Plutarkhosz idézet

oldal 4

„Nincs szükségem egy olyan barátra, aki változik, amikor én változom, és aki bólint, amikor én bólintok; az árnyékom azt sokkal jobban csinálja.”

„Az embernek nem áll hatalmában nem hibázni; de a bölcsek és a jók hibáikból és tévedéseikből tanulnak.”

„Tanulj meg hallgatni és még azokból is profitálni fogsz, akik butaságot beszélnek.”

„Amit belsőleg elérünk, az megváltoztatja a külső valóságot.”

„A hallgatás a megfelelő időben bölcsesség, és jobb, mint bármilyen beszéd.”

„A rómaiak tehát két oldalról támadtak, a szürakuszaiakat pedig rémület fogta el, s félelmükben elnémultak, mert azt gondolták, hogy ilyen hatalmas erővel semmit nem állíthatnak szembe. Ekkor azonban Arkhimédész megindította gépezeteit, amelyek mindenféle lövedéket, óriási köveket szórtak a szárazföldi csapatokra nagy robajjal és hihetetlen gyorsasággal, úgyhogy senki nem volt képes ellenállni nekik, földre sújtottak mindenkit, akit értek, és összezavarták a hadsorokat. Ami pedig a hajókat illeti, a bástyafalakról hirtelen gerendák nyúltak ki föléjük, teljes súlyukkal rájuk zuhantak és elsüllyesztették őket. Más hajók orrára darucsőrszerű vaskapcsok csappantak, függőlegesen a magasba emelték, majd a tatjuknál visszaejtették őket a vízbe. Voltak hajók, amelyeket körbeforgatott egy távolról irányított gépezet, majd úgy hozzácsapott a falak tövében emelkedő szirtekhez és sziklákhoz, hogy a legénység is mind egy szálig odaveszett. Másfajta gépezetek kiemelték a hajókat a vízből. Szörnyű látvány volt, amint a magasban himbálózott a hajó, az emberek szanaszét repültek a fedélzetről, majd a vaskarmok elengedték az üres hajót és alázuhant a mélybe vagy a falakhoz csapódott. Marcellus gályákra szereltetett gépezete, amelyet sambucá-nak, lantnak neveztek, mert hasonlított ehhez a zeneszerszámhoz, még közel sem ért a várfalakhoz, amikor rázuhant egy tíz talentum súlyú kődarab, majd egy második és harmadik is. A kövek nagy robajjal és recsegéssel összezúzták a gépezet talapzatát, széttörték a gályákat, úgyhogy Marcellus zavarodottságában gyorsan visszafelé irányította a hajókat, és parancsot adott a gyalogságnak a visszavonulásra.”

„Arkhimédész, Hierónnak, Szürakusza királyának rokona és barátja, közölte a királlyal, hogy bármilyen adott erővel bármilyen súlyt lehet mozgatni. Mint mondják, bizonyításának ereje által annyira felbátorodott, hogy kijelentette, ha van egy másik világ, és ő el tud menni oda, akkor azt el is tudja mozdítani. Hierón igen meglepődött, és kérte Arkhimédészt, valósítsa meg állítását, mutasson meg neki egy csekély erővel elmozdított nagy súlyt. Arhimédész kiválasztott magának a királyi flottából egy háromárbócos szállítóhajót, amelyet sok ember nagy fáradsággal vonszolt a partra, és miután sok utast és a szokásos rakományt elhelyezték a fedélzeten, a hajótól egy kissé távolabb leült a partra, és minden nagyobb erőfeszítés nélkül, kezével bonyolult csigarendszert mozgatva a hajót simán és egyenletesen húzta magához, mintha az a vízen siklott volna tova”

