Mercèdes Rheinberger: Idézetek a világról

„A világ egy hatalmas őrültekháza”

„Ebből a világból nem lehet csak úgy kiszállni. Aki kétes üzleteket köt, és mocskos titkok tudója, annak veszélyes az élete, azonkívül a siker, a hatalom, és az adrenalin is nagy úr.”

„A világ kemény hely”

„Úgy ült hatalmas íróasztala mögött, mintha ő irányítaná onnan egy személyben az egész
világot.”

„Egy művész képes az érzelmeivel megrengetni a világot!”

„Magritte szerint a művészet idézi fel azt a misztériumot, amely nélkül nem létezne a világ!”

„Tudod, szépségem, minden szálat én mozgatok a háttérből, mindenről tudok, és mindent kézben tartok, még akkor is, ha a világ másik pontján vagyok éppen.”

„Megannyi édes álmot, szenvedélyes víziót, felemelő pillanatot akart a világra hagyni. A hitet a csodákban, a hitet az
emberekben, és az álmokban.”

„Elmesélte, hogyan ismerkedtetek meg. Érdekelt, ezért megkérdeztem, és ő elmondta. Elmondta, milyen ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy megismerje azt a sugárzóan szép, szőke lányt, aki egy egyszerű, fehér ruhában belibbent a bár ajtaján, a pulthoz sétált, leült, és bátortalanul rendelt egy italt, valami olcsót, mert valószínűleg nem lapult a tárcájában több néhány złotynál. Mégsem volt keserű, bájosan
mosolygott, nem játszotta meg magát, nem akarta felhívni magára a figyelmet, egyszerűen csak ábrándozó tekintettel a pultra könyökölt. Ő pedig ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy felálljon, és odasétáljon ehhez a lányhoz. Ahogy egyre jobban megismert téged, úgy lettél neki egyre fontosabb. Te olyan világban élsz,
amelytől ő már hosszú évek óta egyre csak távolodott, elérhetetlen messzeségbe keveredett. Te visszahoztál valamit a múltjából, a régi életéből. Te más vagy, mint azok az alakok, akik között moz￾gott. Naiv vagy, idealista, hiszel a jóban. Tele vagy érzelemmel és szenvedéllyel. Maksymilian imádta, ahogy a művészetről beszélsz. Imádta a nevetésedet, a szemeidet. Azt mondta, neked vannak a
legtisztább szemeid, amelyeket valaha látott.”