„Hiba volt az is, hogy a vezető magyar politikusok legtöbbje csak felületesen vagy egyáltalán nem ismerte Lenin és Sztálin legfontosabb műveit és az orosz bolsevizmus arcát: tetteit, célkitűzéseit, gyakorlatát. E tekintetben mindig hiányoltam – a Horthy-korszakban is – a felvilágosító munkát. Ami volt, az hézagos és fogyatékos volt, s majdnem teljesen megszűnt, hivatalos vonalon, a Bethlen- kezdeményezte kereskedelmi kapcsolatok után. Engem első fogságom emléke állandóan hajtott a bolsevizmus könyörtelen módszereinek elemzésére, ideológiájának – amennyire lehetett – maradéktalan megismerésére. Nem szűntem meg tüzetesen tanulmányozni Róma eligazításait sem, ugyanakkor elmélyedtem a materializmus bölcseletében és tulajdonképpen már 1917 óta igyekeztem elolvasni azokat a kritikai-ismertető műveket, amelyeket itthon és külföldön az orosz forradalom kezdetéről s későbbi étapjairól, terjedéséről felhajtani tudtam. Tanulmányaim és megfigyeléseim alapján tudtam, hogy a marxizmus olyan világnézeti, ideológiai irányzat, mely eszmeileg céltudatosan is ateista, gyakorlati módszereiben vallás- és egyházromboló, uralmának a világra való kiterjesztését könyörtelenséggel hajtja végre s a szelíd képmutatástól kezdve a leggonoszabb terroreszközöket is hajlandó igénybe venni. Évtizedekkel ezelőtt írtam „Az édesanya” című könyvemben a bolsevizmusról az alábbi sorokat: »Lenin írja Gorkijhoz: Minden isteneszme kimondhatatlan aljasság, és tulajdonképpen legundorítóbb leköpése önmagunknak. – Lenin nyíltan bevallotta, hogy programjuk szükségszerűen magában foglalja az istentelenség terjesztését. Ahogy az egyén, a magántulajdon fogalmát kiirtották, átgyúrják a családot és a házasságot is… Oroszországban kiirtották az ellenzéket, de a kulákokat (földmíveseket) is; behozták a rabszolgaságot. Emberi vágóhidak, tömegmészárlások fölött, vér- és könnyfolyamok, rémület és átokóceán hömpölygő hullámain uralkodik egy fej: a diktátoré. Remeg ő, remegnek tőle és ő állandósítja a vérfolyamot a bűn és bűnhődés földjén. Egy nép hangtalan átka övezi…«”

Forrás Wikiquote. Utolsó frissítés 2023. december 31.. Történelem
Mindszenty József fénykép
Mindszenty József 5
Esztergom érseke, Magyarország utolsó hercegprímása, bíboros 1892–1975

Hasonló idézetek

Teleki Pál fénykép
Roger Bacon fénykép

„A zavar kisiklat a megszokott szavak vágányáról is; így majdnem mindig fontos, amit ilyenkor mondanak. Az emberek arcán néha zavarukban világosan látható, hogy mik is lehetnének.”

Ancsel Éva (1927–1993) magyar filozófus, költő, esszéíró, egyetemi tanár, az MTA tagja

Idézetek a Bekezdések műből

Libba Bray fénykép
Dzsaváharlál Nehru fénykép
Hidvégi Máté fénykép

„A hit a tudományos munka katalizátora.”

Hidvégi Máté (1955) magyar biokémikus, rákkutató, címzetes egyetemi tanár, feltaláló

[origo]
Forrás: [origo<nowiki> http://www.origo.hu/vendegszoba/20010116ahit.html</nowiki> Vendégszoba - A hit a tudományos munka katalizátora]

Medgyessy Péter fénykép

„Múltammal, tetteimmel kapcsolatban nincs titkolnivalóm, nincs szégyellnivalóm.”

Medgyessy Péter (1942) magyar közgazdász, politikus, miniszter, üzletember, országgyűlési képviselő

Kapcsolódó témák