Népszerű idézetek

oldal 7

„A kilencvenes évek elején kezdte a pályafutását, cigarettát csempészett, lopott autókkal kereskedett, kétes ingatlanügyleteket bonyolított. Akkoriban rengeteget lehetett kaszálni az eff éle dolgokkal. Borkowski gyorsan kinőtte magát, jelentős vagyonra tett szert, amit aztán ügyesen tisztára mosott. Kilépett a gengszterszerepből, és öltönyös üzletemberré vált. Hamarosan már nem csak a saját pénzét mosta, hanem másokét is. Sokan fordultak hozzá, mert
a szervezete hatékonyan, diszkréten, és megbízhatóan működött. Rendőrtisztek, titkosszolgálatosok, politikusok soraiból szervezett védelmet magának, komoly tőkét biztosított néhány ambíciózus
alaknak, akik a segítségével magas pozíciókba jutottak, de akkor már a lekötelezettjei voltak. Mindent alaposan megszervezett és hibátlanul kivitelezett. Ravasz, dörzsölt, és gátlástalan. A hatóságok sohasem tudtak fogást találni rajta.”

„Cezary olykor a tudtuk nélkül figyelte a kiszemeltjeit, különféle egyetemeken, multicégeknél, még a seregben is –magyarázta tompa hangon. – Ez a titkosszolgálatoknál is bevett módszer. Amikor egy ügynökség beépíthető embereket keres, hasonló módon
jár el. Cezary tarsolyában mindig van néhány megvett titkosszolga, ellesett már tőlük egypár fogást. Nem mellesleg a zsaruk között is vannak beépített emberei. El sem hinnéd, mi mindenre képesek
egyesek a pénzért. Cezary pedig kimondottan szórakoztatónak
találja, ha egy mocskos munkát épp a törvény egyik emberével végeztet el”

„Elmesélte, hogyan ismerkedtetek meg. Érdekelt, ezért megkérdeztem, és ő elmondta. Elmondta, milyen ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy megismerje azt a sugárzóan szép, szőke lányt, aki egy egyszerű, fehér ruhában belibbent a bár ajtaján, a pulthoz sétált, leült, és bátortalanul rendelt egy italt, valami olcsót, mert valószínűleg nem lapult a tárcájában több néhány złotynál. Mégsem volt keserű, bájosan
mosolygott, nem játszotta meg magát, nem akarta felhívni magára a figyelmet, egyszerűen csak ábrándozó tekintettel a pultra könyökölt. Ő pedig ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy felálljon, és odasétáljon ehhez a lányhoz. Ahogy egyre jobban megismert téged, úgy lettél neki egyre fontosabb. Te olyan világban élsz,
amelytől ő már hosszú évek óta egyre csak távolodott, elérhetetlen messzeségbe keveredett. Te visszahoztál valamit a múltjából, a régi életéből. Te más vagy, mint azok az alakok, akik között moz￾gott. Naiv vagy, idealista, hiszel a jóban. Tele vagy érzelemmel és szenvedéllyel. Maksymilian imádta, ahogy a művészetről beszélsz. Imádta a nevetésedet, a szemeidet. Azt mondta, neked vannak a
legtisztább szemeid, amelyeket valaha látott.”

„Nem nézett a főfelügyelőre, maga elé révedt, az ujjaival babrált,
kézfejének finom bőrén átsejlettek a megfeszülő, kék erek.”

„Morawski biccentett. Menthetetlenül elveszett a nő merengő, égkék szemeiben.”

„Villódzó szemekkel, mindenre készen járta körbe a házat, olyan volt, akár egy birtokát védő ragadozó.”

„Cezary Borkowski igazi nagykutya. Gátlástalan, veszélyes
alak.”

„Egész úton küzdött felemás érzéseivel. Nem tudta, hogy mit gondoljon a nőről, és
a dolog dühítette, hiszen máskor könnyen átlátott az embereken. Aleksandra azonban egy veszélyesen szép, és kiszámíthatatlanul verdeső pillangóra emlékeztette.”

