Idézetek légkör-ről

Idézetek gyűjteménye a légkör, rossz szerencsét, emberek, szó témáról .

Idézetek légkör-ről

„A „nyugati kultúra” kissé lógott rajtunk, mint frakk a négeren. Idegeink bűntudatosan lázadoztak. A kapuban gyanítani kezdtük, hogy a „Nyugat”valami más is, mint Anatole France művei, meglehetősen rossz magyar fordításban, Ady párizsi benyomásai, francia divatlapok és bajuszpedrők, történelmi leckék az iskolában s rosszul kiejtett francia szavak, melyeket oly hatásosan lehetett elhelyezni a köznapi beszédben. Kezdtük sejteni – inkább csak légköri benyomás volt ez ott, a belga-német határon! –, hogy polgárnak lenni, a szó nyugati értelmében más, mint polgárnak lenni odahaza; nemcsak a négy szoba teszi meg a gőzfűtés, a cselédek, Goethe összes művei a könyvszekrényben meg a finom úri társaság
…
Zavartan éreztük, nagyon finom idegekkel, hogy polgárnak lenni nem egészen ugyanaz Nantes-ban, mint Kassán – s mi odafent, a mi „nagy urbanitású” felvidéki városainkban, valahogy kínos-lelkiismeretesen voltunk polgárok, úgy iparkodtunk, mint az eminens diákok, valósággal szorgalmi feladatokat végeztünk polgáriasságból, ernyedetlenül civilizálódtunk. Nantes-ban valószínűleg éppen csak éltek az emberek egy életformán belül, különösebb osztálybecsvágy nélkül.”

Márai Sándor (1900–1989) magyar író, költő, újságíró

247-248. oldal
Az Egy polgár vallomásai című regényből

Rossz szerencsét, Emberek, Iskola, Feladatok

„Hiszek Istenben, Mozartban és Beethovenben, hasonlóképp az ő tanítványaikban. Hiszek a Szentlélekben, az egyetlen, oszthatatlan művészet igazságában; hiszek abban, hogy a művészet Istentől való, és minden megvilágosodott emberben él; hiszem, hogy aki csak egyszer is megfürdette lelkét a művészi élvezet fennkölt légkörében, az örökké alázatos híve marad, és sohasem tagadja meg azt. Hiszem, hogy mindenki üdvözül a művészetben, és éppen ezért mindenkinek joga van ahhoz, hogy éhen is haljon érte!”

Richard Wagner (1813–1883) német zeneszerző, karmester, esztéta, 1813-83

Élet, Emberek, Igazság, Művészet

„Röpködnek köröttünk a szavak, kis és nagy hangzászlók, zászlóerdők; kinyúlnak, mint remegő kolduskéz; kinyílnak, mint szobaszellőztető ablakok: rohannak a veszett parancstorpedók; lezuhannak a lélek torkán, mint pezsdítő ital vagy keserű orvosság; összeütköznek és párbajt vívnak, szövetkeznek, épülnek és építkeznek; megkövesedett masszáik könyvtárba tornyosulnak, s bizonyos csoportosításban, versben vagy regényben, időnként föltámadnak, mint Lázár a sírból; némelyik szó egész könyvet tud íratni magáról, és nemzedékek agyát megtermékenyíti; de bármi is a sorsuk, itt röpködnek köröttünk különböző kis akaratokat hordozva léghajóikon, néha az egész földet körülnyargalják, s néha, rossz légköri viszonyok miatt, csak évszázadok alatt jutnak el a szomszédba is; óriási kristálytemetőjük a csönd, tele az elmúlt hangok tetemeivel; s az élő szavak egyre tovább röpködnek, mindenütt, megtöltik az utcát, hivatalokat, dísztermeket, magánlakásokat; járnak-kelnek bennünk, mint a bacilusok, átáramlanak rajtunk, mint vason az elektromosság, és megtörnek bennünk, mint prizmán a fény, hét színre, s mindegyik szín továbbmegy más otthont keresni, más fület és más színtörést.”

Szabó Lőrinc (1900–1957) magyar költő, műfordító

Emlékezések és publicisztikai írások

Sors, Rossz szerencsét, Könyvek, Szín

„A „nyugati kultúra” kissé lógott rajtunk, mint frakk a négeren. Idegeink bűntudatosan lázadoztak. A kapuban gyanítani kezdtük, hogy a „Nyugat”valami más is, mint Anatole France művei, meglehetősen rossz magyar fordításban, Ady párizsi benyomásai, francia divatlapok és bajuszpedrők, történelmi leckék az iskolában s rosszul kiejtett francia szavak, melyeket oly hatásosan lehetett elhelyezni a köznapi beszédben. Kezdtük sejteni – inkább csak légköri benyomás volt ez ott, a belga-német határon! –, hogy polgárnak lenni, a szó nyugati értelmében más, mint polgárnak lenni odahaza; nemcsak a négy szoba teszi meg a gőzfűtés, a cselédek, Goethe összes művei a könyvszekrényben meg a finom úri társaság”

Márai Sándor (1900–1989) magyar író, költő, újságíró

Az Egy polgár vallomásai című regényből

Rossz szerencsét, Iskola

„Az evolúció felőlem elmehet a pokolba. Hatalmas tévedés vagyunk. Egyetlen évszázadnyi közlekedési őrjöngéssel halálos sebet ejtettünk ezen a kedves, életadó bolygón – az egyetlenen az egész Tejúton. A kormány hadat visel a drogok ellen, nem igaz? Akkor menjen neki a kőolajnak is! Beszéljen arról, milyen káros a kőolaj bódulata! Ez aztán a káros bódulat! Ha tankolunk egy keveset az autónkba, akár száz mérföldet is megtehetünk óránként, elüthetjük a szomszéd kutyáját, és a cafatokra téphetjük a légkört.”

Kurt Vonnegut (1922–2007)

A hazátlan ember

„A roggyant Nelson Hotel, a sötét kocsma, a cipőbolt és a többie, amelyeken a kiöntött folyó folyó zsírkrétája húzott, vizszintes stráfot, ugyanilyen kísérteties, álomszerű, félig-meddig irreális légkört árasztanak, mint ami a Fekete Házat is áthatja.”

Stephen King könyv A Fekete Ház

A Fekete Ház (2001)

„Egy spirituális légkört, egy erkölcsi légkört fogunk teremteni, amelyben a hősi ember megszülethet és boldogulhat. E hős fogja a népet a nagyság útján vezetni.”

Corneliu Zelea Codreanu (1899–1938)

Légionáriusaimnak: A Vasgárda (1936), Politika, Nemzet és Hagyomány

„A beton akarsz lenni, amire a színész rálép. A te dolgod az, hogy biztonságot adj. A te dolgod az, hogy egy jó légkört teremts. A te dolgod az, hogy egészen pontosan tudja, hogy mi a közös cél, hogy nem azért van itt, mert ő ért rá, hanem azért van itt, mert benne hiszek. Az a dolgod, hogy legyen egy koncepció ami végig van gondolva. Az dolgod, hogy ha a forgatókönyv nem elég jó amikor huszadszor írod újra, akkor tépd össze még tízszer. Az a dolgod, hogy amikor írsz, akkor elképzeld, hogy egy színész vagy akinek ez a szöveg a kezébe kerül és olyan igényszinten dolgozd újra meg újra meg újra, hogy az egy ilyen helyzetben is kielégítő legyen a számodra.”

Szentgyörgyi Bálint (1992)

Forrás: The VR