„Ez életem titka. Hiába keresnétek más magyarázatot. Soha sem feledkeztem meg Nüsszai Szent Gergely szavairól: Nem a mi akaratunk, hanem Isten akarata a mi békességünk.”

„Isten akaratából az ember a természet királya, és minden, amit a föld termel, neki terem.”

„1989: Békesség a teremtő Istennel, békesség az egész az egész teremtett világgal.”

„Habár a Nagy Vezér [Kim Ir Szen] azt mondta, hogy az emberek igenis egyenek rendesen, rizst és húslevest, hordjanak selyemruhát, és éljenek cseréptetős házakban, nem teljesítettük akaratát… Elértük, hogy országunk erős lett katonai téren, nem is beszélve a politikáról és ideológiáról, de még mindig van számos hiányosság az átlagemberek életében. Próbálkozom [Kim Ir Szen] akaratának véghezvitelével, úgy, hogy ezeken a hiányosságokon próbálok javítani.”

„…olyan rossz, hogy nincs Isten / én egész életemben hiába törekedtem, hiába voltam jó, hiába voltam rossz / talán csak azért szerettem a mamát, mert ennem adott, volt hova hazamennem…”

„Az embernek legnagyobb örömét kell lelnie a valóságos életben, ha abból akarja meríteni művészete tárgyát; mert csak a való életből merítheti a műalkotáshoz való akaratot.”

„A szerelemnek hirtelen kell érkeznie, villám és mennydörgés között - mint egy égiháborúnak, amely úgy szakad az életre, felforgatja, elragadja az ember akaratát, mint a falevelet, és örvénybe sodorja mindenestül.”

„Aki tanul, annak szenvednie kell. És még álmunkban is cseppenként hullik a fájdalom, amely nem tud feledni, a szívre, míg végül saját kétségbeesésünkben, akaratunk ellenére, Isten rettenetes kegyelmei által bölcsességre jutunk.”

„A legelőrelátóbb, a legpontosabban kalkuláló ember is csak játékszer a sors kezében. Semmi sem biztos, csak a jelen, minden más az ismeretlen fennhatósága alá tartozik, amit nevezhetünk szerencsének, balszerencsének, végzetnek, vagy Isten kifürkészhetetlen akaratának. Csak egy a fontos: hogy soha ne törődjünk bele a vereségbe, és minden kudarc után képesek legyünk újrakezdeni.”

„…Istennel, ő szent fölségével bizonyítjuk, hogy mü magunknak sem az fényes portán, sem itt az országbeli akármi rendek között fejedelemséget nem keresvén, egyenlő akaratból őkegyelmek ezt az terhet és súlyos gondot müreánk vetötték, mely választásokban oly szabadosak voltanak őkegyelmek, hogy az főszerdár és az pasák nemhogy neveztenek vagy commendáltanak volna valakit, de csak szömmel való intéssel sem mutattanak senkire.”