Plutarkhosz idézet

oldal 2

„Nincs szükségem egy olyan barátra, aki változik, amikor én változom, és aki bólint, amikor én bólintok; az árnyékom azt sokkal jobban csinálja.”

„Az embernek nem áll hatalmában nem hibázni; de a bölcsek és a jók hibáikból és tévedéseikből tanulnak.”

„Tanulj meg hallgatni és még azokból is profitálni fogsz, akik butaságot beszélnek.”

„Amit belsőleg elérünk, az megváltoztatja a külső valóságot.”

„A hallgatás a megfelelő időben bölcsesség, és jobb, mint bármilyen beszéd.”

„A rómaiak tehát két oldalról támadtak, a szürakuszaiakat pedig rémület fogta el, s félelmükben elnémultak, mert azt gondolták, hogy ilyen hatalmas erővel semmit nem állíthatnak szembe. Ekkor azonban Arkhimédész megindította gépezeteit, amelyek mindenféle lövedéket, óriási köveket szórtak a szárazföldi csapatokra nagy robajjal és hihetetlen gyorsasággal, úgyhogy senki nem volt képes ellenállni nekik, földre sújtottak mindenkit, akit értek, és összezavarták a hadsorokat. Ami pedig a hajókat illeti, a bástyafalakról hirtelen gerendák nyúltak ki föléjük, teljes súlyukkal rájuk zuhantak és elsüllyesztették őket. Más hajók orrára darucsőrszerű vaskapcsok csappantak, függőlegesen a magasba emelték, majd a tatjuknál visszaejtették őket a vízbe. Voltak hajók, amelyeket körbeforgatott egy távolról irányított gépezet, majd úgy hozzácsapott a falak tövében emelkedő szirtekhez és sziklákhoz, hogy a legénység is mind egy szálig odaveszett. Másfajta gépezetek kiemelték a hajókat a vízből. Szörnyű látvány volt, amint a magasban himbálózott a hajó, az emberek szanaszét repültek a fedélzetről, majd a vaskarmok elengedték az üres hajót és alázuhant a mélybe vagy a falakhoz csapódott. Marcellus gályákra szereltetett gépezete, amelyet sambucá-nak, lantnak neveztek, mert hasonlított ehhez a zeneszerszámhoz, még közel sem ért a várfalakhoz, amikor rázuhant egy tíz talentum súlyú kődarab, majd egy második és harmadik is. A kövek nagy robajjal és recsegéssel összezúzták a gépezet talapzatát, széttörték a gályákat, úgyhogy Marcellus zavarodottságában gyorsan visszafelé irányította a hajókat, és parancsot adott a gyalogságnak a visszavonulásra.”

„Arkhimédész, Hierónnak, Szürakusza királyának rokona és barátja, közölte a királlyal, hogy bármilyen adott erővel bármilyen súlyt lehet mozgatni. Mint mondják, bizonyításának ereje által annyira felbátorodott, hogy kijelentette, ha van egy másik világ, és ő el tud menni oda, akkor azt el is tudja mozdítani. Hierón igen meglepődött, és kérte Arkhimédészt, valósítsa meg állítását, mutasson meg neki egy csekély erővel elmozdított nagy súlyt. Arhimédész kiválasztott magának a királyi flottából egy háromárbócos szállítóhajót, amelyet sok ember nagy fáradsággal vonszolt a partra, és miután sok utast és a szokásos rakományt elhelyezték a fedélzeten, a hajótól egy kissé távolabb leült a partra, és minden nagyobb erőfeszítés nélkül, kezével bonyolult csigarendszert mozgatva a hajót simán és egyenletesen húzta magához, mintha az a vízen siklott volna tova”

