Hofi Géza idézet

„A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.”

„Nyugdíjas – álmában! – előveszi a hűtőből a töltött káposztát. Előveszi a gyufát, de az utolsó gyufaszál leesik a földre. Nagy nehezen lehajol érte, de ahogy felegyenesedik, beveri a fejét a szekrénybe. Felriad: a francba, ettem volna meg hidegen!…”

„Szójapörkölt, szójakolbász, szójafasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam!”

„Az igazságból elveszett az "i."”

„Az elvtársak kedveskednek az egyháznak. …hátha odaadja a perselyt.”

„Tee figyelj, a te feleséged hogy szeretkezik?”

„Te képzeld, a feleségem krumplipürét akart csinálni a rántott húshoz, de amikor kiment a kamrába krumpliért, összeesett, és meghalt. – S'te, mit csináltál?”

„Anyós: Te, Géza!? Tudod mi az ötvenegy és fél százalék? A tanácselnök meg az Anyja. Ö még fél.”

„Anyós: Te, Géza!? Mi durrant, az Izaura?”

„Jaaaj! Na, meg a másik nagy találmány, amelyet bámulok, a járda itt, az Andrássyn, meg a környéken, tele van verve cölöppel. Nagy ötlet, te, faaa! Hát, gondold el, bele van verve a cölöp. Hogy verje bele a cölöpöt oda, hogy az autó ne álljon fel. Hát, óriási! A kutyámat vittem, te, hát, csórikám, áááá… Így mentünk, nézd meg, így me…”

„Képzeld el, előbb próbából fölakasztottam magam. Hát, valahova kötődni kell, tudod hogy van…
Felakasztva himbálództam, mert kurva huzat volt tudod, elütöttem a tizenkettőt, …meg a professzor urat – há’ mé’ mászkál arra, nem?
Nyakamba tábla is, ki volt írva: “Lengő teher alá ne állj!” – Aztán képzeld el, ott himbálództam, aszongya a professzor úr nekem, aszongya: “Mi van, nyolcaska? Száradunk-száradunk?” – “Az Isten fölvitte a dolgomat””

„Képzeld el, előbb próbából fölakasztottam magam. Hát, valahova kötődni kell, tudod hogy van…”

„Kérek 1 kiló fejhúst!”

„Én a bunkókat fel tudnám használni. Gondolják el: Kivinni őket árvízvédelemhez. Nem lapátolni, ne vicceljen már! Bunkót kivinni a gátra! Beleverni! Így egymás mellett állnának, így szépen! Ez lenne a nagy magyar fal. A Földet legalább kétszer körülérné, amennyi alapanyag van hozzá.”

„Jaj! De magasan vagyok! Csak nem ez az életszínvonal?!”

„Sam-sem, sam-sem, nincs egy vasam sem!”

„Malac jön ki a disznóból, disznó pedig a kocsmából.”

„A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll…”

„Mindennek van határa, kivéve az emberi hülyeségnek és a Szovjetuniónak.”

„A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK!”

„Fogadni mernék, ha a Videoton rakétákat gyártana, azon lehetne fogni a cseh 2–t! Az se kisebb csapás, hidd el!”

„Hidd el nekem, itt hármat foghatsz:
A Kossuthot, a Szabad Európát meg a pofádat.”

„Felkészültünk a télre, de be kell valljuk, hóra nem számítottunk...”

„A rohadt NATO anyjukat, tudod?! Azoknál most rossz és nálunk meg azért nem jó!”

„Ha annak idején a nagyanyám nekiállt volna Úr napjára kiöltözve az udvar közepén, nyílt lángon hurkát sütni, na…! Nagyapám a vasvellával úgy megkergeti, hogy én most nem vagyok itt, az hétszentség!”

„Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő.”

„Mit ad Isten, illetve… hogy – hogy nem, elvtársak! Ez is maradhat? De bátor vagy, jól van! Ha viszlek, akkor majd jössz, jó?! Majd kérdik otthon, hogy: Na, milyen volt a műsor? Hát, hosszú tárgyalás lesz!”

„Tésztafeszítő kisiparos. - Lángossütő.”

„Az életszínvonal olyan mint a léghajó. Ha azt akarod, hogy emelkedjen, ki kell belőle dobálni mindent, és amikor a legmagasabban vagy, akkor jössz rá hogy nem maradt semmid. Többit számold ki!”

