„Ha csak eszembe jutott a hangja, a hipnotikus pillantása, mágneses vonzereje, akkor semmi mást nem akartam, csak vele lenni, most mindjárt. Még akkor is, ha… de erre nem akartam gondolni. Legalábbis nem itt, egymagamban.”

„Ha egy mély hangot leírok, aztán egy magasabbat, az már emelkedés, ha egy magas hangot megütök, aztán egy mélyebbet, az már süllyedés: az egyik okvetlenül a vidámság, a másik csüggedés…”

Bartók Béla (1881–1945) magyar zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, egyetemi tanár

„Ha a hitem fényesen tündököl, (…) a síron túl is élni fogok, sőt mi több, hallatni a hangomat!”

Mahatma Gandhi (1869–1948) indiai politikai, spirituális vezető

„Ha az igazságot akarod, elmondom neked az igazat:
Hallgass a titkos hangra, az igazi hangra, ami benned van.”

Kabír (1440–1518)

„Hová mennék, ha tudnék menni, mi lennék, ha tudnék lenni, mit mondanék, ha volna hangom, ki mondja ezt, mondván, hogy én?”

Samuel Beckett (1906–1989) ír költő, próza- és drámaíró

„A mennyországban járok, ha szólítasz, hárfák hangját és angyalok énekét hallom.”

Michael Jackson (1958–2009) tizenháromszoros Grammy-díjas amerikai énekes

„Valahányszor kezembe vettem egy lefordítandó verset, mindjárt első pillantásra láttam, hogy soha ebben az életben nem fogom tudni lefordítani. Ezen a kezdeti lámpalázon nem segítettek az évek, nem segített a már lefordított ötezer, tízezer sor, nem segített, ha szerettem a fordítandó költőt, és nem segített, ha nem szerettem. Idővel persze megszoktam, hogy efféle nyugtalanságaimról ne beszéljek; némán tűrtem a kételyt, mint egy kisebb fogfájást. Titokban pedig azon igyekeztem, hogy műfordítói kételyeimből hasznot húzzak.”

Nemes Nagy Ágnes (1922–1991) magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a DIA posztumusz tagja

„Borong a
nagy éj…
Nesz hangja,
ha kél,
oly gyenge,
hogy lengve
a csendbe
alél.”

Victor Hugo (1802–1885) francia romantikus költő, regény- és drámaíró

„A filmben minden energiádat egyetlen pillantásba fekteted.”

Alan Rickman (1946–2016)

„Apró, halk, de felettébb izgató nyögést hallott. És ez az apró nyögés elegendő volt ahhoz, hogy a hang irányába forduljon, mert tudta, hogy Aleksandra a csábos hang forrása.
A nő az ágy szélén ült, és magát cirógatta, miközben félig leeresztett pillái mögül kacér pillantásokat küldött a férfinak.”

Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok