„Mindig az az otthonom, ahol vagyok. Az otthonom az elmémben van. A gondolataim az otthonom. A dolgok, amiket gondolok, az az otthonom.”

„Az én otthonom a mennyben van. Én csak átutazom ezen a világon.”

Billy Graham (1918–2018) amerikai evangélista

„Boldogtalan ember, aki arra vágyik, hogy elhagyja az otthonát.”

Milan Kundera (1929–2023) francia nyelven publikáló cseh regényíró, drámaíró, költő, esszéista

„A szépség megtalálásának ereje a legszerényebb dolgokban boldoggá teszi az otthont és az életet.”

Louisa May Alcott (1832–1888) amerikai írónő

„A házon kívüli ostobaságok meggátolják az otthoni ostobaságokat.”

Hippolyte Adolphe Taine (1828–1893) francia kritikus, irodalomtörténész

„Hányszor feküdtem már az esőben egy idegen tetőn, és gondoltam az otthonomra.”

William Faulkner (1897–1962)

„Van hazád. Nékem menni kellett.
Ha menedék is fogadott,
éveim meg nem élve elperegnek. -
De neked van -
neked van otthonod.

Arcom pirul, majd holtra sápad,
rád gondolok. Ím, jelt adok,
peremén állva a világnak -
De neked van -
neked van otthonod.

Lehet kettőnket összemérnem?
Kezed között, kezed között vagyok.
Hogy is lehetne hát nyomodba érnem?
De neked van -
neked van otthonod.”

Johannes Robert Becher (1891–1958) német költő és politikus

„Az ember természetéből fakadóan gyűlöli a változást; ritkán hagyja el régi otthonát, amíg az nem esik a nyakába.”

Thomas Carlyle (1795–1881) skót író, filozófus, történész, 1795-1881

„Nehéz időket éltünk meg gyerekkorunkban. Egy család, távol az otthontól, Németországban. Sokat szenvedtek [a szüleim]. Sok volt a fájdalom, a harc közöttük.”

Tarkan Tevetoğlu (1972)

„Nem tisztelem, de viszont szeretem a történelmet. Érzelmileg, mélyen, szenvedélyesen. Úgy szeretem, mint Olaszországot. Mint a teát. Mint az alvást. Az otthonom a történelem. Vagy talán még inkább az emigrációm földje.”

Szerb Antal (1901–1945) magyar író, irodalomtörténész