„A lelki társ olyan valaki, akinek a zárjai illeszkednek a mi kulcsainkhoz, és a kulcsai a mi zárjainkhoz. Amikor elég biztonságban érezzük magunkat ahhoz, hogy kinyissuk a zárakat, a legigazibb énünk lép ki, és teljesen és őszintén azok lehetünk, akik vagyunk; azért szerethetnek minket, akik vagyunk, és nem azért, akiknek tettetjük magunkat. Mindkettő a másik legjobb részét tárja fel. Nem számít, mi minden más romlik el körülöttünk, azzal az egy emberrel biztonságban vagyunk a saját paradicsomunkban. A lelki társunk az, aki osztozik legmélyebb vágyainkban, irányérzékünkben. Ha két léggömb vagyunk, és együtt az irányunk felfelé mutat, jó eséllyel megtaláltuk a megfelelő embert. A lelki társunk az, aki életre kelti az életet.”