Plutarkhosz idézet

oldal 5

„Nincs szükségem egy olyan barátra, aki változik, amikor én változom, és aki bólint, amikor én bólintok; az árnyékom azt sokkal jobban csinálja.”

„Az embernek nem áll hatalmában nem hibázni; de a bölcsek és a jók hibáikból és tévedéseikből tanulnak.”

„Tanulj meg hallgatni és még azokból is profitálni fogsz, akik butaságot beszélnek.”

„Amit belsőleg elérünk, az megváltoztatja a külső valóságot.”

„A hallgatás a megfelelő időben bölcsesség, és jobb, mint bármilyen beszéd.”

„A rómaiak tehát két oldalról támadtak, a szürakuszaiakat pedig rémület fogta el, s félelmükben elnémultak, mert azt gondolták, hogy ilyen hatalmas erővel semmit nem állíthatnak szembe. Ekkor azonban Arkhimédész megindította gépezeteit, amelyek mindenféle lövedéket, óriási köveket szórtak a szárazföldi csapatokra nagy robajjal és hihetetlen gyorsasággal, úgyhogy senki nem volt képes ellenállni nekik, földre sújtottak mindenkit, akit értek, és összezavarták a hadsorokat. Ami pedig a hajókat illeti, a bástyafalakról hirtelen gerendák nyúltak ki föléjük, teljes súlyukkal rájuk zuhantak és elsüllyesztették őket. Más hajók orrára darucsőrszerű vaskapcsok csappantak, függőlegesen a magasba emelték, majd a tatjuknál visszaejtették őket a vízbe. Voltak hajók, amelyeket körbeforgatott egy távolról irányított gépezet, majd úgy hozzácsapott a falak tövében emelkedő szirtekhez és sziklákhoz, hogy a legénység is mind egy szálig odaveszett. Másfajta gépezetek kiemelték a hajókat a vízből. Szörnyű látvány volt, amint a magasban himbálózott a hajó, az emberek szanaszét repültek a fedélzetről, majd a vaskarmok elengedték az üres hajót és alázuhant a mélybe vagy a falakhoz csapódott. Marcellus gályákra szereltetett gépezete, amelyet sambucá-nak, lantnak neveztek, mert hasonlított ehhez a zeneszerszámhoz, még közel sem ért a várfalakhoz, amikor rázuhant egy tíz talentum súlyú kődarab, majd egy második és harmadik is. A kövek nagy robajjal és recsegéssel összezúzták a gépezet talapzatát, széttörték a gályákat, úgyhogy Marcellus zavarodottságában gyorsan visszafelé irányította a hajókat, és parancsot adott a gyalogságnak a visszavonulásra.”

„Arkhimédész, Hierónnak, Szürakusza királyának rokona és barátja, közölte a királlyal, hogy bármilyen adott erővel bármilyen súlyt lehet mozgatni. Mint mondják, bizonyításának ereje által annyira felbátorodott, hogy kijelentette, ha van egy másik világ, és ő el tud menni oda, akkor azt el is tudja mozdítani. Hierón igen meglepődött, és kérte Arkhimédészt, valósítsa meg állítását, mutasson meg neki egy csekély erővel elmozdított nagy súlyt. Arhimédész kiválasztott magának a királyi flottából egy háromárbócos szállítóhajót, amelyet sok ember nagy fáradsággal vonszolt a partra, és miután sok utast és a szokásos rakományt elhelyezték a fedélzeten, a hajótól egy kissé távolabb leült a partra, és minden nagyobb erőfeszítés nélkül, kezével bonyolult csigarendszert mozgatva a hajót simán és egyenletesen húzta magához, mintha az a vízen siklott volna tova”

