Idézetek az oktatásról és az intelligenciáról

„Semmi sem élesíti jobban az intelligenciát, mint egy szenvedélyes gyanú, semmi sem fejleszti jobban egy éretlen elme valamennyi képességét, mint egy sötétbe futó nyom.”

„A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.”

„Amikor az ivás veszélyeiről olvastam, azonnal leszoktam az olvasásról.”

„Riporter: „Jól értettük? Ön már nem hiszi azt, hogy minden fehér ember gonosz?”Malcolm X: „Jól. Mekkai utam felnyitotta a szememet. Most már nem vagyok híve a fajok közti gyűlöletnek. Gondolkodásom annyira megváltozott, hogy már hiszek benne: a fehérek is emberek, ha ezt a négerekkel szemben tanusított humánus magatartásukkal bizonyítják.””

„Azért szenteltem szabad időm javát ennek a könyvnek, mert úgy érzem, és úgy remélem, hogy ha becsületesen és a részletekre kiterjedően beszámolok életemről, akkor ez a tárgyilagos olvasó számára társadalmi szempontból is értékes dokumentum lehet.”

„Az oktatás az útlevelünk a jövőbe, mert a holnap azoké az embereké, akik ma készülnek rá.”

„A természet nagy könyve a matematika nyelvén íródott.”

„Festmény, könyv - ezeket nem szabad lebecsülni, és ha megalkotásuk kötelességem: ennél többet nem kívánhatok.”

„Az író, akinek nincs érzéke a társadalmi jogossághoz és jogtalansághoz, inkább adjon ki iskolai évkönyvet a jó tanulók névsorával, de ne írjon regényeket.”

„Abban a meggyőződésben éltem, hogy Németország a példás rend klasszikus hazája; ahogy ezt otthon és az iskolában tanultam. Csakugyan, olyan rend volt mindenfelé, a múzeumokban, a pályaudvarokon és a magánlakásokban is. Csak a lelkekben, a német lelkekben nem volt „rend”; homály terjengett benne, gyermekes köd, véres és megtorlatlan, vezekeletlen mítoszok köde… S mikor Franciaországba kerültem, elszörnyedtem az általános rendetlenségen. Évekbe tellett, amíg megtanultam, mi a „rend” – évekbe tellett, amíg megértettem, hogy a franciáknál csakugyan besöprik a szemetet a bútor alá, de ragyogó rend és higiénikus világosság uralkodik az agyakban. (325-326. oldal)”

„Ami a Polgár vallomásai című könyv új kiadására vonatkozó ajánlatot illeti: nem egyezem bele, hogy akár ezt a könyvem, akár más régebbi vagy újabb munkám Magyarországon bármilyen formában közzé adják vagy előadják. Mindig nagy tisztesség lesz számomra, ha valamely könyvem eljut a hazai magyar olvasóhoz, de csak akkor egyezem bele könyveim magyarországi új kiadásába, ha az ország területéről kivonták a megszálló szovjet csapatokat, és a magyar nép demokratikus, szabad választásokon megjelölte, milyen rendszerben kíván élni. Elébb nem egyezem bele könyveim hazai újra-kiadásába.”

„A „nyugati kultúra” kissé lógott rajtunk, mint frakk a négeren. Idegeink bűntudatosan lázadoztak. A kapuban gyanítani kezdtük, hogy a „Nyugat”valami más is, mint Anatole France művei, meglehetősen rossz magyar fordításban, Ady párizsi benyomásai, francia divatlapok és bajuszpedrők, történelmi leckék az iskolában s rosszul kiejtett francia szavak, melyeket oly hatásosan lehetett elhelyezni a köznapi beszédben. Kezdtük sejteni – inkább csak légköri benyomás volt ez ott, a belga-német határon! –, hogy polgárnak lenni, a szó nyugati értelmében más, mint polgárnak lenni odahaza; nemcsak a négy szoba teszi meg a gőzfűtés, a cselédek, Goethe összes művei a könyvszekrényben meg a finom úri társaság
…
Zavartan éreztük, nagyon finom idegekkel, hogy polgárnak lenni nem egészen ugyanaz Nantes-ban, mint Kassán – s mi odafent, a mi „nagy urbanitású” felvidéki városainkban, valahogy kínos-lelkiismeretesen voltunk polgárok, úgy iparkodtunk, mint az eminens diákok, valósággal szorgalmi feladatokat végeztünk polgáriasságból, ernyedetlenül civilizálódtunk. Nantes-ban valószínűleg éppen csak éltek az emberek egy életformán belül, különösebb osztálybecsvágy nélkül.”

„Abban a meggyőződésben éltem, hogy Németország a példás rend klasszikus hazája; ahogy ezt otthon és az iskolában tanultam. Csakugyan, olyan rend volt mindenfelé, a múzeumokban, a pályaudvarokon és a magánlakásokban is. Csak a lelkekben, a német lelkekben nem volt „rend”; homály terjengett benne, gyermekes köd, véres és megtorlatlan, vezekeletlen mítoszok köde… S mikor Franciaországba kerültem, elszörnyedtem az általános rendetlenségen. Évekbe tellett, amíg megtanultam, mi a „rend””

„A „nyugati kultúra” kissé lógott rajtunk, mint frakk a négeren. Idegeink bűntudatosan lázadoztak. A kapuban gyanítani kezdtük, hogy a „Nyugat”valami más is, mint Anatole France művei, meglehetősen rossz magyar fordításban, Ady párizsi benyomásai, francia divatlapok és bajuszpedrők, történelmi leckék az iskolában s rosszul kiejtett francia szavak, melyeket oly hatásosan lehetett elhelyezni a köznapi beszédben. Kezdtük sejteni – inkább csak légköri benyomás volt ez ott, a belga-német határon! –, hogy polgárnak lenni, a szó nyugati értelmében más, mint polgárnak lenni odahaza; nemcsak a négy szoba teszi meg a gőzfűtés, a cselédek, Goethe összes művei a könyvszekrényben meg a finom úri társaság”

„Egy jó könyvtárban rejtélyes módon úgy érzi magát, hogy a bőrén keresztül felszívja az összes könyvben levő bölcsességet, anélkül hogy kinyitná őket.”

„Jó barátok, jó könyvek és álmos lélek: ez az ideális élet.”

„"Klasszikus." Egy könyv, amelyet az emberek dicsérnek, de nem olvasnak.”

„Az ész pedig tanulás nélkül csak olyan, mint amely föld parlagon áll.
(147. levél, Csernavoda, 4-dik junii 1739.)”

„Vidám tudomány (III. könyv 125 fejezet).”