Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij idézet

oldal 4

„Általában az ember csakugyan szereti lesújtottnak látni a legjobb barátját. A barátság legnagyobbrészt ezen alapszik.”

„A művészet éppen olyan szükséglete az embernek, mint az evés és az ivás.”

„A szépséggel fel lehet fordítani a világot.”

„Sajnálom, hogy nem mondhatok semmi vigasztalóbbat, mert a cselekvő szeretet az ábrándozó szeretethez viszonyítva szigorú és ijesztő dolog. Az ábrándozó szeretet mielőbbi, gyorsan végrehajtható hőstettre és arra áhítozik, hogy azt mindenki nézze. Ilyen esetben az emberek valóban odáig jutnak, hogy akár az életüket is feláldozzák, csak ne tartson sokáig, hanem minél előbb leperegjen a vállalkozásuk, akár egy színjáték, és mindenki nézze, dicsérje. A cselekvő szeretet pedig - kitartó munka, sőt némelyek számára valósággal tudomány. De megjósolhatom: abban a pillanatban, amikor rémülten azt tapasztalja, hogy minden erőfeszítése ellenére sem jutott közelebb a célhoz, sőt mintegy eltávolodott tőle - abban a pillanatban, megjósolhatom, egyszeriben eléri a célt, és világosan meglátja maga előtt az Úr csodatévő erejét, az Istenét, aki mindig szerette, és titokban mindig vezérelte önt.”

„Az emberi lét titka nem abban rejlik, hogy éljünk, hanem abban, hogy miért éljünk. Az ember, ha nincs szilárd elképzelése arról, hogy miért éljen, nem hajlandó élni, és inkább elpusztítja magát, semhogy e földön maradjon, még ha csupa kenyérrel rakják is körül.”

„Mert a világ azt mondja: „Ha vannak szükségleteid, elégítsd ki őket, mert ugyanolyan jogod van hozzá, mint a legelőkelőbb és leggazdagabb embereknek. Ne félj kielégíteni, sőt még gyarapítsd is őket” – ez a világ mostani tanítása. Éppen ebben látják a szabadságot. És mi az eredménye ennek a szükségletek növelésére irányuló jognak? A gazdagoknál az elkülönülés és a lelki öngyilkosság, a szegényeknél pedig – a gyűlölet és a gyilkosság, mert jogokat ugyan adtak nekik, de a szükségletek kielégítésének eszközeit még nem mutatták meg.”

„Jegyezzétek meg mindnyájan: vagy tisztességes nővel tartsatok kapcsolatot, vagy tisztességtelennel… Csak egy választás lehetséges! Máskülönben okvetlenül belegabalyodik az ember…”

„… miről beszélhet egy rendes ember a legnagyobb élvezettel? A felelet: saját magáról.”

„Különösen azt jegyezd meg, hogy nem lehetsz bírája senkinek. Mert e földön senki se lehet bírája egy bűnösnek, amíg a bíró maga rá nem ébred, hogy ő is pontosan ugyanolyan bűnös, mint az előtte álló, és hogy talán elsősorban ő a felelős az előtte álló bűntettéért. Csakis akkor lehet bíró, ha erre ráeszmél. Bármennyire esztelenségnek látszik is – ez az igazság. Mert ha én magam igaz ember volnék, talán nem is lenne bűnös az előttem álló sem. Ha képes vagy magadra vállalni az előtted álló és a szívedben elítélt bűnös bűnét, akkor vállald azonnal, és szenvedj helyette magad, őt pedig bocsásd el egyetlen zokszó nélkül.”

„Mert a világ azt mondja: „Ha vannak szükségleteid, elégítsd ki őket, mert ugyanolyan jogod van hozzá, mint a legelőkelőbb és leggazdagabb embereknek. Ne félj kielégíteni, sőt még gyarapítsd is őket””

„Ha valakit teljesen meg akarnék semmisíteni, széttaposni, a legszörnyűbb büntetéssel akarnám sújtani, amelytől még a legszörnyűbb gyilkos is megremegne és összeroskadna, nem kellene egyebet tenni, mint a munkáját teljesen haszontalanná és értelmetlenné tenni.”

„A féltudomány az emberiség legszőrnyübb átka.”

„Kolombusz nem akkor volt boldog, amikor felfedezte Amerikát, hanem akkor, amikor még csak kereste.”

„A szépség: talány.”

