nincs Isten!" Az pedig ahogy volt, a lába elé borult, és azt kiáltotta: "Hiszek, és felveszem a keresztséget!"”

„Ha érzéketlen és kaján emberek vesznek körül, és nem akarnak hallgatni rád, borulj le előttük, és kérj bocsánatot tőlük, mert voltaképpen te is hibás vagy abban, hogy nem akarnak rád hallgatni. Ha pedig annyira megdühödtek, hogy szóba se állnak veled, hát szolgáld őket szótlanul, megalázkodva, és sohase veszíted el a reményedet. Ha meg mindenki magadra hagy, vagy erőszakkal elzavar, akkor egyedül maradva borulj le a földre, és könnyeiddel áztatva csókolgasd, és gyümölcsöt terem a föld a könnyeidtől, bár magányodban senki se látott. Higgy mindvégig, még ha az történne is, hogy mindenki eltévelyedik ezen a világon, és csak te maradsz hivőnek egyedül: akkor is hozd meg a magad áldozatát, és egyedül maradva is magasztald az Istent.”

„No most, mivel ingerült vagyok - ahogy ismerem magam -, heveskedni, vitázni fogok, és lealacsonyítom magamat is, az eszmét is.”

„És ha a gyermekek szenvedései annak a szenvedéssummának a kikerekítésére kellenek, amely nélkülözhetetlenül szükséges az igazság megszerzéséhez, akkor én jó előre határozottan kijelentem, hogy az egész igazság sem ér meg ilyen árat.”

„Az az igazán okos ember, aki nem saját, hanem más hibáiból tanul.”

„…bizony, szívós teremtés az ember! Azt hiszem, az embert legjobban ezzel jellemezhetjük: olyan lény, aki mindent megszokik.”

„… valamennyi emberi erény alapja a legmélyebb önzés.”

„Ha minden ésszerű lenne a földön, akkor nem történne semmi.”

“But,' I [Dmitri Karamazov] asked, 'how will man be after that? Without God and the future life? It means everything is permitted now, one can do anything?' 'Didn't you know?' he said. And he laughed. 'Everything is permitted to the intelligent man,' he said.”

“Do a man dirt, yourself you hurt.”

“Neither a person nor a nation can exist without some higher idea. And there is only one higher idea on earth, and it is the idea of the immortality of the human soul, for all other "higher" ideas of life by which humans might live derive from that idea alone.”

“Who consciously throws himself into the water or onto the knife?”

“Yes — you, you alone must pay for everything because you turned up like this, because I'm a scoundrel, because I'm the nastiest, most ridiculous, pettiest, stupidest, and most envious worm of all those living on earth who're no better than me in any way, but who, the devil knows why, never get embarrassed, while all my life I have to endure insults from every louse — that's my fate. What do I care that you do not understand any of this?”

“Man grows used to everything, the scoundrel.”

“If not reason, then the devil.”

“If they drive God from the earth, we shall shelter Him underground.”

“For everyone strives to keep his individuality as apart as possible, wishes to secure the greatest possible fullness of life for himself; but meantime all his efforts result not in attaining fullness of life but self-destruction, for instead of self-realisation he ends by arriving at complete solitude. All mankind in our age have split up into units, they all keep apart, each in his own groove; each one holds aloof, hides himself and hides what he has, from the rest, and he ends by being repelled by others and repelling them. He heaps up riches by himself and thinks, ‘How strong I am now and how secure,’ and in his madness he does not understand that the more he heaps up, the more he sinks into self-destructive impotence. For he is accustomed to rely upon himself alone and to cut himself off from the whole; he has trained himself not to believe in the help of others, in men and in humanity, and only trembles for fear he should lose his money and the privileges that he has won for himself. Everywhere in these days men have, in their mockery, ceased to understand that the true security is to be found in social solidarity rather than in isolated individual effort. But this terrible individualism must inevitably have an end, and all will suddenly understand how unnaturally they are separated from one another. It will be the spirit of the time, and people will marvel that they have sat so long in darkness without seeing the light.”

“When… in the course of all these thousands of years has man ever acted in accordance with his own interests?”

“Once it's been proved to you that you're descended from an ape, it's no use pulling a face; just accept it. Once they've proved to you that a single droplet of your own fat must be dearer to you than a hundred thousand of your fellow human beings and consequently that all so-called virtues and duties are nothing but ravings and prejudices, then accept that too, because there's nothing to be done.”

“I go to spread the tidings, I want to spread the tidings — of what? Of the truth, for I have seen it, have seen it with my own eyes, have seen it in all its glory.”

“Men reject their prophets and slay them, but they love their martyrs and honor those they have slain.”

“A widow, the mother of a family, and from her heart she produces chords to which my whole being responds.”

