Idézetek a sorsról

oldal 2

„Ti, kiknek a sors kezetekbe adta
gyeplőjét szép hazánknak,
hogy-hogy nem ébred bennetek a részvét,
láttán idegenek rontó hadának?
Miért kell, hogy itassa
barbárok vére földünk annyi rétjét?”

„Ha valaki annyi bátorságot visz bele az életbe, hogy a világ nem is tudja megtörni, csak úgy, ha megöli, akkor bizony meg is öli. Mert az a mi sorsunk, hogy az élet megtörjön minket, de néha éppen azon a ponton leszünk erősek, ahol legjobban megtört az élet. De akit megtörni nem bír, azt megöli a világ. Részrehajlás nélkül öli meg őket, a jókat és nemeslelkűeket és bátrakat egyformán. Aki pedig se nem ilyen, se nem olyan, az is biztos lehet benne, hogy az élet megöli, csak nem olyan sürgősen.”

„Az ember gyakran azon az úton találkozik sorsával, amelyen elkerülni szerette volna.”

„Életünk egy bizonyos pontján elveszítjük az irányítást a velünk kapcsolatos események felett, és életünket a sors irányítja. Ez a világ legnagyobb hazugsága.”

„Fogadd el azokat a dolgokat, amelyekhez a sors köt, és szeresd azokat az embereket, akikkel a sors összefog, de tedd ezt teljes szívedből.”

„Te vagy a sorsod ura. Befolyásolhatod, irányíthatod és szabályozhatod a saját környezetedet. Olyanná teheted az életed, amilyenné szeretnéd.”

„Nincs szerelem, nincs barátság, amely ne keresztezné sorsunk útját anélkül, hogy örökre nyomot hagyna rajta.”

„Néha barátnak lenni azt jelenti, hogy elsajátítjuk az időzítés művészetét. Megvan a csend ideje. Megvan az ideje annak, hogy elengedjük és hagyjuk, hogy az emberek belevessék magukat a saját sorsukba. És van idő arra, hogy felkészüljünk a megmaradt darabok összeszedésére, amikor mindennek vége.”

„Ha a sors citromot ad a kezünkbe, próbáljunk meg limonádét csinálni belőle.”

„Minden napnak megvan a maga sorsa. A tegnap történelem, a ma lehetőség, míg a holnap rejtély.”

„Nem hiszek abban az olyan sorsban, amely az emberekre hárul, bárhogyan is cselekednek; de hiszek abban a sorsban, amely rájuk hárul, ha nem cselekszenek.”

„Ez elkerülhetetlen volt: a keserű mandula illata mindig a viszonzatlan szerelem sorsára emlékeztette.”

„Határozzuk el, hogy nem áldozatai, hanem urai leszünk történelmünknek, és irányítjuk saját sorsunkat anélkül, hogy engednénk a vak gyanakvásnak és az érzelmeknek.”

„Minden pillanatban egyszerre vagy alakítója, elszenvedője és megfigyelője a saját sorsodnak.”

„Egyszer könnyű lesz a sors megint...
teli kézzel alkotunk egészet.
táncra kelnek újból szavaink,
s napjaink az életre megérnek.

Kiskocsmában üldögélünk úlra,
ránk borulnak sűrü gesztenyék.
belenézünk majd az étlapokba,
s künn az éjben száz lampion ég...”

„Egy őszi nap, akár a többi ezrek:
ajtócsapódás, hervadt, őszi fény.
Erdőben ültem, levelek lepergett
sorsán merengve. hova. merre lesztek -
s akkor jöttél felém.

Körülfolyt a köd, s gomolygott fölöttem,
bár elfakult a rétek zöldje már,
még egyszer hajtott és virágba szökkent
sebes időnk többé tán el se röppen -
csak lenne örök, örökös a nyár!”

„Jót cselekszel te, jó hír a jussod,
sorsod se romlást, örömet érlel.
Nagy jellem titka szabad virágzás,
közönséges lény gátak közt lépdel.
Mind, aki fennkölt, ott jár, ahol te,
nem száll le, nem tarthat soha Kung-cével.”

„A mélyben, az éjben, a síri setétben, vívjuk sors-csatánk:
bosszuvágyban égve, és mind egyetértve hívjuk a halált.”

„A szerelem az igazi sorsunk. Az élet értelmét nem egyedül találjuk meg - egy másik emberrel találunk rá.”