„Arkhimédész, bár fölényes és nemes szellemű férfiú volt, s az elméleti tudományok olyan káprázatos gazdagságával rendelkezett, hogy tudásával nem is az emberi, hanem szinte az isteni értelem és bölcsesség hírnevét szerezte meg magának, semmit nem volt hajlandó írásban megörökíteni, mert a mechanikára alapozott mesterséget, amely az élet szükségleteinek szolgálatában állt, nemtelennek és közönségesnek minősítette. Becsvágyát csak azok a tudományok elégítették ki, amelyekben a szép és tökéletes nem vegyül a szükségessel. Úgy gondolta, hogy ezek a tudományok nem hasonlíthatók össze a többiekkel, mert bennük a tartalom versenyre kel a bizonyítással: az előbbi nyújtja a nagyságot és a szépséget, az utóbbi a szabatosságot és a meggyőző erőt. A geometriában ugyanis nem akadt egyetlen nehezebb és fogasabb kérdés sem, amelyet ne a legegyszerűbben és a legvilágosabban fejtett volna ki. Ezt egyesek természet adta tehetségének, mások rendkívüli szorgalmának tulajdonítják, bár úgy tűnt fel, hogy fáradság nélkül és könnyedén oldott meg minden feladatot. Ha valaki hiába kereste valamely probléma megfejtését, Arkhimédész könnyedén és rövid úton elsegítette a bizonyítékokhoz. Nyugodtan elhihetjük hát, amit mesélnek róla, hogy, mintha egy szirén varázslata alatt lett volna, megfeledkezett az evésről, ivásról és teste ápolásáról, és ha nagy keservesen elhurcolták, hogy fürödjék meg és kenje be a testét olajjal, a tűzhely hamujába geometriai ábrákat rajzolt, és a testén mértani vonalakat húzgált olajos ujjával; látszott rajta, hogy leküzdhetetlen szenvedély rabja és valósággal a Múzsák foglya. És ez az ember, aki oly sok nagyszerű találmányt mondhatott magáénak, állítólag azt kérte barátaitól és családja tagjaitól, hogy halála után állítsanak egy gömböt tartalmazó hengert a sírjára, s írják fel rá azt a viszonyt, amely a körülvevő nagyobb test és a benne foglalt test között fennáll.”

„…éppen egy geometriai ábrán tépelődött, és annyira belemerült a probléma megoldásába, hogy sem a rómaiak betörését, sem a város elfoglalását nem vette észre. Hirtelen egy katona termett előtte, és felszólította, hogy kövesse Marcellushoz, de ő nem akart menni, amíg a problémát meg nem oldja, és be nem fejezi a bizonyítást; erre a katona megharagudott, kihúzta kardját és ledöfte. Mások azt mondják, hogy a római katona kivont karddal lépett oda hozzá, és azzal fenyegette, hogy azonnal megöli. Amikor Arkhimédész megpillantotta, kérte, várjon egy csöppet, hogy az elkezdett feladat ne maradjon befejezetlenül és bebizonyítatlanul, de a katona nem törődött kérésével, és végzett vele. Egy harmadik elbeszélés szerint, mikor Arkhimédész Marcellushoz vitte csillagászati műszereit, a napórát, a földgömböt és a szögmérőt, amellyel a napot szokta mérni, katonákkal találkozott, akik azt gondolták, hogy a dobozban aranyat visz, és megölték. Abban azonban mindenki egyetért, hogy Marcellus nagyon fájlalta Arkhimédész halálát, és gyilkosától, mint valami szentségtörőtől elfordult. Felkutatta Arkhimédész rokonait, és kifejezte előttük a nagy ember iránt érzett tiszteletét.”

„Párhuzamos életrajzok. OSIRIS KIADÓ KFT. Budapest, 2005..”

„Ezután haditanácsot tartott, amelyen azt határozták, hogyha lehetséges, az éj leple alatt közelítik meg a várfalakat. A kötelek ugyanis, amelyeket Arkhimédész használt gépezeteinél, nagy erővel hajították el a lövedékeket a fejük felett; úgy gondolták, hogy ezek működtetéséhez kellő távolságra van szükség, és közelről hatástalanok. Arkhimédész azonban, úgy látszik, erre az eshetőségre is felkészült, voltak olyan gépezetei, amelyekből nemcsak távolra lehetett lövedéket irányítani, hanem közelre is; elhelyezett hát a falakon levő lőrésekben közelre hordó gépezeteket - skorpiónak nevezték őket -, amelyekkel közvetlen közelből úgy lehetett kárt okozni az ellenségnek, hogy nem is láthatta, mi történik.”

