Anton Pavlovics Csehov idézet

oldal 5

„A szeretet, a barátság, a tisztelet nem egyesíti annyira az embereket, mint a közös gyűlölet valami iránt.”

„Ha félsz a magánytól, ne menj férjhez.”

„Az emberek nem veszik észre, hogy tél vagy nyár van, amikor boldogok.”

„Trepljov:) Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.
(1. felvonás. 339. oldal”

„Mása:) Ha nem tudnak mást mondani, akkor ezt hajtogatják: fiatalság, fiatalság…
(1. felvonás. 350. oldal”

„A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fűzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne.”

„…gondolkodunk: egymásban olyan embert látunk, aki gondolkodásra, okoskodásra képes, és ez szolidárissá tesz bennünket, akármilyen különbözőek legyenek is nézeteink.”

„A doktor mondja barátjának:) Egész betegségem abban áll, hogy húsz év alatt ebben a városban csak egyetlenegy okos embert találtam, és az is őrült. Egyáltalán nem vagyok beteg, csak zsákutcába jutottam, és nem találok kiutat.
(A 6-os számú kórterem, 9. fejezet, 243-244. oldal; ford.: Szőllősy Klára”

„Okos, becsületes embereknek mindig van hova menniök.”

„A szabad és elmélyedt gondolkodás, amely az élet megértésére törekszik, és a világ gyarló hiúságának teljes megvetése: két olyan áldás, amelynél nagyobbat ember sohasem ismert.”

„Trigorin:) Mindenki úgy ír, ahogy akar, és ahogy tud.
(1. felvonás. 345. oldal”

„Ragin doktor mondja a kórterem betegének, Gromovnak:) Minden a véletlenen múlik. Akit becsuktak, az itt ül, akit nem csuktak be, az szabadon járkál, ennyi az egész. Abban, hogy én orvos vagyok, maga pedig elmebeteg, nincsen semmi logika, sem erkölcsi színvonal, hanem csupán véletlen, esetlegesség … …
Ha egyszer csináltak bolondokházát, akkor valakinek ülnie is kell benne.
(A 6-os számú kórterem, 9. fejezet, 216-217. oldal; ford.: Szőllősy Klára”

„Trepljov:) A nők sohasem bocsátják meg a kudarcot.
(2. felvonás. 360. oldal”

„Asztrov:) Azok, akik utánunk majd száz vagy kétszáz esztendő múlva élnek, és akik majd lenéznek bennünket azért, mert ilyen ostobán és ilyen ízléstelenül éltük le az életünket – azok talán megtalálják a módját, hogyan lehetnek boldogok, de mi… Nekünk már csak egy reményünk van. Az a remény, hogy ha majd a sírban nyugszunk, meglátogatnak a kísértetek, talán éppen kellemes kísértetek.
(4. felvonás, 466. oldal”

„Trigorin:) Én nem láttam az olvasómat, de valahogy mindig barátságtalannak, bizalmatlannak képzeltem el..
(2. felvonás. 364. oldal”

„Úgy néz le rám, mint óriás a törpére. De hátha tényleg óriás?”

„Nyina:)… mindegy, akár a színpadon játszunk, akár írunk - nem a hírnév, nem a ragyogás a fő… hanem az, hogy tudjunk tűrni.
(4. felvonás. 401. oldal”

„Irina:) Jön majd idő, mikor mindnyájan megtudjuk, miért mindez, miért ez a sok szenvedés, és akkor nem lesz többé titok … Addig azonban élnünk kell és dolgoznunk. Mindig, mindig dolgoznunk!
(4. felvonás, befejező jelenet, 572-573. oldal”

“The world perishes not from bandits and fires, but from hatred, hostility, and all these petty squabbles.”

“To regard one’s immortality as an exchange of matter is as strange as predicting the future of a violin case once the expensive violin it held has broken and lost its worth.”

“Country acquaintances are charming only in the country and only in the summer. In the city in winter they lose half of their appeal.”

“Lying is the same as alcoholism. Liars prevaricate even on their deathbeds.”

“Life is difficult for those who have the daring to first set out on an unknown road. The avant-garde always has a bad time of it.”

“"Why did you marry me into this family, mother?" said Lipa.
"One has to be married, daughter. It was not us who ordained it."”

“Everything is good in due measure and strong sensations know not measure.”

“And I thought that were we now to obtain political liberty, of which we talk so much, while engaged in biting one another, we should not know what to do with it, we should waste it in accusing one another in the newspapers of being spies and money-grubbers, we should frighten society with the assurance that we have neither men, nor science, nor literature, nothing! Nothing!”

“When in a serious mood, it seems to me that those people are illogical who feel an aversion toward death. As far as I can see, life consists exclusively of horrors, unpleasantnesses and banalities, now merging, now alternating.”

“Money, like vodka, turns a person into an eccentric.”

“One can only call that youth healthful which refuses to be reconciled to old ways and which, foolishly or shrewdly, combats the old. This is nature’s charge and all progress hinges upon it.”

“The person who wants nothing, hopes for nothing, and fears nothing can never be an artist.”

“You look at any poetic creature: muslin, ether, demigoddess, millions of delights; then you look into the soul and find the most ordinary crocodile!”

“There are people whom even children’s literature would corrupt. They read with particular enjoyment the piquant passages in the Psalter and in the Wisdom of Solomon.”

“I myself smoke, but my wife asked me to speak today on the harmfulness of tobacco, so what can I do? If it’s tobacco, then let it be tobacco.”

“How intolerable people are sometimes who are happy and successful in everything.”

“He who doesn’t know how to be a servant should never be allowed to be a master; the interests of public life are alien to anyone who is unable to enjoy others’ successes, and such a person should never be entrusted with public affairs.”

“It doesn’t matter that your painting is small. Kopecks are also small, but when a lot are put together they make a ruble. Each painting displayed in a gallery and each good book that makes it into a library, no matter how small they may be, serve a great cause: accretion of the national wealth.”

“One must speak about serious things seriously.”

“Eyes—the head’s chief of police. They watch and make mental notes. A blind person is like a city abandoned by the authorities. On sad days they cry. In these carefree times they weep only from tender emotions.”

“At the door of every happy person there should be a man with a hammer whose knock would serve as a constant reminder of the existence of unfortunate people.”

“Ordinary hypocrites pretend to be doves; political and literary hypocrites pretend to be eagles. But don't be disconcerted by their aquiline appearance. They are not eagles, but rats or dogs.”

“Isolation in creative work is an onerous thing. Better to have negative criticism than nothing at all.”

“As I shall lie in the grave alone, so in fact I live alone.”

“All of life and human relations have become so incomprehensibly complex that, when you think about it, it becomes terrifying and your heart stands still.”

“I can’t accept “our nervous age,” since mankind has been nervous during every age. Whoever fears nervousness should turn into a sturgeon or smelt; if a sturgeon makes a stupid mistake, it can only be one: to end up on a hook, and then in a pan in a pastry shell.”

“By poeticizing love, we imagine in those we love virtues that they often do not possess; this then becomes the source of constant mistakes and constant distress.”

“It seems to me that all of the evil in life comes from idleness, boredom, and psychic emptiness, but all of that is inevitable when you become accustomed to living at others’ expense.”

“When a person expends the least amount of motion on one action, that is grace.”