Plutarkhosz idézet

„Nincs szükségem egy olyan barátra, aki változik, amikor én változom, és aki bólint, amikor én bólintok; az árnyékom azt sokkal jobban csinálja.”

„Az embernek nem áll hatalmában nem hibázni; de a bölcsek és a jók hibáikból és tévedéseikből tanulnak.”

„Tanulj meg hallgatni és még azokból is profitálni fogsz, akik butaságot beszélnek.”

„Amit belsőleg elérünk, az megváltoztatja a külső valóságot.”

„A hallgatás a megfelelő időben bölcsesség, és jobb, mint bármilyen beszéd.”

„A rómaiak tehát két oldalról támadtak, a szürakuszaiakat pedig rémület fogta el, s félelmükben elnémultak, mert azt gondolták, hogy ilyen hatalmas erővel semmit nem állíthatnak szembe. Ekkor azonban Arkhimédész megindította gépezeteit, amelyek mindenféle lövedéket, óriási köveket szórtak a szárazföldi csapatokra nagy robajjal és hihetetlen gyorsasággal, úgyhogy senki nem volt képes ellenállni nekik, földre sújtottak mindenkit, akit értek, és összezavarták a hadsorokat. Ami pedig a hajókat illeti, a bástyafalakról hirtelen gerendák nyúltak ki föléjük, teljes súlyukkal rájuk zuhantak és elsüllyesztették őket. Más hajók orrára darucsőrszerű vaskapcsok csappantak, függőlegesen a magasba emelték, majd a tatjuknál visszaejtették őket a vízbe. Voltak hajók, amelyeket körbeforgatott egy távolról irányított gépezet, majd úgy hozzácsapott a falak tövében emelkedő szirtekhez és sziklákhoz, hogy a legénység is mind egy szálig odaveszett. Másfajta gépezetek kiemelték a hajókat a vízből. Szörnyű látvány volt, amint a magasban himbálózott a hajó, az emberek szanaszét repültek a fedélzetről, majd a vaskarmok elengedték az üres hajót és alázuhant a mélybe vagy a falakhoz csapódott. Marcellus gályákra szereltetett gépezete, amelyet sambucá-nak, lantnak neveztek, mert hasonlított ehhez a zeneszerszámhoz, még közel sem ért a várfalakhoz, amikor rázuhant egy tíz talentum súlyú kődarab, majd egy második és harmadik is. A kövek nagy robajjal és recsegéssel összezúzták a gépezet talapzatát, széttörték a gályákat, úgyhogy Marcellus zavarodottságában gyorsan visszafelé irányította a hajókat, és parancsot adott a gyalogságnak a visszavonulásra.”

„Arkhimédész, Hierónnak, Szürakusza királyának rokona és barátja, közölte a királlyal, hogy bármilyen adott erővel bármilyen súlyt lehet mozgatni. Mint mondják, bizonyításának ereje által annyira felbátorodott, hogy kijelentette, ha van egy másik világ, és ő el tud menni oda, akkor azt el is tudja mozdítani. Hierón igen meglepődött, és kérte Arkhimédészt, valósítsa meg állítását, mutasson meg neki egy csekély erővel elmozdított nagy súlyt. Arhimédész kiválasztott magának a királyi flottából egy háromárbócos szállítóhajót, amelyet sok ember nagy fáradsággal vonszolt a partra, és miután sok utast és a szokásos rakományt elhelyezték a fedélzeten, a hajótól egy kissé távolabb leült a partra, és minden nagyobb erőfeszítés nélkül, kezével bonyolult csigarendszert mozgatva a hajót simán és egyenletesen húzta magához, mintha az a vízen siklott volna tova”

„Arkhimédész, bár fölényes és nemes szellemű férfiú volt, s az elméleti tudományok olyan káprázatos gazdagságával rendelkezett, hogy tudásával nem is az emberi, hanem szinte az isteni értelem és bölcsesség hírnevét szerezte meg magának, semmit nem volt hajlandó írásban megörökíteni, mert a mechanikára alapozott mesterséget, amely az élet szükségleteinek szolgálatában állt, nemtelennek és közönségesnek minősítette. Becsvágyát csak azok a tudományok elégítették ki, amelyekben a szép és tökéletes nem vegyül a szükségessel. Úgy gondolta, hogy ezek a tudományok nem hasonlíthatók össze a többiekkel, mert bennük a tartalom versenyre kel a bizonyítással: az előbbi nyújtja a nagyságot és a szépséget, az utóbbi a szabatosságot és a meggyőző erőt. A geometriában ugyanis nem akadt egyetlen nehezebb és fogasabb kérdés sem, amelyet ne a legegyszerűbben és a legvilágosabban fejtett volna ki. Ezt egyesek természet adta tehetségének, mások rendkívüli szorgalmának tulajdonítják, bár úgy tűnt fel, hogy fáradság nélkül és könnyedén oldott meg minden feladatot. Ha valaki hiába kereste valamely probléma megfejtését, Arkhimédész könnyedén és rövid úton elsegítette a bizonyítékokhoz. Nyugodtan elhihetjük hát, amit mesélnek róla, hogy, mintha egy szirén varázslata alatt lett volna, megfeledkezett az evésről, ivásról és teste ápolásáról, és ha nagy keservesen elhurcolták, hogy fürödjék meg és kenje be a testét olajjal, a tűzhely hamujába geometriai ábrákat rajzolt, és a testén mértani vonalakat húzgált olajos ujjával; látszott rajta, hogy leküzdhetetlen szenvedély rabja és valósággal a Múzsák foglya. És ez az ember, aki oly sok nagyszerű találmányt mondhatott magáénak, állítólag azt kérte barátaitól és családja tagjaitól, hogy halála után állítsanak egy gömböt tartalmazó hengert a sírjára, s írják fel rá azt a viszonyt, amely a körülvevő nagyobb test és a benne foglalt test között fennáll.”

