Ajánlott idézetek

oldal 53

„Sok mindent tartottam a kezemben, és mindent elvesztettem; de amit Isten kezébe helyeztem, azt még mindig birtoklom.”

„Erős vár a mi Istenünk. [http://hu.wikipedia.org/wiki/Er%C5%91s_v%C3%A1r_a_mi_Isten%C3%BCnk]”

„Aki húszévesen nem szép, harmincadik évében nem erős, negyvenévesként nem okos, ötvenévesként nem gazdag, annak már nincs reménye.”

„Erős a bor, erősebb a király, még erősebbek az asszonyok, de az igazság a legerősebb.”

„Légy bűnös és vétkezz erősen, de higgy erősebben s örvendj Krisztusban.”

„Erős vár a mi Istenünk.”

„Az értelmet át kell verni, meg kell vakítani, és el kell pusztítani. A hitnek lábbal kell taposnia minden értelmet, érzéket, és megértést, és bármit is lát figyelmen kívül kell hagyni és… semmit sem ismerni, csak az Úr szavát.”

„Élet közepette is körülvesz a halál.”

„A béke fontosabb minden igazságnál; és a béke nem az igazságért van, hanem az igazság van a békéért.”

„Semmit sem veszíthetek, mert semmim sincs.”

„Ha meg akarod változtatni a világot, ragadj tollat, és írj!”

„Aki jobban szeret, az az alsóbbrendű, és szenvednie kell.”

„Nekem személyesen fel kell készülnöm arra, hogy az életem materiális alapjai teljesen megváltoznak. Ha a háború sokáig tart, egészen bizonyosan valami olyasmi leszek, amit az ember tönkrementnek mond.”

„Nem ismerek zónákat. A látogatásom magának Németországnak szól, Németországnak, mint egésznek, nem pedig egy megszállt területnek.”

„Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek? […] Mert […] minél mélyebben fürkészünk, minél messzebbre hatolunk és tapogatózunk, a kezdeti alapok tökéletesen megmérhetetlennek bizonyulnak, s mérőónunk elől, bármilyen kalandos távolságokba gombolyítjuk alá zsinegét, mindig újra és tovább húzódnak vissza a feneketlenségbe. Találóan mondhatjuk itt, hogy »újra és tovább«, mert kutató buzgalmunkkal a kikutathatatlan incselkedő játékot űz, látszatmegállókat és úticélokat kínál, melyek mögött, amint elértük őket, újabb szakaszok tárulnak fel […] /Előjáték: Pokolraszállás/”

„Mihelyt az irónia megszűnik az ékesszólás közvetlen, klasszikus eszköze lenni, amely a józan értelem számára egyetlen pillanatig sem lehet félreérthető, nyomban léhasággá válik, a civilizáció kerékkötőjévé, a megrekedéssel, szellemtelenséggel, bűnnel való tisztátalan kacérkodássá.”

„A kezdetek általában ijesztőek, a végek pedig általában szomorúak, de a kettő között található minden, ami miatt érdemes élni.”

„Soha nem tudod, hogy mennyire vagy erős, amíg az erősnek lenni az egyetlen választásod.”

„A zeném örökké fog szólni. Talán bolondság ezt mondani, de ha ismerem a tényeket, akkor mondhatok tényeket. A zeném örökké fog szólni.”