Ajánlott idézetek

oldal 81

„A szeretetet nem szabad barátsággal beszennyezni.”

„Jó vagy rossz, az élet az élet; de ezt csak akkor veszed észre, amikor meg kell kockáztatnod.”

„Annyi mondanivalónk van, és soha nem fogjuk ki mondani.”

„Többek számomra, mint az élet, ezek a hangok, többek mint az anyaság és többek mint a félelem; ezek a legerősebb, legmegnyugtatóbb dolgok, amelyek csak léteznek: a bajtársaim hangjai.”

„Az élet egy betegség, testvér, és a halál már a születéskor elkezdődik. Minden lélegzetvétel, minden szívdobbanás a haldoklás egy pillanata - egy kis lökés a vég felé.”

„Csak az a szörnyű, hogy nincs mire várni.”

„Elvakult szemmel bámultam az eget, ezt a szürke, végtelen őrült isten egét, aki életet és halált teremtett a maga szórakoztatására.”

„Az élet nem szándékozott minket tökéletessé tenni. Aki tökéletes, az a múzeumba tartozik.”

„Egyszerre szörnyen egyedül voltunk, és egyedül kellett végigcsinálnunk.”

„A félelem legyőzése a bölcsesség kezdete.”

„Az az idő, amit szívesen vesztegetsz, nem elvesztegetett idő.”

„A félelem a babona alap forrása és a kegyetlenség egyik fő forrása. A félelem legyőzése a bölcsesség kezdete.”

„Egy hülye ember beszámolása arról, amit egy okos ember mondott, soha nem pontos, mert öntudatlanul lefordítja a hallottakat olyanná, amit megért.”

„Minden ügyben egészséges dolog időnként kérdőjelet akasztani azokra a dolgokra, amelyeket régóta természetesnek tartunk.”

„Soha nem halnék meg a hitem miatt, mert tévedhetek.”

„Saját lábunkra akarunk állni, és torzítatlanul szemlélni a világot -- a jó dolgokat, a rossz dolgokat, a világ szépségét és csúfságát; olyannak akarjuk látni a világot, amilyen, és nem akarunk félni tõle. Értelemmel meghódítani a világot, nem szolgamódra alávetve magunkat borzalmainak. Az egész istenfogalom az ókori keleti despotizmusokból származik. Olyan fogalom ez, amely nagyon méltatlan a szabad emberekhez. Amikor a templomban azt halljuk, hogy az emberek megalázkodnak és nyomorult bűnösöknek nevezik magukat, ez megvetésre méltó, hitvány dolognak tûnik, amely méltatlan önmagukra valamit is adó emberi lényekhez. Fel kell állnunk, és őszintén, nyíltan kell a világ arcába néznünk. A lehetõ legjobbá kell tennünk világunkat, és ha nem lesz olyan jó, mint szeretnénk, végsõ soron akkor is jobb lesz, mint amilyenné mások tették az elmúlt történelmi korszakokban. A jó világhoz tudásra, jóindulatra és bátorságra van szükség; nincs szükség arra, hogy bûnbánóan epekedjünk a múlt után, sem arra, hogy a szabad értelmet bilincsbe verjük tudatlan emberek réges-régen kiejtett szavaival. Félelem nélküli kiállásra és szabad értelemre van szükség. Reménykednünk kell a jövõben, nem pedig örökösen visszatekintgetnünk a múltba, amely már halott, és amelyet -- ebben bízunk -- messze túlhalad majd a jövő, melyet értelmünkkel teremtünk.”

„Van egy olyan törvény, mint mindannyian tudjuk, hogy ha kétszer dobunk egy dobókockával, akkor nagyjából 36 esetbõl egyszer fogunk két hatost dobni. Ezt mégsem tekintjük bizonyítéknak arra, hogy a kockadobás eredményét poontosan megtervezett törvény szabályozza -- éppen ellenkezőleg, ha minden esetben két hatost kapunk, akkor fogjuk gondolni, hogy az eredmény tudatosan megtervezett. A természeti törvények jelentõs része éppen ilyen jellegû.”

„A vallás véleményem szerint elsõsorban és fõképpen a félelmen alapul. Részben az ismeretlentõl való rettegésrõl van szó, részben pedig, mint mondtam, arról a vágyról, hogy valami "idõsebb testvér"-félét érezzünk magunk mellett, aki minden gondunkban, konfliktusunkban velünk van. Az egész dolog alapja a félelem: félelem a titokzatostól, félelem a vereségtõl, félelem a haláltól. A félelem kegyetlenséget szül, így nem csoda, ha a kegyetlenség és a vallás mindig kéz a kézben járt a történelem során.”

„Mint mondottam, nem gondolom, hogy a vallás elfogadásának valódi oka bármi kapcsolatban lenne az intellektuális érveléssel. Az emberek érzelmi alapon fogadják el a vallást.”