Népszerű idézetek

oldal 37

„Elég embernek lennünk ahhoz, hogy a jót cselekedjük.”

„Nem az számít, hogy nagy vagy kicsi, látványos vagy jelentéktelen dolgokat teszünk, csak a szeretet számít, mellyel azokat véghezvisszük. [http://www.communio.hu/plebania/kamra/szilvare/szeretet.htm]”

„Azok vagyunk amit ismételten teszünk. A kiválóság ezért nem cselekedet, hanem szokás.”

„A jelenlétünk a legbecsesebb ajándék, amit másoknak adhatunk. Akiket szeretünk és figyelmünkkel körbeölelünk, kivirágzanak.”

„A pozitív gondolkodás lehetővé teszi, hogy jobban tedd azt, amit negatív hozzáállással tettél volna.”

„Ésszerű világban élünk. A halottak nem járnak vissza. Mindennek oka van, és ezek az okok mindig ésszerűek.”

„Mindennek van határa, kivéve az emberi hülyeségnek és a Szovjetuniónak.”

„Ne tedd tönkre azt, amid van, arra vágyván, amid nincs.”

„A magyar még a saját kárán sem okul.”

„Vedd elejét a pörösködésnek. Ha csak teheted, beszéld rá felebarátodat a kiegyezésre. Az ügyvédnek, ha békeszerző, páratlan alkalma adatik, hogy jó emberré váljék. Lesz még elég más jó üzlete.”

„A balszerencsét a legtöbb ember elviseli. Ha igazán próbára akarjuk tenni egy ember jellemét, adjunk neki hatalmat.”

„A bölcsesség tapasztalatból származik. A tapasztalat gyakran a bölcsesség hiányának eredménye.”

„… De végülis, itt a természet, művészet és költészet, és ha ez nem elég, akkor mi?”

„Egy diétánál csak a türelmünket veszítjük el, de nem a súlyunkat.”

„Sztálint saját katonai vezetőivel szemben mindvégig a mániákus gyanakvás vezette, amely végül is oda vezetett, hogy elvesztette az ellenséggel szembeni éberségét.”

„Úgy mentem el Moszkvába, mit egy szuverén állam külügyminisztere, és úgy jöttem vissza, mint Sztálin csatlósa.”

„Kézzelfoghatóan meggyőződtem egy dologról, s most egészen világos lett előttem: Teljesen hamis elképzelésem volt életszentségemet illetően. Minden cselekedetemben, vagy még a legkisebb hibámban is egy szent életét tartottam tükörképszerűen magam előtt, akit a legapróbb tettemben is utánozni akartam, olyan pontosan, mint például egy festő, aki lemásolja Rafael képét. Mindig így beszéltem: (Gonzaga) Szt. Alajos most ebben az esetben így és így cselekedne, vagy pedig ő nem tenné meg ezt meg ezt. Azonban így sohasem tudtam elérni, amit elképzeltem, s ez nyugtalansággal töltött el. Ez a módszer tehát nem vált be. A szentek erényeiből a lényeget, s nem a lényegtelen járulékos részeket kell átvenni. Én nem Szt. Alajos vagyok, s nem úgy kell szentté lennem, ahogy ő, hanem saját lényem, jellemem szerint, és a tőle teljesen különböző életkörülmények között. Nem lehetek senkinek vértelen, száraz és merev másolata, mégha az illető tökéletes példakép is. A jó Isten azt akarja, hogy úgy kövessük a szenteket, hogy erényes életük velejét tegyük magunkévá, változtassuk át vérünkké, s alkalmazzuk azt sajátos hajlamainknak és körülményeinknek megfelelően. Ha Szt. Alajos az én helyzetemben lenne, egészen másképpen lenne szent, mint ahogy lett.”

„Uram, azt szeretném, ha fáradozásokat adnál nekem, melyeket érted viselhetnék, és azt, hogy kevésre becsüljenek és semmibe vegyenek.”

„Egy népet csak úgy lehet vezetni, ha jövőt mutatunk neki. A vezető: reménységmondó.”