Jorge Luis Borges idézet

oldal 3

„Hadd mondjam el, hogy én hedonikus olvasó vagyok; én még sosem olvastam el egy könyvet csak azért, mert régi. Én a könyvekből származó esztétikai élvezetért olvasok, s mellőzöm az értelmezéseket és a kritikákat.”

„Az ember különféle szerszámai között kétségkívül a könyv a legbámulatraméltóbb.”

„A misztikusok azt állítják, hogy az eszktázisban egy kerek szobát látnak, egyetlen hatalmas kerek könyvvel, amelynek egybefüggő gerince körben borítja a falat, ám vallomásuk gyanús, szavaik homályosak. Ez a kör alakú könyv: Isten.”

„Köztudott, hogy van időrend, hogy van történelem; csakhogy ezek elsősorban nyugati okoskodások.”

„Sokan mások meghaltak, de mindez a múltban történt,
amely (tudvalevőleg) a legkedvezőbb idő a halálra.”

„Isten és ember közti távolság azonnal felmérhető, ha összehasonlítjuk ezeket a durva és reszkető jeleket, melyeket réveteg kezem egy könyv fedelére ró, a könyv belsejében látható organikus betűkkel: ezek pontosak, finomak, koromfeketék, utánozhatatlanul szimmetrikusak.”

„Egy gaucsó megkésel egy barna bőrű férfit, a földre dobja, mint valami zsákot, végignézi, ahogy haldoklik és meghal, felegyenesedik, megtörli a pengét, elköti a lovát és komótosan felszáll, nehogy azt higgyék, hogy menekül. Ez egyszer megtörtént, és még végtelen sokszor meg fog történni; a hadsereg elvonult, és csak egy szánalmas késpárbaj maradt: az ember álma része a közös emlékezetnek.”

„A cél, amely ide vezette, nem volt lehetetlen, csak épp természetfeletti. Meg akart álmodni egy embert: a legapróbb részletességgel megálmodni és átvinni a valóságba.”

„Amikor kihirdették, hogy a Könyvtár minden könyvet magában foglal, különös boldogság volt az első érzés. Minden ember az érintetlen és titkos kincs urának érezte magát.”

„Az argentin ember azért lel jelképre a gaucsóban, s nem pedig a katonában, mert a szájhagyományban továbbélő gaucsóvitézség nem szolgál semmiféle ügyet: önmagában érték.”

„Egy szót se szólok a szokatlan rímelésről, se arról a tudós művészetről, amely keresettség nélkül lehetővé teszi, hogy négy verssorba három tudós célzást sűrítsek bele, amely harminc évszázad magvas irodalmát fogja át…”

„Létezik egy fogalom, amely minden más fogalmat tönkretesz és összekuszál. Nem a Gonoszról beszélek, melynek szűkös birodalmát etikának nevezzük, hanem a végtelenről.”

„Nem is tudom, kettőnk közül melyikünk írja e sorokat.”

„Az ébrenlétről tudni: másik álom,
mely csak álmodja álmát, s a halál,
melytől a test retteg, az a halál,
a minden-éji, mit úgy hívnak, álom.”

„Megjegyezte, hogy az Alef a mindenségnek egy olyan pontja, amely minden más pontot magába foglal.”

„Az univerzumot (amelyet mások Könyvtárnak neveznek) meghatározhatatlan és talán végtelen számú, hatszög alakú galéria alkotja, melyeknek közepén alacsony korláttal körülvett nagy szellőzőaknák vannak.”

„Mit jelent a nirvána elérése? Egyszerűen azt, hogy a cselekedeteink többé nem vetnek árnyat.”

„Az idegen egy körkörös anfiteátrum közepére álmodta magát, amely valahogy a felgyújtott templom volt, és látta, hogy tanítványok hallgatag serege helyezkedik el a lépcsőn; a leghátsó arcok sok évszázad távolában és csillagmagasságban álltnak, mégis világosan kirajzolódtak.”

„Ez a legtöbb, amit elérhetünk,
ami talán lehozhatja a Mennyet:
nem a csodálat, nem a diadal,
csak az, hogy egyszerűen elfogadnak
a tagadhatatlan Valóság részéül,
mint a köveket vagy a fákat.”

„Az allegória – mindannyiunk szemében – esztétikai tévedés. (Először azt akartam írni, hogy „Az allegória nem más, mint az esztétika egyik tévedése”, de aztán rájöttem, hogy allegóriát rejt ez a mondat.)”

„Az utcán, a Constitución lépcsőjén, a földalattin minden arc ismerősnek tetszett. Féltem, hogy nincs többé semmi, ami meglephetne, és féltem, hogy most már mindig úgy érzem, mintha mindenhová visszatérnék. Szerencsére néhány álmatlan éjszaka után mindent elfeledtem.”

„Kettőnk közül melyikünk szól e dalban,
A többes én, vagy a magányos szerzet?
Mit számít, hogy milyen néven neveznek,
Mikor az átok egy és oszthatatlan?”

„A próza állítólag közelebb áll a valósághoz, mint a költészet. Én ezt tévedésnek tartom.”