„Jöttem, láttam, győztem.”

“A soldier told Pelopidas, "We are fallen among the enemies." Said he, "How are we fallen among them more than they among us?"”

“King Agis said, "The Lacedæmonians are not wont to ask how many, but where the enemy are."”

“As it is in the proverb, played Cretan against Cretan.”

“Diogenes the Cynic, when a little before his death he fell into a slumber, and his physician rousing him out of it asked him whether anything ailed him, wisely answered, "Nothing, sir; only one brother anticipates another,—Sleep before Death."”

“Be ruled by time, the wisest counsellor of all.”

“He was a man, which, as Plato saith, is a very inconstant creature.”

“Medicine, to produce health, has to examine disease; and music, to create harmony, must investigate discord.”

“Socrates said, "Bad men live that they may eat and drink, whereas good men eat and drink that they may live."”

“These Macedonians," said he, "are a rude and clownish people, that call a spade a spade.”

“Valour, however unfortunate, commands great respect even from enemies: but the Romans despise cowardice, even though it be prosperous.”

“When men are arrived at the goal, they should not turn back.”

“A traveller at Sparta, standing long upon one leg, said to a Lacedæmonian, "I do not believe you can do as much." "True," said he, "but every goose can."”

“It is a difficult task, O citizens, to make speeches to the belly, which has no ears.”

“When he was wounded with an arrow in the ankle, and many ran to him that were wont to call him a god, he said smiling, "That is blood, as you see, and not, as Homer saith, ‘such humour as distils from blessed gods.'"”

“As Athenodorus was taking his leave of Cæsar, "Remember," said he, "Cæsar, whenever you are angry, to say or do nothing before you have repeated the four-and-twenty letters to yourself."”

“Themistocles being asked whether he would rather be Achilles or Homer, said, "Which would you rather be,—a conqueror in the Olympic games, or the crier that proclaims who are conquerors?"”

“It was the saying of Bion, that though the boys throw stones at frogs in sport, yet the frogs do not die in sport but in earnest.”

“For to err in opinion, though it be not the part of wise men, is at least human.”

“The correct analogy for the mind is not a vessel that needs filling, but wood that needs igniting — no more — and then it motivates one towards originality and instills the desire for truth. Suppose someone were to go and ask his neighbors for fire and find a substantial blaze there, and just stay there continually warming himself: that is no different from someone who goes to someone else to get to some of his rationality, and fails to realize that he ought to ignite his own flame, his own intellect, but is happy to sit entranced by the lecture, and the words trigger only associative thinking and bring, as it were, only a flush to his cheeks and a glow to his limbs; but he has not dispelled or dispersed, in the warm light of philosophy, the internal dank gloom of his mind.”

“Socrates thought that if all our misfortunes were laid in one common heap, whence every one must take an equal portion, most persons would be contented to take their own and depart.”

“One made the observation of the people of Asia that they were all slaves to one man, merely because they could not pronounce that syllable No.”

“When Darius offered him ten thousand talents, and to divide Asia equally with him, "I would accept it," said Parmenio, "were I Alexander." "And so truly would I," said Alexander, "if I were Parmenio." But he answered Darius that the earth could not bear two suns, nor Asia two kings.”

“By these criteria let Alexander also be judged! For from his words, from his deeds, and from the instruction' which he imparted, it will be seen that he was indeed a philosopher.”

“Cato used to assert that wise men profited more by fools than fools by wise men; for that wise men avoided the faults of fools, but that fools would not imitate the good examples of wise men.”

“It is wise to be silent when occasion requires, and better than to speak, though never so well.”

“Cato requested old men not to add the disgrace of wickedness to old age, which was accompanied with many other evils.”

“A Roman divorced from his wife, being highly blamed by his friends, who demanded, "Was she not chaste? Was she not fair? Was she not fruitful?" holding out his shoe, asked them whether it was not new and well made. "Yet," added he, "none of you can tell where it pinches me."”

“Fate, however, is to all appearance more unavoidable than unexpected.”

“These are the materials for reflection which history affords to those who choose to make use of them.”