Idézetek esély-ről

„Minden volt szeretőmnek adok egy második esélyt - de valaki mással.”

„Boldog vagyok, hogy eljutottam idáig, és boldog vagyok, hogy útjaink keresztezték egymást. Elhatározásom, hogy addig folytatom az írást, amíg valaki le nem puffant. Remélem, kedvetekre van, amit csinálok, ha mégsem, kérlek, adjatok még egy esélyt. Mindig valami újdonságon, és remélhetőleg valami jobbon dolgozom.”

„Ha nem alakítod ki a saját élettervedet, akkor jó eséllyel bele fogsz esni valaki más tervébe. És találd ki, mit terveztek neked? Nem sokat.”

„Felfoghatom úgy az életet, hogy ki vagyok szolgáltatva a sorsnak, Istennek, a végzetnek vagy épp a vak véletlennek. Szinte mindegy, melyiknek, a végeredmény ugyanaz: rettegek, hogy mi vár rám holnap. Próbálkozhatok, hogy mindent erővel irányítsak, de hiába. Aki kapálózik a vízben, az elsüllyed. Aki felfekszik a hullámokra, azt viszont kiviszi a tenger a partra. Felfoghatom úgy is az életet, mint egy játékot. Állhatok úgy hozzá, hogy pont azt értékeljem legszebb dologként, ami a legnehezebb: hogy nem tudhatom, mit hoz a következő másodperc. Hozhat ugyan rosszat, de ugyanúgy hozhat jót is! És ez tulajdonképpen izgalmas. Ha valaki megtalálja ennek a szépségét, talán még arra is esélye van, hogy boldogan éljen.”

„Nem látok esélyt arra, hogy a mostani politikusnemzedéket hirtelen megszállja a szentlélek, és „a haza mindenek előtt” szellemében alapvető dolgokban képesek lesznek megállapodni. Valakinek harcolni kell majd értük.”

„Krapp: Talán már elmúltak java éveim. Amikor még volt esély a boldogságra. De nem kell többé. Most, hogy bennem ég ez a tűz, nem kell többé. Nem kell többé.”

„„Nem hazudtam, de nem bontottam ki az igazság minden részletét. Ez politikailag racionális volt, mert megteremtette egy igaz fordulat esélyét […] Ami igaz és helyes politikailag, nem feltétlenül igaz és elfogadható a hétköznapi erkölcs mércéje szerint".
Népszabadság-interjú, 2006. jún. 25.”

„Amikor egy művész azt mondja, hogy nem kapott esélyt, azt is számba kellene venni, hányszor jött el az esély feleslegesen.”

„Alf Toddnak körülbelül annyi esélye van a nehézsúlyú bajnokságra, mint amikor a koromsötét szobában egy félkarú vak ember tűzforró tűvel próbál egy font olvasztott vajat belepasszírozni egy vadmacska fülébe.”

„Ön, Gusztos Péter pontosan tudja, hogy ha Magyarországon eljön az igazság órája, akkor ezért és számos más tevékenységéért elvtársaival együtt jó eséllyel börtönbe kerül. (…) Visszavesszük az Önök által külföldiek illetve az elvtársaik kezére juttatott nemzeti vagyont, újraépítjük a magyar gazdaságot, talpra állunk és visszavesszük a hazánkat a Magukfajtáktól. Nekünk, Magunkfajta magyar embereknek ugyanis kedves Gusztos Péter, csak ez az egy hazánk van: Magyarország!
Gusztus Péter, liberális politikushoz írt nyílt levelében; 2009. április 14.”

„Ha egy fickónak esélye adódik és kihagyja, valóban ostoba.”

„…
viszek egy szívet viszek egy májat
viszek egy kívül-belül lakhatatlan tájat
naná hogy úgy van ahogy azt sejted:
viszek egy lassú burjánzásnak indul sejtet
viszek egy csúnyán beszopott mesét
viszem a legesleges legutolsó esélyt
ki tudja, lesz-e búcsúzni időm
viszem a Duna-parton levetetett cipőm
mit bánom úgyis elviszem lazán
elviszem gond nélkül a hátamon a hazám
aki ma büntet az holnap lövet
viszek egy mindig újra föl-földobott követ

Ezt is elviszem magammal…”

„Az esélyt a legtöbb ember elszalasztja, mert néha overálba öltözik és munkának tűnik.”

„Hiba, ha nem adunk az embereknek esélyt arra, hogy fiatalként megtanuljanak önmaguktól függeni.”

„Azért vagyunk itt, hogy nevessünk az esélyeken, és annyira jól éljük az életünket, hogy a halál remegni fog, ha majd el kell vinnie minket.”

„Szerintem nem kell bizonyítanom senkinek semmit. Nem várom el senkitől, hogy szünetet adjon nekem. Nem tartozom azok közé, akik azt akarják kiabálni: „Adj egy esélyt”. Megmutatom, mire vagyok képes!”

„Ha hibáztál, mindig van még egy esélyed. Bármikor újrakezdheted, ha akarod.”

„A lelki társ olyan valaki, akinek a zárjai illeszkednek a mi kulcsainkhoz, és a kulcsai a mi zárjainkhoz. Amikor elég biztonságban érezzük magunkat ahhoz, hogy kinyissuk a zárakat, a legigazibb énünk lép ki, és teljesen és őszintén azok lehetünk, akik vagyunk; azért szerethetnek minket, akik vagyunk, és nem azért, akiknek tettetjük magunkat. Mindkettő a másik legjobb részét tárja fel. Nem számít, mi minden más romlik el körülöttünk, azzal az egy emberrel biztonságban vagyunk a saját paradicsomunkban. A lelki társunk az, aki osztozik legmélyebb vágyainkban, irányérzékünkben. Ha két léggömb vagyunk, és együtt az irányunk felfelé mutat, jó eséllyel megtaláltuk a megfelelő embert. A lelki társunk az, aki életre kelti az életet.”