Plutarkhosz idézet

oldal 6

„Nincs szükségem egy olyan barátra, aki változik, amikor én változom, és aki bólint, amikor én bólintok; az árnyékom azt sokkal jobban csinálja.”

„Az embernek nem áll hatalmában nem hibázni; de a bölcsek és a jók hibáikból és tévedéseikből tanulnak.”

„Tanulj meg hallgatni és még azokból is profitálni fogsz, akik butaságot beszélnek.”

„Amit belsőleg elérünk, az megváltoztatja a külső valóságot.”

„A hallgatás a megfelelő időben bölcsesség, és jobb, mint bármilyen beszéd.”

„A rómaiak tehát két oldalról támadtak, a szürakuszaiakat pedig rémület fogta el, s félelmükben elnémultak, mert azt gondolták, hogy ilyen hatalmas erővel semmit nem állíthatnak szembe. Ekkor azonban Arkhimédész megindította gépezeteit, amelyek mindenféle lövedéket, óriási köveket szórtak a szárazföldi csapatokra nagy robajjal és hihetetlen gyorsasággal, úgyhogy senki nem volt képes ellenállni nekik, földre sújtottak mindenkit, akit értek, és összezavarták a hadsorokat. Ami pedig a hajókat illeti, a bástyafalakról hirtelen gerendák nyúltak ki föléjük, teljes súlyukkal rájuk zuhantak és elsüllyesztették őket. Más hajók orrára darucsőrszerű vaskapcsok csappantak, függőlegesen a magasba emelték, majd a tatjuknál visszaejtették őket a vízbe. Voltak hajók, amelyeket körbeforgatott egy távolról irányított gépezet, majd úgy hozzácsapott a falak tövében emelkedő szirtekhez és sziklákhoz, hogy a legénység is mind egy szálig odaveszett. Másfajta gépezetek kiemelték a hajókat a vízből. Szörnyű látvány volt, amint a magasban himbálózott a hajó, az emberek szanaszét repültek a fedélzetről, majd a vaskarmok elengedték az üres hajót és alázuhant a mélybe vagy a falakhoz csapódott. Marcellus gályákra szereltetett gépezete, amelyet sambucá-nak, lantnak neveztek, mert hasonlított ehhez a zeneszerszámhoz, még közel sem ért a várfalakhoz, amikor rázuhant egy tíz talentum súlyú kődarab, majd egy második és harmadik is. A kövek nagy robajjal és recsegéssel összezúzták a gépezet talapzatát, széttörték a gályákat, úgyhogy Marcellus zavarodottságában gyorsan visszafelé irányította a hajókat, és parancsot adott a gyalogságnak a visszavonulásra.”

„Arkhimédész, Hierónnak, Szürakusza királyának rokona és barátja, közölte a királlyal, hogy bármilyen adott erővel bármilyen súlyt lehet mozgatni. Mint mondják, bizonyításának ereje által annyira felbátorodott, hogy kijelentette, ha van egy másik világ, és ő el tud menni oda, akkor azt el is tudja mozdítani. Hierón igen meglepődött, és kérte Arkhimédészt, valósítsa meg állítását, mutasson meg neki egy csekély erővel elmozdított nagy súlyt. Arhimédész kiválasztott magának a királyi flottából egy háromárbócos szállítóhajót, amelyet sok ember nagy fáradsággal vonszolt a partra, és miután sok utast és a szokásos rakományt elhelyezték a fedélzeten, a hajótól egy kissé távolabb leült a partra, és minden nagyobb erőfeszítés nélkül, kezével bonyolult csigarendszert mozgatva a hajót simán és egyenletesen húzta magához, mintha az a vízen siklott volna tova”