„Mindig csak az a hülye bevásárlás, mi? Kenyeret milyet vettél, szárazat? Az a jó, az már kész van.”

„Ezt én nem értem. Fogták, oszt puff, kirúgták a Postabank egész elnökségét. Orbán Viktor jött, menedzs–ment.”

„Drága elvtársnők, drága elvtársak! Drága minden.”

„Mondja már bunkókám. Csak így egymást közt. Ha szabad kérdeznem, miből telik magának akkora üres telekre, itt?”

„Olyan mérgesen miért nézel rám, mi van?”

„Megfordultam. (Velem az utca is.)”

„Kérdezték anyósomtól, hogy:”

„Ezekhez képest a ház nélküli csiga gerincoszlop…”

„Ez itt a halló fiúk, halló lányok. Szeretettel köszöntök minden halló fiút és ló lányt! …izé halló lányt.”

„Göncz Árpi bácsitól kaptam egy keresztet, a többit jövő hétre ígéri a labor…”

„Leérünk a mentőautóhoz, anyósom utolért. A két mentős mindjárt elájult, mivel előtte nem találkoztak. Mit mondott a mama, figyelj:”

„A korrupció az, amiből mi kimaradunk.”

„Mi az: 30 kiló és legel?”

„A fociban a lényeg, hogy amikor megkapod a labdát, baromi gyorsan olyannak kell passzolni, akinek a meze ugyanolyan színű, mint a tied! Ja, és futni kell. A vízilabdában ezt már megoldották, aki nem úszik, megfullad.”

„Fekszem az ágyon, erre jön valami újságíró, hogy Hoffmann Géza színművész urat keresi, és már vagy hat kórházat végigjárt, de sehol sem tudnak róla.”

„Nyugodj meg, ha mégegyszer lesz '56, az már 112.”

„Tudom ám, az MSZP–nek miért szegfű a jelképe!”

„Magyarországra miért jön a pápa?”

„…ott ültek velem szemben Cenzék… Cenzné, meg az ura… Az, a Cenzúra, hát Te! Dicsértek, hogy: Géza, remek! És milyen közéleti, meg kitűnő, meg politikus, hát amit tegnap is mondtál, azt többet ne mondd!”

„…kedvemet elvették a bunkók, úgyhogy… Jól hallotta, igen. Bunkót mondtam. Az egy szép, nagy magyar réteg. A franc egye meg őket! Annyian vannak már, mint a nyű! És egyszerűen a bunkóknál miért nincs létszámstop?! Hát nem? Hát még mennyi kell még belőlük?”

„Aztán jött a roham ám…”

„Ez még maradhat így? De bátor vagy, jól van. Ha visznek, akkor majd jössz, jó?”

„Hogy történt, kérdezi a rendőr:”

„Művész úr, régen láttam!”

„Hé! Te! Nem ismersz meg? – Nem. Há ne mond má! Há nem mondtam. Mér, te ki vagy? – Hát nem emlékszel? – Nem. – Hát együtt lőttük a pártházat! – Mikor? Melyiket?”

„Anyós: Géza, hallod, ez a nyüves Kossuth rádió mit mondott, hogy a harangok Rómába mentek. Géza, mi van itt? Rendszerváltozás, Géza? Nem lesz ebből baj, ha visszajönnek a kommunisták?”

„…a barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, „csendesen" meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen OTT VAN!”

„Hurrá! Levizsgázott Deutsch Tamás!”

„Józsi bácsi, a disznó mennyit fog fialni?!”

„Isten, Haza, Család! = az Isten se megy haza, amíg otthon van a család…”

„Bedobom a bánatom a Dunába, és a kedves szeretőmet utána”

„Kilencvenéves bácsika, tanyavilágból, mer' ugye Szeged környéke, tanyavilág, hát, onnan jönnek be a kuncsaftok legtöbben, és ez a bácsi nem hagyta el a tanyát kilencven éven keresztül. Most el kellett, kész. Megműtik.”

„Nehogy megzavarjon valamelyikőtöket, amin lógtam, az nem kötél. Ez az állami támogatás…”

„Én vagyok a Magyar Népgazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék.”