“Russia was a slave in Europe but would be a master in Asia.”

“Nothing in this world is harder than speaking the truth, nothing easier than flattery.”

“It's easier for a Russian to become an atheist than for anyone else in the world.”

“I consider you the most honest and truthful of men, more honest and truthful than anyone; and if they say that your mind... that is, that you're sometimes afflicted in your mind, it's unjust. I made up my mind about that, and disputed with others, because, though you really are mentally afflicted (you won't be angry with that, of course; I'm speaking from a higher point of view), yet the mind that matters is better in you than in any of them. It's something, in fact, they have never dreamed of. For there are two sorts of mind: one that matters, and one that doesn't matter.”

“Even those who have renounced Christianity and attack it, in their inmost being still follow the Christian ideal, for hitherto neither their subtlety nor the ardor of their hearts has been able to create a higher ideal of man and of virtue than the ideal given by Christ.”

“For socialism is not merely the labour question, it is before all things the atheistic question, the question of the form taken by atheism to-day, the question of the tower of Babel built without God, not to mount to heaven from earth but to set up heaven on earth.”

“And what is it in us that is mellowed by civilization? All it does, I’d say, is to develop in man a capacity to feel a greater variety of sensations. And nothing, absolutely nothing else. And through this development, man will yet learn how to enjoy bloodshed. Why, it has already happened.... Civilization has made man, if not always more bloodthirsty, at least more viciously, more horribly bloodthirsty.”

“Having disburdened his heart, the Inquisitor waits for some time to hear his prisoner speak in His turn. His silence weighs upon him. He has seen that his captive has been attentively listening to him all the time, with His eyes fixed penetratingly and softly on the face of his jailer, and evidently bent upon not replying to him. The old man longs to hear His voice, to hear Him reply; better words of bitterness and scorn than His silence. Suddenly He rises; slowly and silently approaching the Inquisitor, He bends towards him and softly kisses the bloodless, four-score and-ten-year-old lips. That is all the answer…”

“A terrible commotion rages among them, the populace shouts and loudly weeps, when suddenly, before the cathedral door, appears the Cardinal Grand Inquisitor himself…. He pauses before the crowd and observes. He has seen all. He has witnessed the placing of the little coffin at His feet, the calling back to life. And now, his dark, grim face has grown still darker; his bushy grey eyebrows nearly meet, and his sunken eye flashes with sinister light. Slowly raising his finger, he commands his minions to arrest Him…”

“He comes silently and unannounced; yet all--how strange--yea, all recognize Him, at once! The population rushes towards Him as if propelled by some irresistible force; it surrounds, throngs, and presses around, it follows Him…. Silently, and with a smile of boundless compassion upon His lips, He crosses the dense crowd, and moves softly on.”

“Alas! I always loved sorrow and tribulation, but only for myself, for myself; but I wept over them, pitying them. I stretched out my hands to them in despair, blaming, cursing and despising myself. I told them that all this was my doing, mine alone; that it was I had brought them corruption, contamination and falsity. I besought them to crucify me, I taught them how to make a cross. I could not kill myself, I had not the strength, but I wanted to suffer at their hands. I yearned for suffering, I longed that my blood should be drained to the last drop in these agonies. But they only laughed at me, and began at last to look upon me as crazy. They justified me, they declared that they had only got what they wanted themselves, and that all that now was could not have been otherwise. At last they declared to me that I was becoming dangerous and that they should lock me up in a madhouse if I did not hold my tongue. Then such grief took possession of my soul that my heart was wrung, and I felt as though I were dying; and then... then I awoke.”

“Nor is there any embarrassment in the fact that we're ridiculous, isn't it true? For it's actually so, we are ridiculous, light-minded, with bad habits, we're bored, we don't know how to look, how to understand, we're all like that, all, you, and I, and they! Now, you're not offended when I tell you to your face that you're ridiculous? And if so, aren't you material? You know, in my opinion it's sometimes even good to be ridiculous, if not better: we can the sooner forgive each other, the sooner humble ourselves; we can't understand everything at once, we can't start right out with perfection! To achieve perfection, one must first begin by not understanding many things! And if we understand too quickly, we may not understand well. This I tell you, you, who have already been able to understand. .. and not understand … so much. I'm not afraid for you now;”

“First of all, this prince is an idiot, and, secondly, he is a fool--knows nothing of the world, and has no place in it.”

“If I seem happy to you . . . You could never say anything that would please me more. For men are made for happiness, and anyone who is completely happy has a right to say to himself, 'I am doing God's will on earth.'”

“I gave up caring about anything, and all the problems disappeared.
And it was after that that I found out the truth. I learnt the truth last November — on the third of November, to be precise — and I remember every instant since.”