Idézetek elmélet-ről

„…[egy] nagyszerű matematikai öltözékbe bújtatott hulladék, amely elkápráztatja, meghökkenti és elvakítja az olvasót a benne rejlő logikai hibák felismerésében. Az elmélet egy koldushoz hasonlítható, akit rózsaszínű ruhájában a tájékozatlan és buta emberek királlyá koronáztak…, kiagyalói ragyogó elmék, de inkább metafizikusok, mint tudósok…”

„A náci elmélet […] kifejezetten tagadja, hogy létezne olyan, hogy »igazság«. […] Ennek a fajta gondolkodásnak egy olyan rémisztő világ megteremtése a célja, melyben a Vezér, vagy egy uralkodó klikk nemcsak a jövőt de a múltat is az ellenőrzése alatt tartja. Ha a vezér azt állítja, hogy ez és ez az esemény »soha nem történt meg« – nos, akkor soha nem történt meg. Ha azt mondja kettő meg kettő az öt – akkor kettő meg kettő az öt. Egy ilyen jövő lehetősége rémisztőbb számomra a bombáknál is.”

„A náci elmélet kifejezetten tagadja, hogy létezne olyan, hogy igazság. Ennek a fajta gondolkodásnak egy olyan rémisztő világ megteremtése a célja, melyben a Vezér, vagy egy uralkodó klikk nemcsak a jövőt de a múltat is az ellenőrzése alatt tartja. Ha a vezér azt állítja, hogy ez és ez az esemény soha nem történt meg.”

„A náci elmélet kifejezetten tagadja, hogy létezne olyan, hogy igazság. Ennek a fajta gondolkodásnak egy olyan rémisztő világ megteremtése a célja, melyben a Vezér, vagy egy uralkodó klikk nemcsak a jövőt de a múltat is az ellenőrzése alatt tartja. Ha a vezér azt állítja, hogy ez és ez az esemény soha nem történt meg.”

„Azok a 'gyakorlati emberek', akik mentesnek vélik magukat minden szellemi befolyás hatásától, rendszerint valamelyik rég elhunyt közgazdász rabszolgái. Magas állásokat betöltő őrültek, akik hangokat hallanak a levegőben, hajdani könyvmolyoktól kölcsönözték rögeszméik magvát… /Általános elmélet, 1936/”

„Nem tudom elképzelni, hogy egy univerzálék nélküli nyelv működhetne; az univerzálék használata pedig arra kényszerít bennünket, hogy elfogadjuk a diszpozíciók realitását, legalább sejtéseket tegyünk rájuk vonatkozóan – ha nem is kell végső és tovább már nem magyarázható diszpozíciókat, vagyis lényegeket feltételeznünk. Mindezt kifejezhetjük úgy is, hogy téves a szokásos megkülönböztetés a "megfigyelési terminusok" (vagy "nem teoretikus terminusok") és a teoretikus terminusok között, mert bizonyos mértékig minden terminus teoretikus, jóllehet némelyik inkább az, mint mások; ugyanúgy, ahogy azt mondtuk, hogy minden elmélet sejtésszerű, noha némelyik sejtésszerűbb, mint mások.”

„…demokrácia és plutokrácia egyjelentésűek. Úgy viszonyulnak egymáshoz, mint szándék a valósághoz, elmélet a gyakorlathoz, ismeret az eredményhez. A kétségbeesett harcban, amelyet a világmegváltók és a szabadság megszállottjai a pénz hatalma ellen is folytatnak, az a tragikomikus, hogy ezzel éppen a pénz hatalmát erősítik … a közvélemény szabadságához valójában hozzátartozik e vélemény kidolgozása is, ami pénzt igényel, a sajtószabadsághoz a sajtó tulajdona, ami szintén pénzkérdés, és a választójoghoz a választási harc, amely mindig is a pénzt biztosítók igényeihez fog alkalmazkodni …”

„Ha nem tudjuk, hogyan ellenőrizzünk egy elméletet, akkor joggal kételkedhetünk abban, hogy van-e egyáltalán valami olyan valóság (vagy valóságos szint), amelyet a kérdéses elmélet leírna; ha pedig pozitíve tudjuk, hogy nem lehet ellenőrizni, akkor kételyeink növekedni fognak; arra gyanakodhatunk, hogy egy puszta mítoszról vagy meséről van szó. Ha azonban egy elmélet ellenőrizhető, akkor ebből az következik, hogy bizonyos fajta események nem következhetnek be; s így az elmélet állít valamit a valóságról.”

„De mi marad meg egyáltalán a filozófiának, ha minden olyan állítás, amely közöl valamit, empirikus természetű és a ténytudományokhoz tartozik? Nem állítások, nem elmélet, nem is rendszer, hanem csak egy módszer marad, nevezetesen a logikai elemzés módszere.”

„Az emberarcú Isten-elmélet idegen számomra, és még naivnak is tartható.”

„Elfogadom azt a nézetet (amit már az igazság klasszikus vagy korrespondencia elmélete is magába foglalt), hogy akkor és csak akkor tekinthetünk egy tényállást "valóságosnak", ha az ezt leíró kijelentés igaz. Súlyos tévedés volna azonban ebből arra következtetni, hogy egy elmélet bizonytalansága, azaz hipotetikus vagy sejtésszerű jellege bármilyen értelemben csökkentené azt az igényt, hogy valamit valóságosat írjon le.”

„Fontos megértenünk, hogy egy modell felfedezésének csak esztétikai, didaktikai, vagy, legjobb esetben, heurisztikus értéke van, de egyáltalán nem lényeges a szóban forgó elmélet sikeres alkalmazásához. Ahogyan a fizika fejlõdése elvezetett az általános relativitáselmélethez, majd a kvantummechanikához, beleértve a hullámfüggvényt, a "szemléletesség" igénye egyre kevésbé és kevésbé volt kielégíthetõ. Sokan, köztük fizikusok is, sajnálkoznak és csalódottak emiatt. Egyesek, különösen a filozófusok, egészen odáig mennek, hogy azt állítják: ezek a modern elméletek, mivel nem tehetõk szemléletessé, egyáltalán nem is a természetrõl szóló elméletek, hanem "pusztán formalisztikus konstrukciók", "puszta kalkulusok."”

„Az élet nem elmélet, az élet valóság, amely kötelességgel jár mindennel és mindenkivel szemben.”

„A tudományban nem kell alárendelnünk azt, ami számunkra vonzónak tűnik, hanem azt, ami az elmélet és a kísérlet közötti megállapodást képviseli.”