„…éppen egy geometriai ábrán tépelődött, és annyira belemerült a probléma megoldásába, hogy sem a rómaiak betörését, sem a város elfoglalását nem vette észre. Hirtelen egy katona termett előtte, és felszólította, hogy kövesse Marcellushoz, de ő nem akart menni, amíg a problémát meg nem oldja, és be nem fejezi a bizonyítást; erre a katona megharagudott, kihúzta kardját és ledöfte. Mások azt mondják, hogy a római katona kivont karddal lépett oda hozzá, és azzal fenyegette, hogy azonnal megöli. Amikor Arkhimédész megpillantotta, kérte, várjon egy csöppet, hogy az elkezdett feladat ne maradjon befejezetlenül és bebizonyítatlanul, de a katona nem törődött kérésével, és végzett vele. Egy harmadik elbeszélés szerint, mikor Arkhimédész Marcellushoz vitte csillagászati műszereit, a napórát, a földgömböt és a szögmérőt, amellyel a napot szokta mérni, katonákkal találkozott, akik azt gondolták, hogy a dobozban aranyat visz, és megölték. Abban azonban mindenki egyetért, hogy Marcellus nagyon fájlalta Arkhimédész halálát, és gyilkosától, mint valami szentségtörőtől elfordult. Felkutatta Arkhimédész rokonait, és kifejezte előttük a nagy ember iránt érzett tiszteletét.”

„Párhuzamos életrajzok. OSIRIS KIADÓ KFT. Budapest, 2005..”

„Ezután haditanácsot tartott, amelyen azt határozták, hogyha lehetséges, az éj leple alatt közelítik meg a várfalakat. A kötelek ugyanis, amelyeket Arkhimédész használt gépezeteinél, nagy erővel hajították el a lövedékeket a fejük felett; úgy gondolták, hogy ezek működtetéséhez kellő távolságra van szükség, és közelről hatástalanok. Arkhimédész azonban, úgy látszik, erre az eshetőségre is felkészült, voltak olyan gépezetei, amelyekből nemcsak távolra lehetett lövedéket irányítani, hanem közelre is; elhelyezett hát a falakon levő lőrésekben közelre hordó gépezeteket - skorpiónak nevezték őket -, amelyekkel közvetlen közelből úgy lehetett kárt okozni az ellenségnek, hogy nem is láthatta, mi történik.”

„Jöttem, láttam, győztem.”

“I don't need a friend who changes when I change and who nods when I nod; my shadow does that much better.”

“An imbalance between rich and poor is the oldest and most fatal ailment of all republics.”

“Know how to listen, and you will profit even from those who talk badly.”

“When Alexander saw the breadth of his domain, he wept for there were no more worlds to conquer. (Technically a misquote, but I like the misquote better)”

“Adversity is the only balance to weigh friends.”

“To be ignorant of the lives of the most celebrated men of antiquity is to continue in a state of childhood all our days”

“Do not speak of your happiness to one less fortunate than yourself.”

“It is part of a good man to do great and noble deeds, though he risk everything.”

“It does not follow, that because a particular work of art succeeds in charming us, its creator also deserves our admiration.”

“Using the proverb frequently in their mouths who enter upon dangerous and bold attempts, "The die is cast," he took the river.”

“The mind is not a vessel to be filled, but a fire to be kindled.”

“The poor go to war, to fight and die for the delights, riches, and superfluities of others.”

“To make no mistakes is not in the power of man; but from their errors and mistakes the wise and good learn wisdom for the future.”

“The whole of life is but a moment of time. It is our duty, therefore to use it, not to misuse it.”

“Neither blame or praise yourself.”

“Books delight to the very marrow of one's bones. They speak to us, consult with us, and join with us in a living and intense intimacy.”

“Of all the disorders in the soul, envy is the only one no one confesses to.”

“It is a desirable thing to be well descended, but the glory belongs to our ancestors.”

“Character is simply habit long continued.”

“But for the sake of some little mouthful of flesh we deprive a soul of the sun and light, and of that proportion of life and time it had been born into the world to enjoy.”

“Music, to create harmony, must investigate discord.”

“Courage stands halfway between cowardice and rashness, one of which is a lack, the other an excess of courage.”

“Silence at the proper season is wisdom, and better than any speech.”

“It is a thing of no great difficulty to raise objections against another man's oration,—nay, it is a very easy matter; but to produce a better in its place is a work extremely troublesome.”

“In words are seen the state of mind and character and disposition of the speaker.”

“When some were saying that if Cæsar should march against the city they could not see what forces there were to resist him, Pompey replied with a smile, bidding them be in no concern, "for whenever I stamp my foot in any part of Italy there will rise up forces enough in an instant, both horse and foot."”

“When Demaratus was asked whether he held his tongue because he was a fool or for want of words, he replied, "A fool cannot hold his tongue."”

“A very bold political measure of Lycurgus is his redistribution of the land. For there was a dreadful inequality in this regard, the city was heavily burdened with indigent and helpless people, and wealth was wholly concentrated in the hands of a few. Determined, therefore, to banish insolence and envy and crime and luxury, and those yet more deep-seated and afflictive diseases of the state, poverty and wealth, he persuaded his fellow-citizens to make one parcel of all their territory and divide it up anew, and to live with one another on a basis of entire uniformity and equality in the means of subsistence, seeking preëminence through virtue alone, assured that there was no other difference or inequality between man and man than that which was established by blame for base actions and praise for good ones.”

“Themistocles said that he certainly could not make use of any stringed instrument; could only, were a small and obscure city put into his hands, make it great and glorious.”