„Aki tanul, annak szenvednie kell. És még álmunkban is cseppenként hullik a fájdalom, amely nem tud feledni, a szívre, míg végül saját kétségbeesésünkben, akaratunk ellenére, Isten rettenetes kegyelmei által bölcsességre jutunk.”

„A nyugodt kétségbeesés, amely nem háborog a dühtől, és nem átkozza az eget, maga a bölcsesség.”

„A kétségbeesés gyöngíti látásunk, és süketté teszi fülünk. Nem látunk mást, csak a vég kísérteteit, és nem hallunk mást, csak zaklatott szívünk dübörgését.”

„Van a fej bölcsessége, és van a szív bölcsessége.”

„A bölcsesség kezdete a kételkedésben rejlik; a kételkedés által jutunk el a kérdéshez, és a keresés által juthatunk el az igazsághoz.”

„Amit az elme el tud képzelni és el tud hinni, és amire a szív vágyik, azt el is tudod érni.”

„A bölcsesség a végén kezdődik.”

„A tudás büszke arra, hogy olyan sokat tud; a bölcsesség alázatos, hogy nem tud többet.”

„Semmi sem puhább vagy rugalmasabb, mint a víz. Ennek ellenére semmi sem tud ellenállni neki.”

„Soha senki nem állíthatja, hogy felfogta Isten sokféle és rejtett kegyelmének természetét; senki sem mérheti fel az Ő mindent átfogó irgalmát.”