Thomas Mann idézet

oldal 5

„Magány termi az eredetiséget, a merészen, meghökkentően szépet, a költeményt. Ámde magány termi a fonákot, az aránytalant, az abszurdot és a tilalmast is.”

„Az élet nem a tökéletesség esztétikai eszményének eléréséhez szükséges eszköz; ellenkezőleg, a mű az élet etikai szimbóluma.”

„Minden értelmes embernek mérsékelt szocialistának kellene lennie.”

„Tarts minden pillanatot szentnek. Adj mindegyiknek tisztaságot és értelmet, mindegyiknek a tudatosságod súlyát, mindegyiknek az igaz és megfelelő beteljesülést.”

„Jól írni majdnem ugyanaz volt, mint jól gondolkodni, és a jó gondolkodás volt a következő dolog a jó cselekvés mellett.”

„Ha az emberi értelem akarja, hogy erősebb legyen a sorsszerűségnél, akkor már erősebb is.”

„Korunk termelte ki azt a különös, torz jelenséget, hogy az együgyűek tömeggyülekezete beteges elragadtatással ujjong az emberi jogok eltörlésén, amelyet valaki hangszórón hirdet az emelvényről.”

„Bárcsak vége lenne már ennek a háborúnak! Bárcsak eltávolíttatnának azok a szörnyű emberek, akik Németországot ide juttatták, hogy aztán hozzákezdhessünk gondolkodni egy új élet megindításán, a belső és külső romok eltakarításán, az újjáépítésen, a többi néppel történő értelmes kiegyezésen és a velük való méltó együttélésen!”

„Nekem személyesen fel kell készülnöm arra, hogy az életem materiális alapjai teljesen megváltoznak. Ha a háború sokáig tart, egészen bizonyosan valami olyasmi leszek, amit az ember tönkrementnek mond.”

„Nehéz elviselni. A Németországot uraló mérgezett atmoszféra felidézése azonban könnyebbé teszi. Könnyebbé teszi, mert az ember valójában semmit nem veszít. Ahol én vagyok, ott van Németország. Magamban hordom a német kultúrámat. Kapcsolatban élek a világgal, és nem úgy tekintek magamra, mint elbukott emberre. /Interjú a New York Times-nak, 1938. február 21. /”

„Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek? […] Mert […] minél mélyebben fürkészünk, minél messzebbre hatolunk és tapogatózunk, a kezdeti alapok tökéletesen megmérhetetlennek bizonyulnak, s mérőónunk elől, bármilyen kalandos távolságokba gombolyítjuk alá zsinegét, mindig újra és tovább húzódnak vissza a feneketlenségbe. Találóan mondhatjuk itt, hogy »újra és tovább«, mert kutató buzgalmunkkal a kikutathatatlan incselkedő játékot űz, látszatmegállókat és úticélokat kínál, melyek mögött, amint elértük őket, újabb szakaszok tárulnak fel […] /Előjáték: Pokolraszállás/”

„Bárcsak vége lenne már ennek a háborúnak! Bárcsak eltávolíttatnának azok a szörnyű emberek, akik Németországot ide juttatták, hogy aztán hozzákezdhessünk gondolkodni egy új élet megindításán, a belső és külső romok eltakarításán, az újjáépítésen, a többi néppel történő értelmes kiegyezésen és a velük való méltó együttélésen! - Ez az, amit szeretnétek? Ez a ti vágyatokat is kifejezi? Úgy hiszem. Elegetek van a halálból, a rombolásból, a káoszból, mégha korábban titokban talán vágytatok is rá. Rendet akartok és életet, egy új életrendet, bármilyen nehezen és sötéten is alakulnak majd a következő évek. /Rádióbeszéd, 1945. január 14./”

„Nem ismerek zónákat. A látogatásom magának Németországnak szól, Németországnak, mint egésznek, nem pedig egy megszállt területnek.”

„Aki jobban szeret, az az alsóbbrendű, és szenvednie kell.”

“This longing for the bliss of the commonplace.”

“It is a cruel atmosphere down there, cruel and ruthless.”

“I never can understand how anyone can not smoke — it deprives a man of the best part of life … with a good cigar in his mouth a man is perfectly safe, nothing can touch him — literally.”

