„Az asztalt pillanatok alatt beterítette a fehér por. Csakhamar valamennyien alámerültek abba a világba, ahol egyetlen éjszaka alatt sok tízezer euró folyt el italra, drogra, dohányra, ahol semmi sem volt szégyen, sem tabu.”Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok68. o.
„Ebből a világból nem lehet csak úgy kiszállni. Aki kétes üzleteket köt, és mocskos titkok tudója, annak veszélyes az élete, azonkívül a siker, a hatalom, és az adrenalin is nagy úr.”Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok317. o.
„Úgy ült hatalmas íróasztala mögött, mintha ő irányítaná onnan egy személyben az egészvilágot.”Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok177. o.
„Egy művész képes az érzelmeivel megrengetni a világot!”Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok148. o.
„Magritte szerint a művészet idézi fel azt a misztériumot, amely nélkül nem létezne a világ!”Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok263. o.
„Tudod, szépségem, minden szálat én mozgatok a háttérből, mindenről tudok, és mindent kézben tartok, még akkor is, ha a világ másik pontján vagyok éppen.”Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok164. o.
„Megannyi édes álmot, szenvedélyes víziót, felemelő pillanatot akart a világra hagyni. A hitet a csodákban, a hitet az emberekben, és az álmokban.”Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok513. Oldal
„Elmesélte, hogyan ismerkedtetek meg. Érdekelt, ezért megkérdeztem, és ő elmondta. Elmondta, milyen ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy megismerje azt a sugárzóan szép, szőke lányt, aki egy egyszerű, fehér ruhában belibbent a bár ajtaján, a pulthoz sétált, leült, és bátortalanul rendelt egy italt, valami olcsót, mert valószínűleg nem lapult a tárcájában több néhány złotynál. Mégsem volt keserű, bájosan mosolygott, nem játszotta meg magát, nem akarta felhívni magára a figyelmet, egyszerűen csak ábrándozó tekintettel a pultra könyökölt. Ő pedig ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy felálljon, és odasétáljon ehhez a lányhoz. Ahogy egyre jobban megismert téged, úgy lettél neki egyre fontosabb. Te olyan világban élsz, amelytől ő már hosszú évek óta egyre csak távolodott, elérhetetlen messzeségbe keveredett. Te visszahoztál valamit a múltjából, a régi életéből. Te más vagy, mint azok az alakok, akik között mozgott. Naiv vagy, idealista, hiszel a jóban. Tele vagy érzelemmel és szenvedéllyel. Maksymilian imádta, ahogy a művészetről beszélsz. Imádta a nevetésedet, a szemeidet. Azt mondta, neked vannak a legtisztább szemeid, amelyeket valaha látott.”Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok316. oldal