Idézetek a családról és a gyerekekről

„Gyereket választottam »hősül«, mert a gyerek nagyon jó paradigmája a náci totalitarizmus dinamikájába belevetett embernek: ott a felnőttek tudata is infantilis tudattá fokozódik le, részben az érett ésszel követhetetlen események súlyánál fogva, részben pedig az ember anyagszerű kezelése által, amelyben szükségképpen felőrlődik mindaz a védekezési erő és lehetőség, amelyhez egy polgári neveltetésben részesült ember hozzászokott. Ebben az infantilis tudatban nincsenek primér morális elvek: csak a tapasztalat van jelen, és az üres fogalmak, amelyeket egy gyerek az iskolában, a szülői házban megkap. Regényem a tizenkét fokú zene kompozíciós elvét követi. Atonális regény. S ahogy a zene tonalitása egy hagyományon, egy harmonikus konszenzuson alapszik, amelyet az atonális zene bizonyos – és nem tisztán zenei – törvények hatására elvet, úgy a regény atonalitása is egy ilyen konszenzusnak a feladását, elvetését jelenti. Egy regényben a tonalitás nem egyéb, mint a társadalomban abszolút érvényes erkölcsi konszenzus. Pont ezt az erkölcsi konszenzust sodorta el Auschwitz. Úgyhogy olyan regényt írtam, amelyben az erkölcsi fogalmak nyelvkritikai viszonylatba kerülnek, és a szemünk előtt mondanak csődöt.
[…] Tizenhárom évig tartott, amíg a regény első gondolatától a regény utolsó mondatáig értem; de természetesen tizenhárom éven keresztül nem állandóan csak a Sorstalanságot írtam. Elsősorban is tudnom kellett, hogy miről akarok írni, mit akarok írni, föl kellett derítenem a saját tehetségemet, föl kellett dolgoznom az élményeimet, ki kellett alakítanom a víziómat az egész történelmi háttérről. Tapasztalnom kellett, majd el kellett képzelnem ennek a két apokaliptikus embertípusnak, a rettenet előidézőjének és a borzalom elszenvedőjének a karakterét. Nyelvet kellett teremtenem mindehhez, el kellett döntenem, hogyan kezelem az elbeszélésben az időt. 73-ban készült el, 60-ban határoztam el, hogy megírom, 31 éves voltam.”

Kertész Imre (1929–2016) magyar író, műfordító

„A keleti szél vitte a Banks család házába Mary Poppinst nevelőnőnek, ahol Banks papa és Banks mama, a szakácsnő, a szobalány és a négy gyerek: Jane, a legidősebb, az öccse, Michael és a még gőgicsélő ikrek, John és Barbara lakott. Az új nevelőnő teljesen megváltoztatta a család, és a gyerekek addig meglehetősen egyhangú életét.”

A csudálatos Mary (1899–1996) ausztrál írónő

„Törvénnyé emelt fegyverek

között éltél, míg élni hagytak.

Tanítód dicsért: így a szép,

papod megáldott: így a jó,

s anyád se mondta, hogy te rab vagy.”

Fáy Ferenc (1921–1981) magyar költő

„Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak,
Anyám, soká, örökkön él.”

Petőfi Sándor (1823–1849) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős

„Csalárd ajkuk csókját orcámra nyomták,
kináltak engem szőlőnek levével,
s közben testem méreggel teliték el –
ezt tette vélem a család s rokonság.”

Heinrich Heine (1797–1856) zsidó származású német romantikus költő, író, újságíró

„Régóta úgy érzem, hogy a gyermekeket a bajtól csak úgy lehet megvédeni, ha megőrizzük az érdeklődésüket a dolgok iránt.”

Walt Disney (1901–1966) amerikai rajzfilmrendező, producer, és forgatókönyvíró

„Hittünk ötletünkben - egy családi park, ahol a szülők és a gyerekek szórakozhatnak - együtt.”

Walt Disney (1901–1966) amerikai rajzfilmrendező, producer, és forgatókönyvíró

„Szabályossá tegye, hogy soha ne adjon gyermekeknek olyan könyvet, amelyet ön nem olvasna el.”

George Bernard Shaw (1856–1950)

„Testvérekként kell együtt élnünk, vagy bolondokként veszünk el együtt.”

Martin Luther King (1929–1968) amerikai baptista tiszteletes, polgárjogi harcos, politikai aktivista, az afroamerikai polgárjogi mozgalom …

„A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.”

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828–1910)

„Ne úgy olvass, mint a gyermekek, szórakozásként, vagy mint az ambiciózus emberek, az oktatás celjából. Nem, olvass, hogy élj.”

Gustave Flaubert (1821–1880) francia író

„Az igazság és a szépség tanulmányozása és általánosságban azok keresése olyan tevékenységi kör, amelyben megengedett, hogy egész életünkben gyermekek maradjunk.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„Az a kötelék, amely összeköti az igazi családot, nem a vér, hanem a tisztelet és az öröm. Ritkán nőnek fel egy család tagjai ugyanazon tető alatt.”

Richard Bach (1936) amerikai író

„A kutya a családi életet tükrözi. Ki látott már élénk kutyát egy komor családban, vagy szomorú kutyát egy boldogban? Vicsorgó embereknek vicsorgó kutyáik vannak, veszélyes embereknek pedig veszélyesek.”

Conan Doyle (1859–1930) skót író

„A szegénység a forradalom és a bűnözés szülője.”

Arisztotelész (-384–-321 i.e.) ókori görög filozófus és tudós

„A hálás szív nemcsak a legnagyobb erény, hanem az összes többi erény szülője is.”

Cicero (-106–-43 i.e.) ókori római író, filozófus, politikus

„Nincs olyan barátság, sem szeretet, mint a szülő szeretete a gyermeke iránt.”

Henry Ward Beecher (1813–1887)

„Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.”

Jézus (-7–30 i.e.) a kereszténység központi alakja

„A barátságot tartják a jellem legkeményebb próbájának. Azt gondoljuk, könnyű hűségesnek lenni egy olyan családhoz és klánhoz, amelynek vére a saját ereinkben folyik.”

Charles Alexander Eastman (1858–1939)