Anton Pavlovics Csehov idézet

oldal 2

„A szeretet, a barátság, a tisztelet nem egyesíti annyira az embereket, mint a közös gyűlölet valami iránt.”

„Ha félsz a magánytól, ne menj férjhez.”

„Az emberek nem veszik észre, hogy tél vagy nyár van, amikor boldogok.”

„Trepljov:) Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.
(1. felvonás. 339. oldal”

„Mása:) Ha nem tudnak mást mondani, akkor ezt hajtogatják: fiatalság, fiatalság…
(1. felvonás. 350. oldal”

„A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fűzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne.”

„…gondolkodunk: egymásban olyan embert látunk, aki gondolkodásra, okoskodásra képes, és ez szolidárissá tesz bennünket, akármilyen különbözőek legyenek is nézeteink.”

„A doktor mondja barátjának:) Egész betegségem abban áll, hogy húsz év alatt ebben a városban csak egyetlenegy okos embert találtam, és az is őrült. Egyáltalán nem vagyok beteg, csak zsákutcába jutottam, és nem találok kiutat.
(A 6-os számú kórterem, 9. fejezet, 243-244. oldal; ford.: Szőllősy Klára”

„Okos, becsületes embereknek mindig van hova menniök.”

„A szabad és elmélyedt gondolkodás, amely az élet megértésére törekszik, és a világ gyarló hiúságának teljes megvetése: két olyan áldás, amelynél nagyobbat ember sohasem ismert.”

„Trigorin:) Mindenki úgy ír, ahogy akar, és ahogy tud.
(1. felvonás. 345. oldal”

„Ragin doktor mondja a kórterem betegének, Gromovnak:) Minden a véletlenen múlik. Akit becsuktak, az itt ül, akit nem csuktak be, az szabadon járkál, ennyi az egész. Abban, hogy én orvos vagyok, maga pedig elmebeteg, nincsen semmi logika, sem erkölcsi színvonal, hanem csupán véletlen, esetlegesség … …
Ha egyszer csináltak bolondokházát, akkor valakinek ülnie is kell benne.
(A 6-os számú kórterem, 9. fejezet, 216-217. oldal; ford.: Szőllősy Klára”

„Trepljov:) A nők sohasem bocsátják meg a kudarcot.
(2. felvonás. 360. oldal”

„Asztrov:) Azok, akik utánunk majd száz vagy kétszáz esztendő múlva élnek, és akik majd lenéznek bennünket azért, mert ilyen ostobán és ilyen ízléstelenül éltük le az életünket – azok talán megtalálják a módját, hogyan lehetnek boldogok, de mi… Nekünk már csak egy reményünk van. Az a remény, hogy ha majd a sírban nyugszunk, meglátogatnak a kísértetek, talán éppen kellemes kísértetek.
(4. felvonás, 466. oldal”

„Trigorin:) Én nem láttam az olvasómat, de valahogy mindig barátságtalannak, bizalmatlannak képzeltem el..
(2. felvonás. 364. oldal”

„Úgy néz le rám, mint óriás a törpére. De hátha tényleg óriás?”

„Nyina:)… mindegy, akár a színpadon játszunk, akár írunk - nem a hírnév, nem a ragyogás a fő… hanem az, hogy tudjunk tűrni.
(4. felvonás. 401. oldal”

„Irina:) Jön majd idő, mikor mindnyájan megtudjuk, miért mindez, miért ez a sok szenvedés, és akkor nem lesz többé titok … Addig azonban élnünk kell és dolgoznunk. Mindig, mindig dolgoznunk!
(4. felvonás, befejező jelenet, 572-573. oldal”

“Each of us is full of too many wheels, screws and valves to permit us to judge one another on a first impression or by two or three external signs.”

“Neither I nor anyone else knows what a standard is. We all recognize a dishonorable act, but have no idea what honor is.”

“It is unfortunate that we try to solve the simplest questions cleverly, and therefore make them unusually complicated. We should seek a simple solution.”

“An artist must pass judgment only on what he understands; his range is limited as that of any other specialist—that's what I keep repeating and insisting upon. Anyone who says that the artist's field is all answers and no questions has never done any writing or had any dealings with imagery. An artist observes, selects, guesses and synthesizes.”

“We live not in order to eat, but in order not to know what we feel like eating.”

“The thirst for powerful sensations takes the upper hand both over fear and over compassion for the grief of others.”

“It’s even pleasant to be sick when you know that there are people who await your recovery as they might await a holiday.”

“People understand God as the expression of the most lofty morality. Maybe He needs only perfect people.”

“I observed that after marriage people cease to be curious.”

“That can not possibly be, because it could never possibly be.”

“The unhappy are egotistical, base, unjust, cruel, and even less capable of understanding one another than are idiots. Unhappiness does not unite people, but separates them…”

“It is not only the prisoners who grow coarse and hardened from corporeal punishment, but those as well who perpetrate the act or are present to witness it.”

“If you wish women to love you, be original; I know a man who used to wear felt boots summer and winter, and women fell in love with him.”

“I try to catch every sentence, every word you and I say, and quickly lock all these sentences and words away in my literary storehouse because they might come in handy.”

“I think that it would be less difficult to live eternally than to be deprived of sleep throughout life.”

“You are right to demand that an artist engage his work consciously, but you confuse two different things: solving the problem and correctly posing the question.”

“Satiation, like any state of vitality, always contains a degree of impudence, and that impudence emerges first and foremost when the sated man instructs the hungry one.”

“Silence accompanies the most significant expressions of happiness and unhappiness: those in love understand one another best when silent, while the most heated and impassioned speech at a graveside touches only outsiders, but seems cold and inconsequential to the widow and children of the deceased.”

“We learn about life not from pluses alone, but from minuses as well.”

“A grimy fly can soil the entire wall and a small, dirty little act can ruin the entire proceedings.”

“Pesotsky had an immense house with columns and lions, off which the stucco was peeling, and with a footman in swallow-tails at the entrance. The old park, laid out in the English style, gloomy and severe, stretched for almost three-quarters of a mile to the river, and there ended in a steep, precipitous clay bank, where pines grew with bare roots that looked like shaggy paws; the water shone below with an unfriendly gleam, and the peewits flew up with a plaintive cry, and there one always felt that one must sit down and write a ballad.”

“Wherever there is degeneration and apathy, there also is sexual perversion, cold depravity, miscarriage, premature old age, grumbling youth, there is a decline in the arts, indifference to science, and injustice in all its forms.”

“Better a debauched canary than a pious wolf.”

“It always seems to the brothers and the father that their brother or son didn't marry the right person.”

“When one longs for a drink, it seems as though one could drink a whole ocean—that is faith; but when one begins to drink, one can only drink altogether two glasses—that is science.”

“Solomon made a great mistake when he asked for wisdom.”

“Nothing lulls and inebriates like money; when you have a lot, the world seems a better place than it actually is.”

“There is no Monday which will not give its place to Tuesday.”

“They say: "In the long run truth will triumph;" but it is untrue.”