Stephen King: Aktuális idézetek (oldal 15)

„A szeretet ami számít, a törődés… mindig sóvárgunk, és sosem kapjuk meg, amit akarunk. Lehet, hogy csak ennyit viszünk magunkkal, amikor kilépünk az életből és belépünk a halálba. Sovány vigasz, de még ez is jobb a semminél.”

„Az igazi szörnyek szívét semmiféle bűvös karóval nem lehet átszúrni.”

„A vörös halál vette át korlátlan uralmát.”

„Közben talán eljön a perc, amikor azt hiszi, most már Derry legsötétebb titkain is átlát – nos, ebben tévedni fog. Mindig van újabb titok. És utána még újabb és még újabb.”

„Legjobban magunknak tudunk hazudni.”

„Különös, mennyire nyomot hagy az arcunkon és egymáshoz hasonít a fájdalom.”

„Ha egy dilis rendőrrel találkoznak, akkor bizony komoly a helyzet.”

„Martin tiszteletes ezerszer elmondta, úgy sulykolta belé, mint valami helyesírási szabályt: épelméjű ember nem hisz istenben. Ezt nem mondhatod el a szószékről, mert a gyülekezet kikergetne a városból, de ez az igazság. Istennek semmi köze az ésszerűséghez; istennek a hithez, a bizalomhoz van köze.”

„Rájöttem, az ember mindig talál valamit, amiért hálás tud lenni.”

„Ha megpróbálod a világot a válladon cipelni, először is beleroppan a hátad, aztán beleroppan a lelked is.”

„Ki-ki a magáét temeti el.”

„Nos, a végén meg kell fizetni mindenért.”

„Csak forog körbe-körbe, mint egy tornádó, és közben teli torokból Scott nevét üvölti, bánatában üvölt, üvölt, mert elveszítette Scottot, dühében üvölt; üvölt, mert azt akarja, hogy Scott megmagyarázza neki, hogy miért hagyta el, azért üvölt, hogy Scott visszatérjen hozzá, hogy végre visszatérjen hozzá. Sebaj, minden ugyanaz, pedig nélküle semmi sem ugyanaz, utálja Scottot, és hiányzik neki, egy lyuk van a testében, és a Yellowknife felől fújó jeges északi szél keresztülsüvít rajta, a világ teljesen üres, nincs benne szerelem, ha nincs, aki a nevedet kiáltsa, ha nincs, aki hazahívjon.”

„A szerelem mindig talál megoldást.”

„A kaliforniai sivatag mélyéből, az adófizetők pénzén valaki útjára indított egy pilótajátékot, amely valóban működött. Igazi, gyilkos levélláncot.”

„Ha úgy vesszük, tulajdonképpen olyan, hogy természetfölötti vagy abnormális nincs is: ami történik, az történik, és kész.”

„A valódi szörnyeknek is vannak érzéseik. Sőt, azt hiszem, végső soron ettől olyan félelmetesek, nem pedig attól, ahogyan kinéznek.”

„Őrült, nem ismer kegyelmet, de ugyanakkor módszeres.”

„Alighanem tévhit, hogy az emberi lélek csak bizonyos mennyiségű iszonyatot képes befogadni és átélni. Éppen ellenkezőleg: ahogy a valóság egyre sötétebbre vált, úgy indul meg valamiféle hatványozódási folyamat. Nem könnyű beismerni, de a tapasztalat azt mutatja: amikor már végképp elborul a látóhatár, olyankor az iszonyat iszonyatot szül, a balszerencséből újabb, immár szükségszerű balszerencse fakad, mígnem mindent elnyel a feketeség.”