Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Aktuális idézetek

„Minél magasabban áll egy ember a társadalmi ranglétrán, annál több emberrel áll kapcsolatban, annál nagyobb hatalma van mások felett, annál nyilvánvalóbb minden cselekedetének meghatározottsága és elkerülhetetlensége.”

„Mindenki szeretné megváltoztatni a világot, de senki sem szeretné megváltoztatni saját magát.”

„Mindenki szeretné megváltoztatni a világot, de senki sem szeretné megváltoztatni saját magát.”

„A két leghatalmasabb harcos a türelem és az idő.”

„Ha a tökéletességre törekszel, soha nem leszel elégedett.”

„A szorongó emberek kínlódása abból ered, hogy nem ismerik a róluk alkotott véleményt. Mihelyt ezt a véleményt világosan kifejezik, akármilyen is az, a szenvedés megszűnik.”

„Csak azok az emberek szenvedhetnek nagy bánatot, akik képesek erősen szeretni, és ugyanakkor a szeretet iránti igény a szomorúságuk elnyomására és a sebeik gyógyítására is szolgál.”

„A szeretet nem egy személy kizárólagos szeretete, hanem olyan lelkiállapot, amelyben készek vagyunk mindent szeretni; az az állapot, amelyben egyedül ismerhetjük föl lelkünk isteni eredetét.”

„Aki mindennel elégedett, s nem akarja a jót jobbra cserélni, az előbb-utóbb mindent elveszít.”

„Úgy érzem, a mosoly teszi, amit egy arc szépségének neveznek; ha a mosoly hozzáad valamit az arc bájához, akkor az arc gyönyörű, ha nem változik meg közben, akkor mindennapi, ha elrontja, csúnya.”

„… nincs két ember, aki egyformán fogná fel ugyanazt az igazságot.”

„… a legfontosabb, legérdekesebb gondolatok éppen azok, amelyeket semmiért el nem mondunk egymásnak.”

„Amikor az ember képzeletében egy szeretett lény vonásait igyekszik fölidézni, a múlt annyi emléke merül fel, hogy ezeken az emlékeken, mint könnyön át, csak homályosan látja őket.”

„Isten az a mindenség, amelynek részeként magunkat felismerjük.”

„Városban az ember akár száz évet is elélhet úgy, hogy nem veszi észre, hogy már régen meghalt.”

„Amikor gyermek voltam, a felnőttekre igyekeztem hasonlítani, azóta pedig, hogy nem vagyok többé az, gyakran gyermekhez kívánnék hasonló lenni.”

„Minden azon múlik, hogy az emberek azt hiszik: van az életben olyan helyzet, amikor szeretet nélkül bánhatunk embertársainkkal; márpedig ilyen helyzet nincsen.”

„A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az. (Ezekkel a szavakkal kezdődik az Anna Karenyina c. regénye.)”

„… akik az önfeláldozó szeretetre hajlamosak, mindig büszkék a szeretetükre, igényesek, féltékenyek, bizalmatlanok, de a szeretetük tárgyát szeretik veszélyben látni, hogy megszabadítsák tőle …”