Idézetek cseh-ről

„Mindenki használja ma is azt a kifejezést, hogy rendszerváltás vagy rendszerváltozás. Erről is több helyen elmondtam már, hogy hungaricum. Miért volna az? Mert más nyelveken ezt a kifejezést nem szokták használni. Nem így beszélnek a diktatúra megszűnéséről, a demokrácia kezdetéről. Se lengyelül, se románul, se csehül, se szlovákul; még németül is inkább azt mondják, hogy die Wende, vagyis fordulat, lehet találkozni gyakran az átmenet szóval is. Tehát a rendszerváltás, rendszerváltozás kifejezés hungaricum. Mit takar el, mit tart homályban ez a kifejezés? Két alapvetően fontos dolgot. Az egyik az, hogy két rendszerről beszél, egyik rendszer, másik rendszer, mintha bármilyen szempontból közös nevezőre volnának hozhatók. Ám az egyik totalitárius diktatúra, legyen annak a puha formája vagy keményebb formája. A másik viszont demokrácia. Nem hozható közös nevezőre a kettő, mint ebben a kifejezésben, amely eltakarja az alapvető minőségi különbséget. És egy másik nagyon fontos tényt is eltakar ez a kifejezés, azt nevezetesen, hogy megszűnt Magyarország idegen megszállása, Magyarország visszanyerte a szuverenitását, ha ezt semmiféle alkotmányos vagy jogi forma nem mondta is ki.”

„Ha a Švejk szó új szitokká válik a káromkodás virágkoszorújában, meg kell elégednem a cseh nyelvnek ezzel a gazdagításával.”

„A mi bűnünk a hála és a hűség a németekkel szemben, akik nemcsak elismerték a nemzetünk létezését és a természetes jogát a függetlenségre és a nemzeti szabadságra, de segítettek a csehek és a zsidók ellen, a nemzetünk ellénségei ellen. De biztosak vagyunk abban, hogy ez a "bűnünk" a katolikusok szemében a mi legnagyobb erényünk.”

„Népszerűségemet még az alábbi kis eset is jellemzi. Sokat és örömmel jártam az EMKE kávéház sportasztalához. Itt egyszer arról vitatkoztam Cseh Matyival, a Hungária népszerű csatárával, melyikünk a népszerűbb. Matyi kijelentette, ha valaki egy borítékra azt írja "Cseh Matyinak Budapest", azt ő biztos megkapja. Én pedig azt állítottam, ha valaki azt írja "A kis Zolinak Magyarország" – én is biztosan megkapom. Cseh Matyi volt az, aki állításom igazságát bebizonyította, mert amikor a Hungária Svédországban járt, lapot írt, amit megkaptam és amelyen csak ennyi volt a címzés: "A kis Zolinak Magyarország".”

„Harcoltam a csehek és a románok ellen, de ellenforradalmárok ellen nem vívok háborút.”

„Milyen politikai rendszert fognak választani, ezt meg sem kísérlem kitalálni. Egyáltalán nem csodálkoznék, ha ez messzemenő dekoncentrációval együttjáró teokrácia lenne. Szükség van minden nemzetre, még a legkisebbekre is, mert olyanok együtt, mint a szivárvány színei - erről ábrándoznak a lengyel romantikusok -, ezért a nemzetek baráti vetélkedésének is túl kell jutnia a manapság zajló paródia szakaszán. Nem fogják hát a szemünkre vetni, hogy csak lengyelül, magyarul, vagy csehül tudtunk vagy akartunk írni, és mindhárom irodalmat váratlanul igazán gazdagnak találják majd.”

„Sohasem voltunk a nemzetiségiek elnyomói. Le kell számolnunk az úgynevezett cseh-tót kérdéssel. Vakmerőbb hamisítást a történelem nem tud fölmutatni, mint a cseh-tót aspirációt. Meg kell érteni, hogy cseh-tót kérdés nincs és, hogy az nem más mint a csehek rablási vágya. (Zajos helyeselés és taps a munkapárton.) Nekünk mindannyiunknak kötelességünk a felvilágosítás fegyverével élni. A nemzetiségeknek csak elenyésző kisebbsége az, amely szembe helyezkedik a nemzeti kerettel.”

„Népszerűségemet még az alábbi kis eset is jellemzi. Sokat és örömmel jártam az EMKE kávéház sportasztalához. Itt egyszer arról vitatkoztam Cseh Matyival, a Hungária népszerű csatárával, melyikünk a népszerűbb. Matyi kijelentette, ha valaki egy borítékra azt írja "Cseh Matyinak Budapest", azt ő biztos megkapja. Én pedig azt állítottam, ha valaki azt írja "A kis Zolinak Magyarország"”