Idézetek a fűről

„Csak ülök csendben, semmit nem csinálok, a tavasz eljön, és a fű nő magától…”

„Nagy fűre vágyom,
külvárosi fűre,
ahol bádogdobozok és döglött kutyák közül
bukkan ki a föld feslett térde,
ahol szabadon és magosra nő a fű,
haszontalanul és meggondolatlanul.”

„Ez csak egy munka. A fű nő, a madarak repülnek, a hullámok összezúzzák a homokot. Én meg megverem az embereket.”

„Az osztjákok vér-színnek nevezik a pirost és fű-színnek a zöldessárgát. A kék festéket mostanában az oroszoktól vették, így azt orosz névvel nevezik. A sötétpirosat mi is veresnek nevezzük, a vérhez hasonlítjuk.”

„Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz
csak amiként a fű a fához
a csillaghoz a mécs világ,
valamit, valamit…”

„Alkonyra hajlik már az évszak,
nő a homály, fogy a derű,
a dombra hűvös-szárnyú szél csap,
fél a madár, fázik a fű.
…
Némán tapad a menyezetre
a légy, mint akit csapda zár,
s mint földre hullott hópehelyke,
apránként olvad szét a nyár.

(Nemes Nagy Ágnes)
.”

„Asszonyszobámban felöltöm ruhám,
kint levél gyanánt léptem hullatom.
Hajlékom árva, én is az vagyok,
de a fű zöld a lépcsős udvaron.
Amerre megyek, szél kavarodik,
madárka fölszáll, délre zavarom,
szerelmes gondom éget szüntelen,
urammal lenni vágyódok nagyon.”