„Arkhimédész, bár fölényes és nemes szellemű férfiú volt, s az elméleti tudományok olyan káprázatos gazdagságával rendelkezett, hogy tudásával nem is az emberi, hanem szinte az isteni értelem és bölcsesség hírnevét szerezte meg magának, semmit nem volt hajlandó írásban megörökíteni, mert a mechanikára alapozott mesterséget, amely az élet szükségleteinek szolgálatában állt, nemtelennek és közönségesnek minősítette. Becsvágyát csak azok a tudományok elégítették ki, amelyekben a szép és tökéletes nem vegyül a szükségessel. Úgy gondolta, hogy ezek a tudományok nem hasonlíthatók össze a többiekkel, mert bennük a tartalom versenyre kel a bizonyítással: az előbbi nyújtja a nagyságot és a szépséget, az utóbbi a szabatosságot és a meggyőző erőt. A geometriában ugyanis nem akadt egyetlen nehezebb és fogasabb kérdés sem, amelyet ne a legegyszerűbben és a legvilágosabban fejtett volna ki. Ezt egyesek természet adta tehetségének, mások rendkívüli szorgalmának tulajdonítják, bár úgy tűnt fel, hogy fáradság nélkül és könnyedén oldott meg minden feladatot. Ha valaki hiába kereste valamely probléma megfejtését, Arkhimédész könnyedén és rövid úton elsegítette a bizonyítékokhoz. Nyugodtan elhihetjük hát, amit mesélnek róla, hogy, mintha egy szirén varázslata alatt lett volna, megfeledkezett az evésről, ivásról és teste ápolásáról, és ha nagy keservesen elhurcolták, hogy fürödjék meg és kenje be a testét olajjal, a tűzhely hamujába geometriai ábrákat rajzolt, és a testén mértani vonalakat húzgált olajos ujjával; látszott rajta, hogy leküzdhetetlen szenvedély rabja és valósággal a Múzsák foglya. És ez az ember, aki oly sok nagyszerű találmányt mondhatott magáénak, állítólag azt kérte barátaitól és családja tagjaitól, hogy halála után állítsanak egy gömböt tartalmazó hengert a sírjára, s írják fel rá azt a viszonyt, amely a körülvevő nagyobb test és a benne foglalt test között fennáll.”

„…éppen egy geometriai ábrán tépelődött, és annyira belemerült a probléma megoldásába, hogy sem a rómaiak betörését, sem a város elfoglalását nem vette észre. Hirtelen egy katona termett előtte, és felszólította, hogy kövesse Marcellushoz, de ő nem akart menni, amíg a problémát meg nem oldja, és be nem fejezi a bizonyítást; erre a katona megharagudott, kihúzta kardját és ledöfte. Mások azt mondják, hogy a római katona kivont karddal lépett oda hozzá, és azzal fenyegette, hogy azonnal megöli. Amikor Arkhimédész megpillantotta, kérte, várjon egy csöppet, hogy az elkezdett feladat ne maradjon befejezetlenül és bebizonyítatlanul, de a katona nem törődött kérésével, és végzett vele. Egy harmadik elbeszélés szerint, mikor Arkhimédész Marcellushoz vitte csillagászati műszereit, a napórát, a földgömböt és a szögmérőt, amellyel a napot szokta mérni, katonákkal találkozott, akik azt gondolták, hogy a dobozban aranyat visz, és megölték. Abban azonban mindenki egyetért, hogy Marcellus nagyon fájlalta Arkhimédész halálát, és gyilkosától, mint valami szentségtörőtől elfordult. Felkutatta Arkhimédész rokonait, és kifejezte előttük a nagy ember iránt érzett tiszteletét.”

„Párhuzamos életrajzok. OSIRIS KIADÓ KFT. Budapest, 2005..”

„Ezután haditanácsot tartott, amelyen azt határozták, hogyha lehetséges, az éj leple alatt közelítik meg a várfalakat. A kötelek ugyanis, amelyeket Arkhimédész használt gépezeteinél, nagy erővel hajították el a lövedékeket a fejük felett; úgy gondolták, hogy ezek működtetéséhez kellő távolságra van szükség, és közelről hatástalanok. Arkhimédész azonban, úgy látszik, erre az eshetőségre is felkészült, voltak olyan gépezetei, amelyekből nemcsak távolra lehetett lövedéket irányítani, hanem közelre is; elhelyezett hát a falakon levő lőrésekben közelre hordó gépezeteket - skorpiónak nevezték őket -, amelyekkel közvetlen közelből úgy lehetett kárt okozni az ellenségnek, hogy nem is láthatta, mi történik.”