„Arkhimédész, bár fölényes és nemes szellemű férfiú volt, s az elméleti tudományok olyan káprázatos gazdagságával rendelkezett, hogy tudásával nem is az emberi, hanem szinte az isteni értelem és bölcsesség hírnevét szerezte meg magának, semmit nem volt hajlandó írásban megörökíteni, mert a mechanikára alapozott mesterséget, amely az élet szükségleteinek szolgálatában állt, nemtelennek és közönségesnek minősítette. Becsvágyát csak azok a tudományok elégítették ki, amelyekben a szép és tökéletes nem vegyül a szükségessel. Úgy gondolta, hogy ezek a tudományok nem hasonlíthatók össze a többiekkel, mert bennük a tartalom versenyre kel a bizonyítással: az előbbi nyújtja a nagyságot és a szépséget, az utóbbi a szabatosságot és a meggyőző erőt. A geometriában ugyanis nem akadt egyetlen nehezebb és fogasabb kérdés sem, amelyet ne a legegyszerűbben és a legvilágosabban fejtett volna ki. Ezt egyesek természet adta tehetségének, mások rendkívüli szorgalmának tulajdonítják, bár úgy tűnt fel, hogy fáradság nélkül és könnyedén oldott meg minden feladatot. Ha valaki hiába kereste valamely probléma megfejtését, Arkhimédész könnyedén és rövid úton elsegítette a bizonyítékokhoz. Nyugodtan elhihetjük hát, amit mesélnek róla, hogy, mintha egy szirén varázslata alatt lett volna, megfeledkezett az evésről, ivásról és teste ápolásáról, és ha nagy keservesen elhurcolták, hogy fürödjék meg és kenje be a testét olajjal, a tűzhely hamujába geometriai ábrákat rajzolt, és a testén mértani vonalakat húzgált olajos ujjával; látszott rajta, hogy leküzdhetetlen szenvedély rabja és valósággal a Múzsák foglya. És ez az ember, aki oly sok nagyszerű találmányt mondhatott magáénak, állítólag azt kérte barátaitól és családja tagjaitól, hogy halála után állítsanak egy gömböt tartalmazó hengert a sírjára, s írják fel rá azt a viszonyt, amely a körülvevő nagyobb test és a benne foglalt test között fennáll.”

„…éppen egy geometriai ábrán tépelődött, és annyira belemerült a probléma megoldásába, hogy sem a rómaiak betörését, sem a város elfoglalását nem vette észre. Hirtelen egy katona termett előtte, és felszólította, hogy kövesse Marcellushoz, de ő nem akart menni, amíg a problémát meg nem oldja, és be nem fejezi a bizonyítást; erre a katona megharagudott, kihúzta kardját és ledöfte. Mások azt mondják, hogy a római katona kivont karddal lépett oda hozzá, és azzal fenyegette, hogy azonnal megöli. Amikor Arkhimédész megpillantotta, kérte, várjon egy csöppet, hogy az elkezdett feladat ne maradjon befejezetlenül és bebizonyítatlanul, de a katona nem törődött kérésével, és végzett vele. Egy harmadik elbeszélés szerint, mikor Arkhimédész Marcellushoz vitte csillagászati műszereit, a napórát, a földgömböt és a szögmérőt, amellyel a napot szokta mérni, katonákkal találkozott, akik azt gondolták, hogy a dobozban aranyat visz, és megölték. Abban azonban mindenki egyetért, hogy Marcellus nagyon fájlalta Arkhimédész halálát, és gyilkosától, mint valami szentségtörőtől elfordult. Felkutatta Arkhimédész rokonait, és kifejezte előttük a nagy ember iránt érzett tiszteletét.”

„Párhuzamos életrajzok. OSIRIS KIADÓ KFT. Budapest, 2005..”

„Ezután haditanácsot tartott, amelyen azt határozták, hogyha lehetséges, az éj leple alatt közelítik meg a várfalakat. A kötelek ugyanis, amelyeket Arkhimédész használt gépezeteinél, nagy erővel hajították el a lövedékeket a fejük felett; úgy gondolták, hogy ezek működtetéséhez kellő távolságra van szükség, és közelről hatástalanok. Arkhimédész azonban, úgy látszik, erre az eshetőségre is felkészült, voltak olyan gépezetei, amelyekből nemcsak távolra lehetett lövedéket irányítani, hanem közelre is; elhelyezett hát a falakon levő lőrésekben közelre hordó gépezeteket - skorpiónak nevezték őket -, amelyekkel közvetlen közelből úgy lehetett kárt okozni az ellenségnek, hogy nem is láthatta, mi történik.”