“Democracy is timelessly human, and timelessness always implies a certain amount of potential youthfulness.”

“Wagner’s art is the most sensational self-portrayal and self-critique of German nature that it is possible to conceive.”

“This conflict between the powers of love and chastity … it ended apparently in the triumph of chastity. Love was suppressed, held in darkness and chains, by fear, conventionality, aversion, or a tremulous yearning to be pure…. But this triumph of chastity was only an apparent, a pyrrhic victory. It would break through the ban of chastity, it would emerge — if in a form so altered as to be unrecognizable.”

“I, for one, have never in my life come across a perfectly healthy human being.”

“Opinions cannot survive if one has no chance to fight for them.”

“If you are possessed by an idea, you find it expressed everywhere, you even smell it.”

“I met the New Passion, then, as democracy, as political enlightenment and the humanitarianism of happiness. I understood its efforts to be toward the politicization of everything ethos; its aggressiveness and doctrinary intolerance consisted – I experienced them personally – in its denial and slander of every nonpolitical ethos. “Mankind” as humanitarian internationalism; “reason” and “virtue” as the radical republic; intellect as a thing between a Jacobin club and Freemasonry; art as social literature and maliciously seductive rhetoric in the service of social “desirability”; here we have the New Passion in its purest political form as I saw it close up. I admit that this is a special, extremely romanticized form of it.”

“He was all for catharsis and purification, he dreamed of an aesthetic consecration that should cleanse society of luxury, the greed of gold and all unloveliness.”

“What they, in their innocence, cannot comprehend is that a properly constituted, healthy, decent man never writes, acts, or composes.”

“What a glorious gift is imagination, and what satisfaction it affords!”

“Two principles, according to the Settembrinian cosmogony, were in perpetual conflict for possession of the world: force and justice, tyranny and freedom, superstition and knowledge; the law of permanence and the law of change, of ceaseless fermentation issuing in progress.”

“The intellect longs for the delights of the non-intellect, that which is alive and beautiful dans sa stupidité.”

“Hidden away amongst Aschenbach’s writing was a passage directly asserting that nearly all the great things that exist owe their existence to a defiant despite: it is despite grief and anguish, despite poverty, loneliness, bodily weakness, vice and passion and a thousand inhibitions, that they have come into being at all. But this was more than an observation, it was an experience, it was positively the formula of his life and his fame, the key to his work.”

“I must tell you that we artists cannot tread the path of Beauty without Eros keeping company with us and appointing himself as our guide.”

“There is both rhyme and reason in what I say, I have made a dream poem of humanity. I will cling to it. I will be good. I will let death have no mastery over my thoughts. For therein lies goodness and love of humankind, and in nothing else.”

“With astonishment Aschenbach noticed that the boy was entirely beautiful. His countenance, pale and gracefully reserved, was surrounded by ringlets of honey-colored hair, and with its straight nose, its enchanting mouth, its expression of sweet and divine gravity, it recalled Greek sculpture of the noblest period.”

“Latin phrase meaning "It pleases to experiment", Ch. 4”
Placet experiri

“I have read your book and its terrible documentation with deepest emotion. I cannot describe the mixed feeling of abhorrence and loathing which has filled my heart while perusing these records of human degradation and abominable cruelty.. . . To keep quiet would serve only the moral indifference of the world. . . You have done your duty in publishing this book and bringing these facts to light.”

“One always has the idea of a stupid man as perfectly healthy and ordinary, and of illness as making one refined and clever and unusual.”

“My aversion from music rests on political grounds.”

“Psycho-analyses — how disgusting.”

“Extraordinary creature! So close a friend, and yet so remote.”

“Reduced to a miserable mass level, the level of a Hitler, German Romanticism broke out into hysterical barbarism.”

“It is not good when people no longer believe in war. Pretty soon they no longer believe in many other things which they absolutely must believe in if they are to be decent men.”

“But he would “stay the course” — it was his favorite motto.”

“The meeting in the open of two dogs, strangers to each other, is one of the most painful, thrilling, and pregnant of all conceivable encounters; it is surrounded by an atmosphere of the last canniness, presided over by a constraint for which I have no preciser name; they simply cannot pass each other, their mutual embarrassment is frightful to behold.”