„Jöttem, láttam, győztem.”

“After the battle in Pharsalia, when Pompey was fled, one Nonius said they had seven eagles left still, and advised to try what they would do. "Your advice," said Cicero, "were good if we were to fight jackdaws."”

“There are two sentences inscribed upon the Delphic oracle, hugely accommodated to the usages of man's life: "Know thyself," and "Nothing too much;" and upon these all other precepts depend.”

“From Themistocles began the saying, "He is a second Hercules."”

“Even a nod from a person who is esteemed is of more force than a thousand arguments or studied sentences from others.”

“As geographers, Sosius, crowd into the edges of their maps parts of the world which they do not know about, adding notes in the margin to the effect that beyond this lies nothing but sandy deserts full of wild beasts, and unapproachable bogs.”

“Pythias once, scoffing at Demosthenes, said that his arguments smelt of the lamp.”

“When Hermodotus in his poems described Antigonus as the son of Helios, "My valet-de-chambre," said he, "is not aware of this."”

“To Harmodius, descended from the ancient Harmodius, when he reviled Iphicrates [a shoemaker's son] for his mean birth, "My nobility," said he, "begins in me, but yours ends in you."”

“Pompey bade Sylla recollect that more worshipped the rising than the setting sun.”

“So very difficult a matter is it to trace and find out the truth of anything by history.”

“Empire may be gained by gold, not gold by empire. It used, indeed, to be a proverb that "It is not Philip, but Philip's gold that takes the cities of Greece."”

“As Cæsar was at supper the discourse was of death,—which sort was the best. "That," said he, "which is unexpected."”

“Have in readiness this saying of Solon, "But we will not give up our virtue in exchange for their wealth."”

“The old proverb was now made good, "the mountain had brought forth a mouse."”

“Said Scopas of Thessaly, "We rich men count our felicity and happiness to lie in these superfluities, and not in those necessary things."”

“Spintharus, speaking in commendation of Epaminondas, says he scarce ever met with any man who knew more and spoke less.”

“Lampis, the sea commander, being asked how he got his wealth, answered, "My greatest estate I gained easily enough, but the smaller slowly and with much labour."”

“Xenophanes said, "I confess myself the greatest coward in the world, for I dare not do an ill thing."”

“Perseverance is more prevailing than violence; and many things which cannot be overcome when they are together, yield themselves up when taken little by little.”

“Epaminondas is reported wittily to have said of a good man that died about the time of the battle of Leuctra, "How came he to have so much leisure as to die, when there was so much stirring?"”

“I am whatever was, or is, or will be; and my veil no mortal ever took up.”

“Philip being arbitrator betwixt two wicked persons, he commanded one to fly out of Macedonia and the other to pursue him.”

“Moral good is a practical stimulus; it is no sooner seen than it inspires an impulse to practise.”

“The most glorious exploits do not always furnish us with the clearest discoveries of virtue or vice in men.”

“Democritus said, words are but the shadows of actions.”

“Thus our judgments, if they do not borrow from reason and philosophy a fixity and steadiness of purpose in their acts, are easily swayed and influenced by the praise or blame of others, which make us distrust our own opinions.”

“By the study of their biographies, we receive each man as a guest into our minds, and we seem to understand their character as the result of a personal acquaintance, because we have obtained from their acts the best and most important means of forming an opinion about them. "What greater pleasure could'st thou gain than this?"”

“Lysander, when Dionysius sent him two gowns, and bade him choose which he would carry to his daughter, said, "She can choose best," and so took both away with him.”

“Good fortune will elevate even petty minds, and give them the appearance of a certain greatness and stateliness, as from their high place they look down upon the world; but the truly noble and resolved spirit raises itself, and becomes more conspicuous in times of disaster and ill fortune.”