„S alapozhatja-e boldogságát az ember mások boldogtalanságára? A boldogság nemcsak szerelmi gyönyör, hanem a lélek legmagasabb rendű harmóniája. Miben nyugszik meg a lélek, ha becstelen, könyörtelen, embertelen cselekedet áll mögötte? Csak azért szökjön meg, mert "itt a boldogságom"? De milyen boldogság az, amely más boldogtalanságára épül? Nos, képzeljék el, hogy önök épületet emelnek az emberi sorsnak azzal a céllal, hogy boldoggá tegyék az embert, végre békét és nyugalmat adjanak neki. És képzeljék el, hogy evégett elkerülhetetlen szükségből agyon kell gyötörniük csak egyetlen emberi lényt - mi több, nem is valami érdemes személyiséget, hanem holmi nevetséges halandót, nem egy Shakespeare-t, csupán egy derék öregembert, egy fiatal nő férjét, aki vakon hisz az asszony szerelmében, büszke a feleségére, boldogan él vele. Csak meg kell szégyeníteni, megfosztani becsületétől és meggyötörni, s e meggyalázott öregember könnyei árán felépíteni ezt az épületet! Vállalnák-e ezzel a feltétellel? Ez a kérdés. És feltételezik, ha csak egy percre is, hogy az emberek, akiknek az üdvére emelik ezt az épületet, hajlandók elfogadni a boldogságot, ha önök egy jelentéktelen, de könyörtelenül és igazságtalanul megkínzott emberi lény szenvedésére alapozzák – és boldogok tudnának-e lenni így időtlen időkig?”

„Én vérbeli bohóc vagyok, születésemtől fogva, főtisztelendő úr, olyan, mint egy eszelős; nem vitatom: lehet, hogy talán ördög bujkál bennem, egyébként csak kis kaliberű, mert a rangosabbja más kvártélyt választott volna, no nem magát, Pjotr Alekszandrovics, mert maga is gyatra szállás lenne. De én azért hiszek, hiszek Istenben. Csak az utóbbi időben fogott el kétség, de azért most itt ülök, és várom a nagy igéket. Úgy vagyok, főtisztelendő úr, mint Diderot, a filozófus. Talán tudja, szentséges atyám, hogy a filozófus Diderot Katalin cárnő idejében hogyan állított be Platon metropolitához. Belépett, és rögtön azt mondta: "Nincs Isten." Erre a nagy főpap felemelte ujját, és így szólt: "Mondá a bolond az ő szívében: nincs Isten!" Az pedig ahogy volt, a lába elé borult, és azt kiáltotta: "Hiszek, és felveszem a keresztséget!"”

„Ha érzéketlen és kaján emberek vesznek körül, és nem akarnak hallgatni rád, borulj le előttük, és kérj bocsánatot tőlük, mert voltaképpen te is hibás vagy abban, hogy nem akarnak rád hallgatni. Ha pedig annyira megdühödtek, hogy szóba se állnak veled, hát szolgáld őket szótlanul, megalázkodva, és sohase veszíted el a reményedet. Ha meg mindenki magadra hagy, vagy erőszakkal elzavar, akkor egyedül maradva borulj le a földre, és könnyeiddel áztatva csókolgasd, és gyümölcsöt terem a föld a könnyeidtől, bár magányodban senki se látott. Higgy mindvégig, még ha az történne is, hogy mindenki eltévelyedik ezen a világon, és csak te maradsz hivőnek egyedül: akkor is hozd meg a magad áldozatát, és egyedül maradva is magasztald az Istent.”

„No most, mivel ingerült vagyok - ahogy ismerem magam -, heveskedni, vitázni fogok, és lealacsonyítom magamat is, az eszmét is.”

„És ha a gyermekek szenvedései annak a szenvedéssummának a kikerekítésére kellenek, amely nélkülözhetetlenül szükséges az igazság megszerzéséhez, akkor én jó előre határozottan kijelentem, hogy az egész igazság sem ér meg ilyen árat.”

„Az az igazán okos ember, aki nem saját, hanem más hibáiból tanul.”

„…bizony, szívós teremtés az ember! Azt hiszem, az embert legjobban ezzel jellemezhetjük: olyan lény, aki mindent megszokik.”

„… valamennyi emberi erény alapja a legmélyebb önzés.”

„Ha minden ésszerű lenne a földön, akkor nem történne semmi.”

“I am a sick man… I am a wicked man. An unattractive man.”

“To be in love is not the same as loving. You can be in love with a woman and still hate her.”

“Pain and suffering are always inevitable for a large intelligence and a deep heart. The really great men must, I think, have great sadness on Earth.”

“I suddenly dreamt that I picked up the revolver and aimed it straight at my heart — my heart, and not my head; and I had determined beforehand to fire at my head, at my right temple. After aiming at my chest I waited a second or two, and suddenly my candle, my table, and the wall in front of me began moving and heaving. I made haste to pull the trigger.”