„Arkhimédész, bár fölényes és nemes szellemű férfiú volt, s az elméleti tudományok olyan káprázatos gazdagságával rendelkezett, hogy tudásával nem is az emberi, hanem szinte az isteni értelem és bölcsesség hírnevét szerezte meg magának, semmit nem volt hajlandó írásban megörökíteni, mert a mechanikára alapozott mesterséget, amely az élet szükségleteinek szolgálatában állt, nemtelennek és közönségesnek minősítette. Becsvágyát csak azok a tudományok elégítették ki, amelyekben a szép és tökéletes nem vegyül a szükségessel. Úgy gondolta, hogy ezek a tudományok nem hasonlíthatók össze a többiekkel, mert bennük a tartalom versenyre kel a bizonyítással: az előbbi nyújtja a nagyságot és a szépséget, az utóbbi a szabatosságot és a meggyőző erőt. A geometriában ugyanis nem akadt egyetlen nehezebb és fogasabb kérdés sem, amelyet ne a legegyszerűbben és a legvilágosabban fejtett volna ki. Ezt egyesek természet adta tehetségének, mások rendkívüli szorgalmának tulajdonítják, bár úgy tűnt fel, hogy fáradság nélkül és könnyedén oldott meg minden feladatot. Ha valaki hiába kereste valamely probléma megfejtését, Arkhimédész könnyedén és rövid úton elsegítette a bizonyítékokhoz. Nyugodtan elhihetjük hát, amit mesélnek róla, hogy, mintha egy szirén varázslata alatt lett volna, megfeledkezett az evésről, ivásról és teste ápolásáról, és ha nagy keservesen elhurcolták, hogy fürödjék meg és kenje be a testét olajjal, a tűzhely hamujába geometriai ábrákat rajzolt, és a testén mértani vonalakat húzgált olajos ujjával; látszott rajta, hogy leküzdhetetlen szenvedély rabja és valósággal a Múzsák foglya. És ez az ember, aki oly sok nagyszerű találmányt mondhatott magáénak, állítólag azt kérte barátaitól és családja tagjaitól, hogy halála után állítsanak egy gömböt tartalmazó hengert a sírjára, s írják fel rá azt a viszonyt, amely a körülvevő nagyobb test és a benne foglalt test között fennáll.”

„…éppen egy geometriai ábrán tépelődött, és annyira belemerült a probléma megoldásába, hogy sem a rómaiak betörését, sem a város elfoglalását nem vette észre. Hirtelen egy katona termett előtte, és felszólította, hogy kövesse Marcellushoz, de ő nem akart menni, amíg a problémát meg nem oldja, és be nem fejezi a bizonyítást; erre a katona megharagudott, kihúzta kardját és ledöfte. Mások azt mondják, hogy a római katona kivont karddal lépett oda hozzá, és azzal fenyegette, hogy azonnal megöli. Amikor Arkhimédész megpillantotta, kérte, várjon egy csöppet, hogy az elkezdett feladat ne maradjon befejezetlenül és bebizonyítatlanul, de a katona nem törődött kérésével, és végzett vele. Egy harmadik elbeszélés szerint, mikor Arkhimédész Marcellushoz vitte csillagászati műszereit, a napórát, a földgömböt és a szögmérőt, amellyel a napot szokta mérni, katonákkal találkozott, akik azt gondolták, hogy a dobozban aranyat visz, és megölték. Abban azonban mindenki egyetért, hogy Marcellus nagyon fájlalta Arkhimédész halálát, és gyilkosától, mint valami szentségtörőtől elfordult. Felkutatta Arkhimédész rokonait, és kifejezte előttük a nagy ember iránt érzett tiszteletét.”

„Párhuzamos életrajzok. OSIRIS KIADÓ KFT. Budapest, 2005..”

„Ezután haditanácsot tartott, amelyen azt határozták, hogyha lehetséges, az éj leple alatt közelítik meg a várfalakat. A kötelek ugyanis, amelyeket Arkhimédész használt gépezeteinél, nagy erővel hajították el a lövedékeket a fejük felett; úgy gondolták, hogy ezek működtetéséhez kellő távolságra van szükség, és közelről hatástalanok. Arkhimédész azonban, úgy látszik, erre az eshetőségre is felkészült, voltak olyan gépezetei, amelyekből nemcsak távolra lehetett lövedéket irányítani, hanem közelre is; elhelyezett hát a falakon levő lőrésekben közelre hordó gépezeteket - skorpiónak nevezték őket -, amelyekkel közvetlen közelből úgy lehetett kárt okozni az ellenségnek, hogy nem is láthatta, mi történik.”

„Jöttem, láttam, győztem.”

“Thus they let their anger and fury take from them the sense of humanity, and demonstrated that no beast is more savage than man when possessed with power answerable to his rage.”

“Alcibiades had a very handsome dog, that cost him seven thousand drachmas; and he cut off his tail, "that," said he, "the Athenians may have this story to tell of me, and may concern themselves no further with me."”

“To one commending an orator for his skill in amplifying petty matters, Agesilaus said, "I do not think that shoemaker a good workman that makes a great shoe for a little foot."”

“Antagoras the poet was boiling a conger, and Antigonus, coming behind him as he was stirring his skillet, said, "Do you think, Antagoras, that Homer boiled congers when he wrote the deeds of Agamemnon?" Antagoras replied, "Do you think, O king, that Agamemnon, when he did such exploits, was a peeping in his army to see who boiled congers?"”

