Simone de Beauvoir idézet

oldal 6

„Kész volt letagadni a tér és az idő létezését, ahelyett, hogy beismerte volna, hogy a szerelem nem lehet örök.”

„Képtelen vagyok felfogni a végtelenséget, és mégsem fogadom el a végességet. Szeretném, ha ez a kaland, amely az életem kontextusa, vég nélkül folytatódna.”

„Az ember életének addig van értéke, amíg a szeretet, a barátság, a felháborodás és az együttérzés révén értéket tulajdonít mások életének.”

„Egy férjet "elkapni" művészet, "megtartani" pedig munka.”

„Változtasd meg az életed még ma! Ne kockáztasd a jövőt, cselekedj most, késedelem nélkül!”

„Egy szokás már-már társaság – mint ahogy egy ember társasága is gyakran csak egy megszokás.”

„Kevés emberi élmény tárja fel megragadóbban az emberi sors kétértelműségét, mint a szexuális tapasztalat, melynek során egyszerre s együtt érzi magát testnek és léleknek, szubjektumnak és Másiknak. Az ebből fakadó konfliktus a nő esetében szükségszerűen élesebb, mint a férfinál, mert kezdetben kénytelen tárgyként megragadni önmagát, s nehezen leli fel szilárd autonómiáját a gyönyörben: ehhez előbb vissza kell hódítania szabad és transzcendens szubjektuma elvesztett méltóságát, de úgy, hogy egyidejűleg vállalja és betöltse a sorsot, melyre teste rendeli. Ez nehéz és kockázatos vállalkozás, sokszor kudarcba is fullad. De a nőt éppen helyzetének ellentmondásossága óvja meg az önáltatás csapdáitól, melyekbe a férfi oly gyakran beleesik, mert tévútra csábítják az agresszív szerepéből fakadó látszatelőnyök s az orgazmus önelégült magánya: nem mindig vállalja testét, s ezért nem is azonosul maradéktalanul vele. A nő önismerete mélyebb és autentikusabb.”

„Minden elemzésnek – a legobjektívabbnak is – van etikai háttere. Érdekek kialakult értékrendszerét feltételezi már a kérdések felvetésének módja, a nézőpont megválasztása is.”

„Koestler nem akart hazamenni, meg aztán elvesztette az aktatáskáját, s elidőzött odalenn, míg Sartre a járdán tántorgott, és bárgyún nevetgélt; végre Koestler is rászánta magát, és négykézláb felmászott a lépcsőn. Folytatni akarta veszekedését Sartre-ral. „No, gyerünk haza!” – szólt rá Camus barátságosan, és a vállára csapott; Koestler hevesen kitért, és pofon ütötte Camus-t; Camus rá akarta vetni magát, de megakadályoztuk. Koestlert feleségére hagytuk, és beszálltunk Camus kocsijába; Camus is jócskán teleszívta magát vodkával, pezsgővel, és könnyezett: – A barátom volt! És most pofonütött!”

„Nő vagyok«; de nő-voltom sem kellemetlen helyzetet, sem alibit nem jelentett számomra. Annyi bizonyos, hogy egyik adottsága életem történetének, s nem magyarázata.”

„Gyerekkoromban és kamaszkoromban a könyvek mentettek meg a kétségbeeséstől: a könyvek győztek meg arról, hogy a kultúra a legnagyobb érték.”

„Túl intelligens, túl igényes és túl találékony vagyok ahhoz, hogy bárki is teljesen irányíthasson engem. Senki sem ismer engem, és senki sem szeret teljesen. Csak magamra számíthatok.”

“From primitive times to our own, intercourse has always been considered a "service" for which the male thanks the woman by giving her presents or assuring her maintenance; but to serve is to give oneself a master; there is no reciprocity in this relation.”