Ajánlott idézetek

oldal 21

„Okos volt, nagyon okos. Precízen, hatékonyan, és feltűnés nélkül intézte a gondjaira bízott ügyeket, nem akadt olyan könyvelési probléma, vagy pénzügyi tranzakció, amivel ne tudott volna sikeresen megbirkózni. Szerette a pénzt, de nem bolondult meg tőle, józan maradt és hidegfejű. Merész volt, de nem vakmerő. Ravasz, de lojális.”

„Van még valami kérdése, főfelügyelő úr? – búgta Aleksandra provokatívan, miközben kihívóan a férfi szemébe mélyedt. Lábait egy kecses mozdulattal átvetette a karfán, amitől a szoknyája felcsúszott az ölére, kivillantva csupasz combjait.”

„Gyengéden cirógatta a karcsú combokat”

„Sose szerettem csendéletet festeni. Mozdulatlan, halott dolgokat… De ezek az almák a te kertedből valók. Kötődöm hozzájuk. Meg akarom őket örökíteni. Felruházom őket ábránddal és
nyugalommal. Mert ha rájuk nézek, ezek az érzések kezdenek kavarogni bennem”

„Nem rangokat gyűjtök.”

„Úgy markolta meg a lépcsőházajtó kilincsét, mint fuldokló a kinyújtott kezet.”

„Ki akarták engedni a gőzt. Az izzasztó tárgyalások, a kezük között mozgó hatalmas összegek okozta roppant felelősség, és a nyomasztó tudat, hogy a törvény értelmében nem játszanak tiszta lapokkal, súlyos teherként nehezedett a vállukra. Így amikor szórakozásra került a sor, többszörösen akarták kompenzálni a munka okozta stresszt. Azonnal és visszautasíthatatlanul követelték maguknak az élvezetet, az élményeket, a felszabadulást hozó mámort.”

„Morawski nem felelt. Keskeny, szigorú ajkait összeszorította, miközben bosszúsan végigmért a nőn. A düh azonban hamar elpárolgott benne, amikor Aleksandra a szeme láttára húzta le szoknyájának cipzárját, miközben ráadásul nem átallott kihívóan mosolyogni.
A nő egy kecses mozdulattal kibújt a szoknyából. Alsónemű nem volt rajta. Aztán levetette a szinte áttetsző kombinét is. Valamennyi ruhadarab a földön landolt. Aleksandra ott állt a főfelügyelő előtt pucéran.
Morawski érezte, hogy a halántékát elönti a forróság, az ágyéka pedig bizseregni kezd. Összeszorította a fogait. Uralkodnia kell magán, cikázott a fejében.”

„Aleksandra arcán a mosoly még szélesebbre húzódott. Mosolya szája két szélére bájos gödröcskéket formázott. Olyan tökéletes gödröcskéket, amelyek bárkit képesek lettek volna levenni a lábukról. Morawski is elragadónak találta őket.”

„Wajda tekintete jéghideg volt.”

„Nem volt ínyére a várakozás”

„Az edzőterembe ment, ahová heti öt alkalommal járt. Akadtak kollégák, akik vodkával enyhítették az olykor elviselhetetlen stresszt, ő azonban soha. Nem ivott alkoholt, nem dohányzott, és a testét ugyanolyan keményen tartotta karban, ahogy annak idején, az Idegenlégióban megszokta. Mániákus volt. Akaraterő, vasfegyelem, és mérhetetlen munkabírás jellemezte.”

„Megannyi szörnyű és kiábrándító dolog után is, amit katonaként és rendőrként tapasztalt, rendületlenül hitt az igazságban, és a legkilátástalanabb helyzetekben sem volt hajlandó lemondani az érte való küzdelemről. Minden erejét, eszét, és képességét latba vetette az igazságért folytatott harcban, még akkor is, ha tisztában volt vele, hogy ezt olykor senki sem fogja megköszönni neki.”

„A szervezeten belül ő intézte a mocskos ügyeket.”

„Egy brutálisan meggyilkolt maffiózó, meg az amnéziás szeretője, morogta magában cinikusan. Már előre látta, mekkora médiahisztéria kerekedik az ügyből. Az ösztönei azt súgták, hogy ez az ügy más lesz, mint a többi.”

„A tudatalatti olykor veszélyes és bizarr terep”

„Apró, halk, de felettébb izgató nyögést hallott. És ez az apró nyögés elegendő volt ahhoz, hogy a hang irányába forduljon, mert tudta, hogy Aleksandra a csábos hang forrása.
A nő az ágy szélén ült, és magát cirógatta, miközben félig leeresztett pillái mögül kacér pillantásokat küldött a férfinak.”

„Ritka alkalmak egyike volt, de úgy festett, ezúttal együtt fog mulatozni a triumvirátus. Egyszerűen csak így hívták magukat. A triumvirátus.”

„Újra felnevetett, ezúttal még hosszabban, fejét hátraszegte, nyaka ívben megfeszült, a kombiné vékony pántja pedig lecsusszant jobb válláról. Észre sem vette, de a mellbimbója láthatóvá vált.”