„Jöttem, láttam, győztem.”

“For water continually dropping will wear hard rocks hollow.”

“Alexander said, "I assure you I had rather excel others in the knowledge of what is excellent, than in the extent of my power and dominion."”

“Athenodorus says hydrophobia, or water-dread, was first discovered in the time of Asclepiades.”

“And this," said Cæsar, "you know, young man, is more disagreeable for me to say than to do.”

“Thrasyllus the Cynic begged a drachm of Antigonus. "That," said he, "is too little for a king to give." "Why, then," said the other, "give me a talent." "And that," said he, "is too much for a Cynic (or, for a dog) to receive."”

“Being nimble and light-footed, his father encouraged him to run in the Olympic race. "Yes," said he, "if there were any kings there to run with me."”

“After he routed Pharnaces Ponticus at the first assault, he wrote thus to his friends: "I came, I saw, I conquered."”

“Socrates said he was not an Athenian or a Greek, but a citizen of the world.”

“Themistocles said that a man's discourse was like to a rich Persian carpet, the beautiful figures and patterns of which can be shown only by spreading and extending it out; when it is contracted and folded up, they are obscured and lost.”

“When one asked him what boys should learn, "That," said he, "which they shall use when men."”

“Agesilaus was very fond of his children; and it is reported that once toying with them he got astride upon a reed as upon a horse, and rode about the room; and being seen by one of his friends, he desired him not to speak of it till he had children of his own.”

“Both Empedocles and Heraclitus held it for a truth that man could not be altogether cleared from injustice in dealing with beasts as he now does.”

“Are you not ashamed to mix tame fruits with blood and slaughter? You are indeed wont to call serpents, leopards, and lions savage creatures; but yet yourselves are defiled with blood, and come nothing behind them in cruelty. What they kill is their ordinary nourishment, but what you kill is your better fare.”

“The saying of old Antigonus, who when he was to fight at Andros, and one told him, "The enemy's ships are more than ours," replied, "For how many then wilt thou reckon me?"”

“Cato the elder wondered how that city was preserved wherein a fish was sold for more than an ox.”

“Alexander wept when he heard from Anaxarchus that there was an infinite number of worlds; and his friends asking him if any accident had befallen him, he returns this answer: "Do you not think it a matter worthy of lamentation that when there is such a vast multitude of them, we have not yet conquered one?"”

“It is not reasonable that he who does not shoot should hit the mark, nor that he who does not stand fast at his post should win the day, or that the helpless man should succeed or the coward prosper.”

“Extraordinary rains pretty generally fall after great battles.”

“As Meander says, "For our mind is God;" and as Heraclitus, "Man's genius is a deity."”

“He preferred an honest man that wooed his daughter, before a rich man. "I would rather," said Themistocles, "have a man that wants money than money that wants a man."”

“I will show," said Agesilaus, "that it is not the places that grace men, but men the places.”

“A prating barber asked Archelaus how he would be trimmed. He answered, "In silence."”

“Pittacus said, "Every one of you hath his particular plague, and my wife is mine; and he is very happy who hath this only."”

“When the candles are out all women are fair.”

“What is bigger than an elephant? But this also is become man's plaything, and a spectacle at public solemnities; and it learns to skip, dance, and kneel.”

“Demosthenes overcame and rendered more distinct his inarticulate and stammering pronunciation by speaking with pebbles in his mouth.”

“Archimedes had stated, that given the force, any given weight might be moved; and even boasted that if there were another earth, by going into it he could remove this.”

“As those persons who despair of ever being rich make little account of small expenses, thinking that little added to a little will never make any great sum.”

“It is circumstance and proper measure that give an action its character, and make it either good or bad.”