„Goethe és Platón romjain vadonatúj nyomdák épültek, és röpiratokat ontanak. A kötéltáncos megáll az ingó zsinór közepén, körülnéz, és nem tudja, érdemes-e még végigmenni. Ezüstpisztráng száguld a hegyi patak üvegtiszta vizében: valamivel messzebb, nagy kövek alatt, szelíden álmodnak a viperák. (II./424. o.)”

„Semmi újat nem tudok tanítani a világnak, az igazság és az erőszakmentesség olyan ősi, akárcsak a hegyek.”

„Van egy álmom a mai napon! Van egy álmom: egy napon minden völgy fölemelkedik, minden hegy és halom lesüllyed, az egyenetlen egyenessé lesz és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember. Ez a mi reménységünk. Ezzel a hittel térek vissza Délre.”

„Tudod, hogy szerelmes vagy, ha nem tudsz elaludni, mert a valóság végre jobb, mint az álmaid.”

„Nem tudsz átkelni a tengeren csupán bámulva a vizet.”

„Az én könyveim mint a víz; a nagy zseniké mint a bor. Mindenki vizet iszik.”

„Most hófehéren reszket minden a holdban, és harsogva habzik a völgybe ért hegyi patak. Ide látszik, a balkonra, ahová kiültem a holdfényben hajnali három órakor. Holnap reggel továbbmegyek rohanva és lelkesülten, ahogy idejöttem tegnap este, amikor még vöröslöttek a dolomitok csupasz ormai.”

„Olyan légvárakat építettem, hogy még romjaikkal is megelégednék.”

„És tudd, hogy majdan mind,
kik elestek a zsarnok kezétől,
felkelnek újra, s a remény szárnyain
felszállnak magasra a szent hegy fölé.”

„Rommel, te zseniális barom! Olvastam a könyvedet!!!”