Idézetek pillantás-ről

„(…) mind-mind múltba veszett, kedves emlék csupán. A múlt ködébe lépett, halvány gondolatok. Magával vitte őket mellőlem a hallgatag vándor, az örökké siető Idő. Minden elmúlik egyszer. Mindössze az emlékekké érett percek maradnak velünk, végig, életünk rögös, kanyargós útján. De jó lesz éles szemmel megnézni s látni mindent, minden rögöt ezen az úton, mert mikor elfogy majd az erőnk, és szobánk lágy melegében üldögélünk fekete, emlékező éjszakákon, csakis ezekből a pillantásaink által belénk vésődött mozzanatokból táplálhatjuk szívünket és lelkünket, s tehetjük örökké a tovatűnt pillanatok csodás, csillagporos varázsát…”

Papp Olivér (1975) magyar író (1975–)

„A szerelem a végtelen megbocsátás. Egy gyengéd pillantás, amely szokássá válik.”

Peter Ustinov (1921–2004)

„A világ és a társadalom olyan könyvtárhoz hasonlít, ahol első pillantásra látszólag minden a legnagyobb rendben van, mert a könyveket nagyságuk és alakjuk szerint helyezték el; de lényegében minden a legnagyobb rendetlenségben van, mert a könyveket nem tudományágak, tartalom és szerzők szerint csoportosították.”

Chamfort (1741–1794) francia író

„Kedves Keplerem, mit gondol a következőkről, ki bővelkedik az áspisvipera makacsságával, ami rendületlenül ellenáll annak, hogy egy pillantást vessen a teleszkópon keresztül? Mihez kezdjünk ezzel? Sírjunk vagy nevessünk?”

Galileo Galilei (1564–1642) olasz fizikus, csillagász, matematikus, természettudós

„Számomra – első pillantásra mindenképp – nincs nagyobb probléma, nincs nagyobb kín, mint Isten; mégpedig azért, mert nem tudom, hogy Isten létezik-e.”

Holger Meins (1941–1974) német filmrendező

„Ismerem jól a macskákat, egy időben egész macskacsaládokat neveltem. Évezredek óta élnek itt, és még mindig nem tudtak egészen belenyugodni. Nem beszélnek az elveszített szabadságról, de még mindig gondolnak rá. Pillantásuk méltóságos és áthatolhatatlan, mint a színes embereké. Az európai civilizáció sokat ronthat rajtuk, de lelkük mélyén nem romlanak meg. (I./569. o.)”

Bálint György (1906–1943) magyar író, újságíró, kritikus, műfordító

„Ha csak eszembe jutott a hangja, a hipnotikus pillantása, mágneses vonzereje, akkor semmi mást nem akartam, csak vele lenni, most mindjárt. Még akkor is, ha… de erre nem akartam gondolni. Legalábbis nem itt, egymagamban.”

Stephenie Meyer (1973)

„A forradalom előtti Kubáról: A mezítlábas falusi gyermekek 90 százalékát olyan mikrobák fertőzik meg, amelyek a földről, a lábkörmön keresztül jutnak a szervezetbe. A közvéleményt megdöbbenti egy-egy gyermekrablás vagy gyermekgyilkosság híre, ám ugyanez a közvélemény bűnös közönnyel fogadja a tömeges gyermek-gyilkosság tényét, nem törődik azzal, hogy szörnyű kínok közepette évről évre hal éhen ezer és ezer gyermek, s a közelgő halál homályába révedt ártatlan gyermekszemek végtelenbe vesző, utolsó dermedt pillantása, mintegy szemrehányás az emberi önzésnek, de egyben néma fohász is, hogy azért az Isten átka ne sújtsa az embereket.”

Fidel Castro (1926–2016) kubai kommunista politikus

„Valahányszor kezembe vettem egy lefordítandó verset, mindjárt első pillantásra láttam, hogy soha ebben az életben nem fogom tudni lefordítani. Ezen a kezdeti lámpalázon nem segítettek az évek, nem segített a már lefordított ötezer, tízezer sor, nem segített, ha szerettem a fordítandó költőt, és nem segített, ha nem szerettem. Idővel persze megszoktam, hogy efféle nyugtalanságaimról ne beszéljek; némán tűrtem a kételyt, mint egy kisebb fogfájást. Titokban pedig azon igyekeztem, hogy műfordítói kételyeimből hasznot húzzak.”

Nemes Nagy Ágnes (1922–1991) magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a DIA posztumusz tagja

„Az elidegenedés megragad bennünket: érzékeljük, hogy a világ tömör, sejtjük, mennyire idegen egy kő, áthatolhatatlan számunkra, és hogy mekkora intenzitással tagad minket a természet vagy a táj… A világ kicsúszik kezünkből és megint önmaga lesz… Az abszurd a kérdező ember és az oktalanul hallgató világ szembenállásából keletkezik… Sziszüphosz elgondolkodik azon az összefüggő cselekmény-sorozaton, amelyet emlékezetének pillantása forraszt egybe, és amelyre nemsokára halála üt pecsétet… De Sziszüphosz a felsőbbrendű hűséget hirdeti, amely tagadja az isteneket és felemeli a sziklákat… Nem létezik az a sors amit a megvetés nem képes legyőzni… Ő a sorsból emberi ügyet csinál, amelyet az emberek közt kell szabályozni.”

Albert Camus (1913–1960) francia író, újságíró, filozófus

„Azok a nagy emberek a történelemben, akiknek saját partikuláris céljaiban benne van az a lényegi valami, ami a Világszellem Akarata. Ha tovább egy pillantást vetünk a világtörténelmi egyének sorsára, akiknek az volt a hivatásuk, hogy a Világszellem sáfárjai legyenek, ez a sors nem volt boldog. A nyugodt élvezethez nem jutottak hozzá, egész életük munka és fáradozás volt, egész természetük csak szenvedély… A szabad ember egyébként nem irigy, hanem szívesen elismeri, ami nagy és fenséges, és örül neki, hogy van.”

Georg Hegel (1770–1831) német filozófus, egyetemi tanár

„Az aberdeen terrier nyugtalanító pillantást vetett rám, majd mormogott valamit a bajsza alatt keltául.”

P. G. Wodehouse (1881–1975) angol író

„Švejk meleg, baráti pillantása lehetetlenné tett minden erőszakos fegyelmezést.”

Jaroslav Hašek (1883–1923)

„A filmben minden energiádat egyetlen pillantásba fekteted.”

Alan Rickman (1946–2016)