“So long as man remains free he strives for nothing so incessantly and so painfully as to find someone to worship. But man seeks to worship what is established beyond dispute, so that all men would agree at once to worship it. For these pitiful creatures are concerned not only to find what one or the other can worship, but to find community of worship is the chief misery of every man individually and of all humanity from the beginning of time. For the sake of common worship they’ve slain each other with the sword. They have set up gods and challenged one another, ‘Put away your gods and come and worship ours, or we will kill you and your gods!’ And so it will be to the end of the world, even when gods disappear from the earth; they will fall down before idols just the same.”

“I am sorry I can say nothing more consoling to you, for love in action is a harsh and dreadful thing compared with love in dreams. Love in dreams is greedy for immediate action, rapidly performed and in the sight of all. Men will even give their lives if only the ordeal does not last long but is soon over, with all looking on and applauding as though on the stage. But active love is labour and fortitude, and for some people too, perhaps, a complete science. But I predict that just when you see with horror that in spite of all your efforts you are getting farther from your goal instead ofnearer to it — at that very moment I predict that you will reach it and behold clearly the miraculous power of the Lord who has been all the time loving and mysteriously guiding you.”

“I could never stand more than three months of dreaming at a time without feeling an irresistible desire to plunge into society. To plunge into society meant to visit my superior, Anton Antonich Syetochkin. He was the the only permanent acquaintance I have had in my life, and I even wonder at the fact myself now. But I even went to see him only when that phase came over me, and when my dreams had reached such a point of bliss that it became essential to embrace my fellows and all mankind immediately. And for that purpose I needed at least one human being at hand who actually existed. I had to call on Anton Antonich, however, on Tuesday — his at-home day; so I always had to adjust my passionate desire to embrace humanity so that it might fall on a Tuesday.”

“Above all, avoid falsehood, every kind of falsehood, especially falseness to yourself. Watch over your own deceitfulness and look into it every hour, every minute.”

“If I seem happy to you… You could never say anything that would please me more. For men are made for happiness, and anyone who is completely happy has a right to say to himself, 'I am doing God's will on earth.' All the righteous, all the saints, all the holy martyrs were happy.”

“The formula 'two plus two equals five' is not without its attractions.”

“My feelings, gratitude, for instance, are denied me simply because of my social position.”

“Man is unhappy because he doesn't know he's happy. It's only that.”

“A man who lies to himself, and believes his own lies, becomes unable to recognize truth, either in himself or in anyone else, and he ends up losing respect for himself and for others. When he has no respect for anyone, he can no longer love, and in him, he yields to his impulses, indulges in the lowest form of pleasure, and behaves in the end like an animal in satisfying his vices. And it all comes from lying — to others and to yourself.”

“Fathers and teachers, I ponder, "What is hell?" I maintain that it is the suffering of being unable to love.”

“There is no sin, and there can be no sin on all the earth, which the Lord will not forgive to the truly repentant! Man cannot commit a sin so great as to exhaust the infinite love of God. Can there be a sin which could exceed the love of God?”

“Taking a new step, uttering a new word, is what people fear most.”

“Do you know that ages will pass and mankind will proclaim in its wisdom and science that there is no crime and, therefore no sin, but that there are only hungry people. "Feed them first and then demand virtue of them!" — that is what they will inscribe on their banner which they will raise against you and which will destroy your temple.”

“What terrible tragedies realism inflicts on people.”

“Is it really not possible to touch the gaming table without being instantly infected by superstition?”

“It is not as a child that I believe and confess Jesus Christ. My hosanna is born of a furnace of doubt.”

“It was not only that I could not become spiteful, I did not know how to become anything; neither spiteful nor kind, neither a rascal nor an honest man, neither a hero nor an insect. Now, I am living out my life in my corner, taunting myself with the spiteful and useless consolation that an intelligent man cannot become anything seriously, and it is only the fool who becomes anything.”

“A fool with a heart and no sense is just as unhappy as a fool with sense and no heart.”

“Faith is not in power but in truth.”

“Pass by us, and forgive us our happiness.”

“To kill someone for committing murder is a punishment incomparably worse than the crime itself. Murder by legal sentence is immeasurably more terrible than murder by brigands.”

“You're a gentleman," they used to say to him. "You shouldn't have gone murdering people with a hatchet; that's no occupation for a gentleman.”

“Why count the days, when even one days is enough for a man to know all happiness?”

“In dreams you sometimes fall from a height, or are stabbed, or beaten, but you never feel pain unless, perhaps, you really bruise yourself against the bedstead, then you feel pain and almost always wake up from it. It was the same in my dream. I did not feel any pain, but it seemed as though with my shot everything within me was shaken and everything was suddenly dimmed, and it grew horribly black around me. I seemed to be blinded, and it benumbed, and I was lying on something hard, stretched on my back; I saw nothing, and could not make the slightest movement.”

“It is better to be unhappy and know the worst, than to be happy in a fool's paradise.”