„Önök természetesen mindannyian tudják, hogy a régi időkben három intellektuális érvet használtak Isten létezésének bizonyítására, s Immanuel Kant mindhármat elintézte A tiszta ész kritikájában. Rögtön kitalált azonban egy újabb érvet, melyet igen meggyõzõnek érzett -- ez volt a morális érv. Olyan volt Kant, mint sok más ember: intellektuális kérdésekben szkeptikus volt, erkölcsi ügyekben azonban mélyen hitt azokban az alapelvekben, amelyeket még kicsi gyerekkorában szívott magába.”

„Amit szükségből fogadtak el, (azt) nem lehet érvként felhozni.”

„Az erény a tettekben van, nincs szükség, sem érvekre, sem tanokra.”

„Nyomorúságos érv a megszokásra és a hagyományokra támaszkodni.”

„Akkor nincs mit mondanom. Meg kell hajolni az érv súlya alatt, nincs mese.”

„A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.”

„Ha az ember meg akar győzni valakit, ne a megfelelő érvekben bízzon, hanem a megfelelő szavakban.”

„Ha a szeretet, vagy az erőszakmentesség nem a létünk törvénye, minden érvem darabokra hullik.”

„Mindig olyan voltam, hogy semmi másra nem hallgattam, csak arra az érvre, amely, ha a dolgot megfontoltam, előttem a legjobbnak tetszett.”

„Nem bízom azokban az emberekben, akik nagyon jól tudják, hogy Isten mit akar tőlük, mert azt veszem észre, hogy ez mindig egybevág a saját vágyaikkal.”