Népszerű idézetek

oldal 37

„Kevésbé veszélyes fény nélkül.”

„Ha tényleg gonosz vagy, akkor légyként térsz majd vissza, és szart fogsz enni.”

„Több jó védekezési mód van a kísértésekkel szemben, de a legbiztosabb a gyávaság.”

„Lám, a legöregebb bolsevikok egymás után jelentek meg a törvényszékek előtt, ls megmagyarázhatatlanul szánták - bánták bűnüket, a legválogatottabb szitkokkal, bőbeszédűen ócsárolták magukat, és beismerték, hogy valamennyien idegen hírszerzésnek a szolgálatában álltak, ami csak a világon van. Ez már túllépett minden határon, annyira goromba volt és túlzott, hogy szinte hasogatta az ember fülét!”

„És ha lenne Isten, nagyon valószínűtlennek tartom, hogy olyan nyugtalan hiúsággal rendelkezne, hogy megsértődne azokon, akik kételkednek a létezésében.”

„Mindannyian tudjuk, hogy a fény gyorsabban halad, mint a hang. Ezért bizonyos emberek ragyogónak tűnnek, amíg nem hallja őket beszélni.”

„Bármennyire kinevetjük is a csodákat, amíg erősek, egészségesek vagyunk és kutya bajunk, ha életünk úgy fordul, hogy csak a csoda mentheti meg, hiszünk ebben az egyetlen, kivételes csodában.”

„Csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos.”

„A világ, ahogyan mi létrehoztuk, a gondolkodásunk folyamata. Nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.”

„Nem az szegény, akinek csak kevese van, hanem aki többre vágyik.”
Non qui parum habet, sed qui plus cupit, pauper est.

„Nem a legszellemesebb emberből lesz nagy író, hanem abból, aki tükörré tud lenni, vissza tudja tükrözni saját életét még akkor is, ha ez az élet csupán középszerű volt.”

„Embertartalékaink kiapadhatatlanok!”

„Malac jön ki a disznóból, disznó pedig a kocsmából.”

„Ha a semmire célzol, azt mindig eltalálod.”

„Az abortusz ártatlan, még meg sem született gyermekek ellen viselt háború.”

„Embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes.”

„A kreativitás titka, hogy jól tudod leplezni a forrásaidat.”

„Ha csak egy mosoly van benned, azoknak add, akiket szeretsz.”

„Lehet, hogy a valóság elvesz tőlünk embereket, szeretteket, lehet, hogy előbb-utóbb elvesz mindent – de a lelkünkben, a mi kis holdfényszelencénkben mindig feljönnek a csillagok, mindig világít a hold selymes fénye, és rég elmúlt, kedves emberek drága arcát simogatja meg (…)”