„Tetteink csak mennek a maguk útján,
melynek nincs soha vége.
Leszúrtam a királyt, hogy Shakespeare
kitervelje tragédiáját.”

„Most érek elbeszélésem kimondhatatlan lényegéhez; itt kezdődik írói kétségbeesésem. Minden nyelv csupán jelek ábécéje, melynek használata föltételezi a múltat, és ezt minden beszélgető átéli.”

„A Könyvtár olyan gömb, amelynek középpontja bármelyik hatszög, és kerülete felfoghatatlan.”

„Akár a levegő, a víz, Buenos Aires
nem lett, megvolt öröktől, s míg a világ a világ, lesz.”

„Éjszakák és tengerek állnak közöttünk,
a századok nagy változásai,
és fajták, éghajlatok, birodalmak,
de valami megfoghatatlanul
összeköt, a szavak titkos szerelme,
hangok és jelképek e társasága.”

„Mindig voltak tigrisek az életemben. Az olvasás és egyéb napi szokásaim olyan szétszálazhatatlanul összefonódtak, hogy valójában nem is tudom már, vajon első tigrisem egy metszet papírtigrise volt-e, vagy az a rég halott vérbeli tigris, akinek ketrecbeli járkálását megbabonázva követtem a vasrudak túloldaláról.”

„Mindig minden a másikkal, Borgesszel történik. Én járok-kelek Buenos Airesben, gépiesen megállok egy kapuboltozat vagy egy patio rácsa előtt. Borgesről postán szerzek híreket, nevével egy tanári pályázaton vagy valami életrajzi lexikonban találkozom.”

„Azt is mondhatnánk, hogy Buenos Aires-i alkonyatok és éjszakák nélkül nem születhet tangó, s hogy az argentin égen ott vár ránk a tangó platóni ideája, egyetemes formája (az a forma, melyet a La Tablada vagy az El choclo épp csak sejtet), és hogy e szerencsés teremtménynek helye van – ha szerényen is – a világegyetemben.”

„Az allegória absztrakciókról szóló történet, a regény pedig egyénekről.”

„Sorsunk nem a valószerűtlensége miatt irtóztató; azért irtóztató, mert visszafordíthatatlan és vastörvényű. Az idő anyagából vagyok. Az idő folyó, mely magával ragad, ám én vagyok az a folyó… A világ, sajnos, valóságos; én, sajnos, Borges vagyok.”

„Az allegória – mindannyiunk szemében – esztétikai tévedés.”

“I have no way of knowing whether the events that I am about to narrate are effects or causes.”

“When you reach my age, you realize you couldn't have done things very much better or much worse than you did them in the first place.”

“There are those who seek the love of a woman to forget her, to not think about her.”

“Man's memory shapes
Its own Eden within”

“What man of us has never felt, walking through the twilight or writing down a date from his past, that he has lost something infinite?”

“Like all those possessing a library, Aurelian was aware that he was guilty of not knowing his in its entirety.”

“We accept reality so readily - perhaps because we sense that nothing is real.”

“I thought that a man can be an enemy of other men, of the moments of other men, but not of a country: not of fireflies, words, gardens, streams of water, sunsets.”

“The dictionary is based on the hypothesis -- obviously an unproven one -- that languages are made up of equivalent synonyms.”

“i walk slowly, like one who comes from so far away he doesn't expect to arrive.”

“It means much to have loved, to have been happy, to have laid my hand on the living Garden, even for a day.”

“I believe that in time we will have reached the point where we will deserve to be free of government.”

“A book is not an isolated being: it is a relationship, an axis of innumerable relationships”

“There is an hour of the afternoon when the plain is on the verge of saying something. It never says, or perhaps it says it infinitely, or perhaps we do not understand it, or we understand it and it is untranslatable as music.”

“He thought that the rose was to be found in its own eternity and not in his words; and that we may mention or allude to a thing, but not express it.”

“There is nothing in the world that is not mysterious, but the mystery is more evident in certain things than in others: in the sea, in the eyes of the elders, in the color yellow, and in music.”

“I think that the reader should enrich what he is reading. He should misunderstand the text; he should change it into something else.”

“He was very religious; he believed that he had a secret pact with God which exempted him from doing good in exchange for prayers and piety.”

“Paradise will be a kind of library”

“Fame is a form, perhaps the worst form, of incomprehension.”

“It may be that universal history is the history of the different intonations given a handful of metaphors.”

“From my weakness, I drew strength that never left me.”

“The machinery of the world is far too complex for the simplicity of men.”

“We have shared out, like thieves, the amazing treasures of days and nights.”

“Leaving behind the babble of the plaza, I enter the Library. I feel, almost physically, the gravitation of the books, the enveloping serenity of order, time magically dessicated and preserved.”

“Loneliness does not worry me; life is difficult enough, putting up with yourself and with your own habits.”

“It only takes two facing mirrors to build a labyrinth.”

“The task of art is to transform what is continuously happening to us, to transform all of these things into symbols, into music, into something which can last in man’s memory. That is our duty. If we don’t fulfill it, we feel unhappy.”

“To think, analyze and invent are not anomalous acts, but the normal respiration of the intelligence.”