Ajánlott idézetek

oldal 62

„Mindenkinek megvannak a maga kis szenvedései.”

„Fiatalon arról álmodoztunk, hogy akibe szerelmesek voltunk, annak a szívét is megnyerhessük; később viszont az az érzés, hogy egy nő szíve a miénk, esetleg elegendő ahhoz, hogy szerelmesek legyünk belé.”

„Mindabból, amit a szerelem megkövetel, hogy megszülessék, amihez legjobban ragaszkodik, s amiért minden mást elhanyagol, az a hit a legfontosabb, hogy az, akit szeretünk, egy ismeretlen élet részese, olyan életé, ahova majd minket is bejuttat a szerelme.”

„Ne kritizáld azt, amit nem értesz, fiam. Sosem jártál annak az embernek a cipőjében.”

„Az állatok nem tudnak gyűlölni, mi pedig állítólag okosabbak vagyunk náluk.”

„A hírnév bármely embernek vagy bármely embercsoportnak az elismerése annyiban, amennyiben valamiképpen becses az emberi nemnek.”

„Egy nem létező település határvidéke vagyok, terjengős kommentár egy meg nem írt könyvhöz. Senki, de senki nem vagyok. Nem tudok érezni, nem tudok gondolkodni, nem tudok szeretni. Egy megírásra váró regény szereplője vagyok, s bár soha nem léteztem, tünékenyen és formátlanul bolyongok egy olyan valakinek az álmaiban, aki soha nem volt képes megformálni.”

„A hírnév lehet esetleges vagy lényegi. Az az ember, akit különösen rejtélyes módon gyilkoltak meg, a halála révén lesz híressé. Ha jelentős esetről van szó, akkor a történelemben érdekes hullaként válik halhatatlanná.”

„A lelkem egy rejtett zenekar; nem tudom, milyen hangszereket, milyen hegedűhúrokat és hárfákat, dobokat és tamburákat szólaltatok meg és csattogtatok magamban. Csak a szimfóniát hallom.”

„Vannak emberek, akikben az értelem az úr, ezek filozófusok vagy tudósok; vannak emberek, akikben az érzés az úr, ezek misztikusok és próféták, passzív vallásalapítók vagy átvett vallási rendszerek médiumai; vannak emberek, akikben az akarat az úr, és ezek államférfiak és katonák,…”

„Az általam elkerült csaták sebeit viselem.”

„A lángelme az elvontban való feloldódás által józansággá vált őrület,…”

„Különböző személyiségeket teremtettem magamban. Állandóan személyiségeket teremtek. Minden álmom, amint álommá lesz, nyomban egy másik személyben testesül meg, és az illető álmodja meg az álmomat, nem én. Hogy alkotni tudjak, megsemmisítem magam; annyira külsővé lettem önmagamban, hogy még önmagamban is csak külsődlegesen létezem. Eleven színpad vagyok, ahol különböző színészek lépnek fel, és különböző darabokat mutatnak be.”

„A hírnév lehet jó vagy rossz, ez utóbbi formáját általában hírhedettségnek nevezik.”

„Az ember éppoly oktalan állat, mint a többi. Az egyetlen különbség abban áll, hogy a többiek egyszerű oktalan állatok, az ember pedig összetett oktalan állat.”

„Állok viharzó part előtt,
A tenger lihegve bőg.
Kezemben emlékek, romok,
Arany fövény, arany homok. -
Nézem, hogy hullanak ezek
A könnyű, semmi porszemek
És könnyezek - és könnyezek!
Ó Istenem! bárhogy fogom,
A porba hull lágy homlokom!
Ó Istenem! nem menekül
Egy szem se a vizek elül?
Hát minden-minden e világon
Álomba ködlő furcsa álom?”

„Emléked ép úgy leng felém,
Mint távol és mesés sziget
Kavargó tenger közepén,
Hol reng az óceán tömény
Dühvel, de fönt a kék eget
Fény űli folyton, tiszta fény
A mosolygó sziget felett.”

„Nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében.”

„Nos, az emberi ismeretek fejlődésének története szinte szakadatlanul bizonyítja, hogy a legtöbb felfedezést, és a legértékesebbeket is, éppen a mellékes, esetleges vagy véletlen eredményének köszönhetjük.”