Népszerű idézetek

oldal 26

„Aki könyvet olvas, kezdetnek éppúgy hajlandó eltársalogni az időjárásról, mint akárki más, de innen általában tovább is tud lépni.”

„Egy embernek semmit sem taníthatsz meg. Csak segíthetsz neki rátalálni.”

„A világegyetem káosz, mégis racionális törvények uralják.”

„Az idealista javíthatatlan. Ha kipenderítik a mennyországból, eszményt kovácsol a poklából.”

„Túl sokat gondolkodunk és túl keveset érzünk.”

„A világ összes sötétsége nem képes eloltani egyetlen gyertya fényét.”

„Bármelyik bolond tudhat bármit. A lényeg, hogy meg is értsük, amit tudunk.”

„A régi törvények érvényüket vesztik, mihelyt a mozgó test sebessége megközelíti a fényét… A tömeg tulajdonképpen energia, viszont az energiának is van tömege.”

„Én nem egy sztár leszek, hanem legenda.”

„Az élet nem megoldandó probléma, hanem megtapasztalandó valóság.”

„Ha a szabad választásokon bármiben valóban szabadon dönthetnénk, csak nem gondoljátok, hogy megengednék nekünk.”

„Egyetlen embert sem lehet tönkretenni, amíg megőrzi méltóságát, és azt vallja, hogy az őt megalkotó hatalmas Istennel áll rokonságban.”

„Megpróbáltalak levegőnek nézni, / de rájöttem, levegő nélkül nem tudok élni.”

„Mihelyst társaid jó és rossz tulajdonságaival foglalkozol, rést nyitsz a szíveden, amin belép a gonoszság. Mások vizsgálata, bírálata és a velük való versengés gyöngévé tesz, majd legyőz téged.”

„Némelyik álom meghal és lehullik, ez az élet egyik keserű igazsága. Hány ilyen keserű igazság van még?”

„Az NKVD eszmények nélküli, korrupt, jól fizetett bürokraták elfajult szervezetévé vált, amely visszatetsző tetteivel semmi mást nem szolgál, mint Sztálin beteges gyanakvásának szítását.”

„A „nyugati kultúra” kissé lógott rajtunk, mint frakk a négeren. Idegeink bűntudatosan lázadoztak. A kapuban gyanítani kezdtük, hogy a „Nyugat”valami más is, mint Anatole France művei, meglehetősen rossz magyar fordításban, Ady párizsi benyomásai, francia divatlapok és bajuszpedrők, történelmi leckék az iskolában s rosszul kiejtett francia szavak, melyeket oly hatásosan lehetett elhelyezni a köznapi beszédben. Kezdtük sejteni – inkább csak légköri benyomás volt ez ott, a belga-német határon! –, hogy polgárnak lenni, a szó nyugati értelmében más, mint polgárnak lenni odahaza; nemcsak a négy szoba teszi meg a gőzfűtés, a cselédek, Goethe összes művei a könyvszekrényben meg a finom úri társaság
…
Zavartan éreztük, nagyon finom idegekkel, hogy polgárnak lenni nem egészen ugyanaz Nantes-ban, mint Kassán – s mi odafent, a mi „nagy urbanitású” felvidéki városainkban, valahogy kínos-lelkiismeretesen voltunk polgárok, úgy iparkodtunk, mint az eminens diákok, valósággal szorgalmi feladatokat végeztünk polgáriasságból, ernyedetlenül civilizálódtunk. Nantes-ban valószínűleg éppen csak éltek az emberek egy életformán belül, különösebb osztálybecsvágy nélkül.”

„A nő addig szép, amíg szeretik.”

„Jobb a szívben tartani a Bibliát, mint a könyvespolcon.”