„A férfi felmordult, Aleksandra könyörgő, könnybelábadt kék
szemeit szuggerálta.”

„Aleksandra egyrészt agyrázkódást szenvedett, másrészt sokkot kapott. Továbbá nem szabad megfeledkeznünk a hipotermiáról sem. Egy egészséges, ruhátlan ember a saját testhőmérsékletét még nulla fok körüli hőmérsékleten is képes egy órán át tartani. Utánanéztem, a gyilkosság éjszakáján nyolc fok volt. Aleksandra valószínűleg órákat bolyongott a szabad ég alatt, a tünetei legalábbis erre
engednek következtetni. Tíz fok alatti levegőhőmérsékleten már felléphet hipotermia. Ilyenkor a szívverés lelassul, a légzés ritkul, és felületessé válik. A szervezet hőszabályozása kimerül, a testhőmérséklet folyamatosan csökken. Bágyadtság, álmosság, érzékcsalódás jelentkezik. A vérnyomás leesik. Szívritmuszavar lép fel. A bőr erei összehúzódnak, a kéz- és lábujjak, a fül, orr, az ajkak elkékülnek, elszürkülnek. Az áldozat beszéde érthetetlen lesz,
tántorog, a viselkedése zavarttá, ésszerűtlenné válik.”

„Túlérzékeny, könnyűvérű, hisztérikus. A keze folyton remeg, bizonyára felváltva vándorol benne az ecset meg a piásü￾veg. Kokaint szív, meg még ki tudja mit, maffiózók ágyát melegíti, akiktől méregdrága bundát kap, és olyan cipőt, ami más emberek havi fizetéséből sem telne ki.”

„Tudjátok, ez vicces egy dolog -
Háborúkra van sok pénz, de nincs pénz etetni a szegényt.”

„"Mindenkinek más a motivációja. Maksymiliant a bizonyítási vágy hajtotta. Győzni akart. Mindig egyre feljebb és feljebb jutni. Bebizonyítani, hogy még többre és még többre képes. Cezaryt
a hatalom hozza lázba. Uralkodni akar. Élvezi, ha rálát az egész sakktáblára, és ő mozgat minden egyes bábut. Mikołajt az adrenalin hajtja. A veszély. Az erő gyakorlása. A pengeélen táncolás.
Engem, bevallom, a saját egóm tart fogságban. Remek érzés a tudat, hogy jobb vagyok másoknál – Miłosz maga elé révedt. Elmosolyodott. Ravasz mosoly ült az arcán miközben egy kimért
mozdulattal végigsimított az állán, aztán visszahúzta a tekintetét a nőre. – Hogy kinek mi a célja, az tulajdonképpen mindegy is. A lényeg a mechanizmus, az pedig minden esetben ugyanaz:
olyan, mint a kábítószer. Nem lehet leállni vele, és mindig egyre több kell belőle. Érted, hogy miről beszélek, angyalom?"”

„A halál nem a legnagyobb veszteség az életben. A legnagyobb veszteség az, ha meghal bennünk valami, de mi tovább élünk. Soha ne add meg magad!”

„Mindenki hadban áll különféle dolgokkal … Én néha a saját szívemmel állok hadban.”

„Nem azt mondom, hogy meg fogom változtatni a világot, de garantálom, hogy szikrát ütök az agyban, amely megváltoztatja a világot.”

„Ne azért élj, hogy harcolj, hanem azért harcolj, hogy élj.”

„Segíts találni valamit, amivel múlhat az idő. Mindenki azt mondja, hogy az élet rövid, de én meg akarok halni.”

„Az emberek azt mondják, hogy különleges vagyok
mert szeretem az egyszerű alapvető dolgokat.
Az én sorsom, hogy kompenzáljam
azt a gyermekkort, amelyem soha nemvolt.”