„Mások megismerése bölcsesség, önmagad megismerése megvilágosodás.”

„A bölcsesség akkor szűnik meg bölcsesség lenni, amikor túl büszke lesz ahhoz, hogy sírjon, túl komoly ahhoz, hogy nevessen, és túl önző ahhoz, hogy mást keressen önmagán kívül.”

Halíl Dzsibrán (1883–1931)

„Nem az önérdek motivációjával akarok manipulálni másokat. Hanem a bölcsesség jó felhasználásával, hogy önmagunk és mások javát szolgáljuk, miközben empatikusan viszonyulunk minden érző lényhez.”

Richard Gombrich (1937)

„A bölcsesség önmagában más tudományok tudománya.”

Platón (-427–-347 i.e.) ókori görög filozófus, iskolaalapító

„Az az ember, aki mindent, ami a boldogsághoz vezet, önmagától és nem másoktól teszi függővé, a legjobb tervet választotta a boldog élethez. Ez a mértékletesség embere, a férfias jellem és a bölcsesség embere.”

Platón (-427–-347 i.e.) ókori görög filozófus, iskolaalapító

„Legyen elméd mindig olyan fényes és tiszta mint a hatalmas égbolt, a nagy óceán és a legmagasabb csúcs, üres minden gondolattól. Testedet mindig tartsd tele fénnyel és meleggel. Töltsd meg magad a bölcsesség és a megvilágosodás erejével.”

Uesiba Morihei (1883–1969)

„A titok megtartása bölcsesség, de elvárni, hogy mások is megtartsák, ostobaság.”

Samuel Johnson (1709–1784) angol tudós, költő

„Az igazi bölcsesség mindannyiunk számára akkor jön el, amikor rájövünk, milyen keveset értünk az életből, önmagunkból és a körülöttünk lévő világból.”

Iszokratész (-436–-338 i.e.)

„A természetben uralkodó, első és legfőbb bölcsesség úgy alkotta művét, hogy mindenkinek egyéni érdeke és java legyen az általános jó érdekében való munkálkodás; és ha az ember elfordul ettől, gyakorlatilag annyira megkárosítja magát, hogy többé saját boldogságát és jólétét sem segíti elő. Ebben a vonatkozásban közvetlenül önmaga ellensége: nem is lehet másként jó vagy hasznos önmagának, csak ha továbbra is jó a társadalomnak és annak az egésznek a szempontjából, amelynek ő maga egy része.”

Anthony Ashley-Cooper, Shaftesbury harmadik grófja (1671–1713)

„Van a fej bölcsessége, és van a szív bölcsessége.”

Charles Dickens (1812–1870) angol író