Idézetek alkotó-ről

„Ami érdekel engem - alkalomadtán - az nem a mű - nem is az alkotója - hanem az, ami létrehozza a művet. Minden mű az "alkotónál" különb dolgok műve.”

„Megvédjük a hazát, mert olyan hazát akarunk, ahol dolgozhatunk; nem az élősködők, hanem a dolgozók, az alkotók hazáját.”

„A szellemi alkotásnak szüksége van a szabadságra. Az a kommunista eszme, amely a természetet a technikának és a technikát a tervnek óhajtja alárendelni, és az anyagot arra kényszeríteni, hogy az embernek vonakodás nélkül mindazt megadja az embernek, amire szüksége van, sőt jóval többet - ez az eszme a legfennköltebb célt tűzi maga elé: az ember alkotó képességeinek a mindörökre való felszabadítását valamennyi béklyó alól, a megalázó függőségektől vagy a szigorú kényszertől. A személyes kapcsolatokra, a tudományra, a művészetre nem szabad semmiféle tervet erőszakolni, a kötelezettségnek semmilyen árnyékát sem kényszeríteni. Milyen mértékben lesz a szellemi alkotás egyéni vagy kollektív? Ez teljes egészében az alkotóktól függ.”

„A Pokol kapuja

Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.
Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.
Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”

„Ha van egy mű, amelyik esztétikailag érvényes, hat az emberekre, az eleve nem pesszimista, mert maga az alkotói gesztus, az, hogy valamit az ember megörökít, leír, az éppenséggel derűlátásról tanúskodik. Mindenki derűlátó, aki egyáltalán művet ír. Ha mélységeket próbál föltárni úgy, hogy az ellentéteket nem elkeni, hanem kiélezi, hogy valami végre kontúrosan világos legyen, azt szokták helytelenül pesszimizmusnak nevezni, holott ez nem pesszimizmus, ez a drámai látásmód velejárója.”

„… A szellemi értéket alkotó munkástól sohasem kell életrajzot követelni…. Az alkotó ember életrajza a legkevésbé sem fontos. Ha az embert nem lehet műveiből felismerni, akkor vagy az ember, vagy a mű értéktelen. Ezért az embernek a művein kívül ne legyen más biográfiája. Műveiben bocsátja bírálatra személyét és életét.”

„Nagy barátja vagyok a statisztikának; nem mintha azt hinném, hogy az csakugyan annyit bizonyít, mint sokan felteszik, hanem azért, mert mióta minden állításnak statisztikai adatokkal való támogatása divattá vált, a hamis tételek felállítása valamivel több nehézséggel jár, s a tudományos paradoxonok alkotói badarságaikat legalább jobb rendszerben adják elő.”

„Nyugati civilizációnk legjelentősebb alkotó elemeinek egyike az, amit "racionalista hagyománynak" neveznék, amit még a görögöktől örököltünk. Ez nem más, mint a kritikai vita hagyománya, amely nem önmagáért való, hanem az igazság kutatására szolgál. A görög tudomány, hasonlóan a görög filozófiához, e hagyomány termékei közé tartozik, és annak a törekvésnek a produktuma, hogy megértsük a világot, amelyben élünk – a Galilei által alapított hagyomány pedig ennek a reneszánsza volt.”

„Erősen hiszem és vallom, hogy minden igaz művészet – a külvilágból magunkba szedett impressziók – az „élmények” hatása alatt nyilvánul meg. Aki fest egy tájképet csakhogy éppen tájképet fessen, aki ír egy szimfóniát csakhogy éppen szimfóniát írjon, az legjobb esetben is nem egyéb jó mesterembernél. Nem tudok másképpen művészeti terméket elképzelni, mint alkotója határtalan lelkesedésének, elkeseredettségének, bánatának, dühének, bosszújának, torzító gúnyjának, szarkazmusának megnyilatkozását.”

„Magyar alkotók sorsa – halálon innen, életen túl – leginkább balsors csak. Küszködéssel, nélkülözéssel, szenvedéssel, nemritkán megaláztatással teli élet, síri koszorúkkal együtt hervadó emlékezés. S ami talán a legfájdalmasabb: közbelenyugvás ebbe, mint valami ősi, másíthatatlan, szükségképpen való rosszba, valóságos nemzeti tradícióba.”

„A régi korok Indiája nem halt meg, és nem mondta ki utolsó alkotó szavát; él, és még mindig van tennivalója önmagáért és az emberi népekért.”