Idézetek kritika-ről

„Nem hagyhatod, hogy a dicséret vagy a kritika elhatalmasodjon rajtad. Gyengeség, ha bármelyiknél leragadsz.”

„A kritikát könnyen elkerülheted, ha nem mondasz semmit, nem teszel semmit, és nem vagy semmi.”

„Móricz Zsigmond megelőzi a kritikát és maga vádolja be önmagát: regényét egy valóságos élő paraszt elbeszélésének keretébe állítja. Elmondja, hogy egy napon megjelent nála egy falujabéli paraszt, távoli rokona, Joó György és nyomorában segítségét kérte. Ő aztán tollba mondatta véle az élet-történetét.”

„Kádár valóban nehezen viselte a bírálatokat, a szembeszegülést akaratával, egy őszinte híve kis malíciával jegyezte meg róla: - Kádár elvtárs jól bírta a kritikát - főleg ha dicsérték.”

„A kritika, akárcsak a filozófia és a történelem, az okos és kíváncsi elmék számára írt regényféle, a regény pedig, alapjában véve, mindig önéletrajz. Az a jó kritikus, aki lelkének a remekművek között átélt kalandjait meséli el.”

„Körünkben fonák pártoskodások űzik dulongásaikat. (…) Nem hon és mesterség szeretete az, ami embereinket a dulásokra ragadozza, hanem szilaj tűz, neveletlenség, éretlen gőg. Ha a vázakat döntik, azzal nem gondolok; még örvendek neki; de azt tenni méltósággal illik, nem vadsággal. Hol a Kritikai Lapokban legkisebb nyoma a szív meleg érzéseinek? Pedig a kritika ki nem zárja a szívet…
(356. oldal.)”

„Mindegy, hogy bal- vagy jobboldal, ugyanúgy, ahogy az is mindegy, hogy RTL Klub vagy Hír TV. Bárcsak odaállhatnék valamelyik oldalra, mert az számomra azt jelentené, hogy az egyik oldal jó, a másik meg rossz, de Magyarországon két rossz oldal van. Azaz most már három: kormányoldal, balliberális ellenzék és szélsőjobb. Egyik rosszabb, mint a másik. Egy sem érdemel bizalmat. Többek közt azért vagyok független, mert hiszek ebben a szerepben, de ha a politikában lenne egy jó oldal, akkor odaállnék. Sajnos azonban nincs. Csak koncokat osztó gazdák vannak. Magyarországon nincs független értelmiségi attitűd: a politizáló értelmiség kizárólag médialakájokból áll. Ezeket nyilván nem lenne szabad értelmiségieknek nevezni. Ezek csahos kutyák, akik azonban nem a közvéleményt szolgálva csaholnak, nem az embereket védik, hanem bizonyos politikai pártokat és gazdasági érdekeket. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy az érdemi kritika értékek és ideológiák mentén zajlik, nem öncélú fikázódást jelent, erre is van ugyanis számos nyilvános példa.”

„Kritikát kérnek tőled, de dicséretet szeretnének.”

„Mikor Berta Bertalan azt írta új regényében, hogy a lakatosok célba lőnek a hegesztőpisztollyal, a kritika egyöntetűen azt tanácsolta neki: próbáljon megmártózni az élet sűrűjében.”

„Kritikaként nem érdemes felróni azt, hogy az egyébként néppárti politikát folytató jobb- és baloldal integrálja a radikális szavazókat. Ezt én társadalmi szempontból jótékonynak tartom. Ez akadályozza meg, hogy Magyarország azokhoz az országokhoz hasonlítson, ahol hol jobb-, hol baloldalról nőnek fel radikális erők, amelyeket csak a Jóisten tudja meddig lehet a 20 százalék alatti kalodában tartani.”

„A gyilkosság a kritika végletes megnyilvánulási formája.”

„Annyi bizonyos, aki egyszer a kritikát megízlelte, örökre megundorodik minden dogmatikai fecsegéstől, mellyel azelőtt szükségből beérte, mert eszének szüksége volt valamire, s jobbat foglalkoztatására nem találhatott.”

„Csak egy módja van annak, hogy elkerüld a kritikát: Ne csinálj semmit, ne mondj semmit, és ne legyél semmi”

„A nagyság végső bizonyítéka az, ha valaki képes elviselni a kritikát harag nélkül.”

„A kritika elkerülése érdekében ne mondj semmit, ne tegyél semmit, ne légy semmi.”

„A kritika a legjobb esetben újrateremtő, nem pedig szellemgyilkos.”