“The pilot cannot mitigate the billows or calm the winds.”

“Authority and place demonstrate and try the tempers of men, by moving every passion and discovering every frailty.”

“Ought a man to be confident that he deserves his good fortune, and think much of himself when he has overcome a nation, or city, or empire; or does fortune give this as an example to the victor also of the uncertainty of human affairs, which never continue in one stay? For what time can there be for us mortals to feel confident, when our victories over others especially compel us to dread fortune, and while we are exulting, the reflection that the fatal day comes now to one, now to another, in regular succession, dashes our joy.”

“He said that in his whole life he most repented of three things: one was that he had trusted a secret to a woman; another, that he went by water when he might have gone by land; the third, that he had remained one whole day without doing any business of moment.”

“You speak truth," said Themistocles; "I should never have been famous if I had been of Seriphus; nor you, had you been of Athens.”

“Said Periander, "Hesiod might as well have kept his breath to cool his pottage."”

“Lamachus chid a captain for a fault; and when he had said he would do so no more, "Sir," said he, "in war there is no room for a second miscarriage." Said one to Iphicrates, "What are ye afraid of?" "Of all speeches," said he, "none is so dishonourable for a general as ‘I should not have thought of it.'"”

“Statesmen are not only liable to give an account of what they say or do in public, but there is a busy inquiry made into their very meals, beds, marriages, and every other sportive or serious action.”

“What spectator… would not exclaim… that through Fortune the foreign host was prevailing beyond its deserts, but through Virtue the Hellenes were holding out beyond their ability? And if the ones (i. e., the enemy) gains the upper hand, this will be the work of Fortune or of some jealous deity or of divine retribution; but if the others (i. e., the Greeks) prevail, it will be Virtue and daring, friendship and fidelity, that will win the guerdon of victory? These were, in fact, the only support that Alexander had with him at this time, since Fortune had put a barrier between him and the rest of his forces and equipment, fleets, horse, and camp. Finally, the Macedonians routed the barbarians, and, when they had fallen, pulled down their city on their heads.”

“T is a wise saying, Drive on your own track.”

“Pythagoras, when he was asked what time was, answered that it was the soul of this world.”

“The most perfect soul, says Heraclitus, is a dry light, which flies out of the body as lightning breaks from a cloud.”

“When one told Plistarchus that a notorious railer spoke well of him, "I 'll lay my life," said he, "somebody hath told him I am dead, for he can speak well of no man living."”

“Marius said, "I see the cure is not worth the pain."”

“Whenever Alexander heard Philip had taken any town of importance, or won any signal victory, instead of rejoicing at it altogether, he would tell his companions that his father would anticipate everything, and leave him and them no opportunities of performing great and illustrious actions.”

“It is no great wonder if in long process of time, while fortune takes her course hither and thither, numerous coincidences should spontaneously occur. If the number and variety of subjects to be wrought upon be infinite, it is all the more easy for fortune, with such an abundance of material, to effect this similarity of results.”

“To conduct great matters and never commit a fault is above the force of human nature.”

“The very spring and root of honesty and virtue lie in the felicity of lighting on good education.”

“What meal is not expensive? That for which no animal is put to death. … one participating of feeling, of seeing, of hearing, of imagination, and of intellection; which each animal hath received from Nature for the acquiring of what is agreeable to it, and the avoiding what is disagreeable.”

“I, for my own part, had much rather people should say of me that there neither is nor ever was such a man as Plutarch, than that they should say, "Plutarch is an unsteady, fickle, froward, vindictive, and touchy fellow."”

“And it is said that when he took his seat for the first time under the golden canopy on the royal throne, Demaratus the Corinthian, a well-meaning man and a friend of Alexander's, as he had been of Alexander's father, burst into tears, as old men will, and declared that those Hellenes were deprived of great pleasure who had died before seeing Alexander seated on the throne of Dareius.”

“Eat not thy heart; which forbids to afflict our souls, and waste them with vexatious cares.”

“And Archimedes, as he was washing, thought of a manner of computing the proportion of gold in King Hiero's crown by seeing the water flowing over the bathing-stool. He leaped up as one possessed or inspired, crying, "I have found it! Eureka!"”

“Pyrrhus said, "If I should overcome the Romans in another fight, I were undone."”

“Cicero called Aristotle a river of flowing gold, and said of Plato's Dialogues, that if Jupiter were to speak, it would be in language like theirs.”